A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-04-14 / 15. szám
CSAK EGY JÔ SZÓT... KOVÁCS SÁNDOR IVÁN m mm m JELENLEVŐ MÚLT Csenderes. Ezt a »ót kaptam tegnap ajándékba a feleségemtől. In médiás rés - se szó, se beszéd, csak úgy, két újságlapozás között a konyhaasztal mellett. Vacsoraidőben, a külvárosi csönd feneketlen fenekén. Csak a kályha dudorászott, meg a tavaszváró »él odakint, míg körbetáncolta a diófát. — Csenderes - üti fel a fejét kisnejem az újság lepedője mögül. — Mi? — Csenderes. Ismered? — Sose hallottam — csodálkozom rá hosszan, s mintha pislákoló gyertyaláng kapna erőre, rikkantom el magam; — Ki ne mondd! Hadd találom ki. Lássuk csak. Csenderes. Megfoghatatlan, hová bújhatott eddig, hogy nem akadtunk egymásra. Miféle repedésbe, lyukba, résbe űzték előlem? Megfoghatatlan. Csenderes. Csend-eres. Csenderes. Csend-deres. Hohó, ne dibdábofjunk a fekete mezőn, lépjünk fehérre! Susztermattot úgyis kap eleget az emberfia, ha vigyázatlan. Tapogatózzunk. Olyan fiatal-erdő illata van, zamata tiszta nyirfokéregé. Orjás csönd lapul mögötte, néhol beszűrődő napsugárral. Cserjés, egres, nyíres. Horhos, pagony, iápa. Puha nyuszifül. Hopplá! Víz csöppent a nyakamba. Hű, de kutya szép szó! Ezen elélünk egy-két napig. ha kell, eltes»ük szűkösebb időkre. Hét szűk esztendő? Szegény ember vízzel főz? Be jó lenne tudni, hogy sokan örülünk egy-egy megkerült, régen a hátunk mögé vetett szónak! — Szebb ajándékot adtál két ölnyi virágnál - küldök egy tavaszi mosolyt a teáskanna fölött páromnak, s mire egy órácska elfordul fölöttünk, képzeletem már lajtorjázik is fölfelé; Te. képzeld, milyen szép lenne, ha az emberek szavakat küldöznének egymásnak. Csak úgy, értesítés, félmosolyok nélkül, ajándék gyanánt. Csak egy jó szót... a szó szoros értelmében. Levél-, ben, táviratban, telefonon. Autóbuszban, konferenciák szünetében, folyóparti csöndben. Mondjuk, levelet írnék egyik barátomnak (úgyis esedékes), s a végére odatűznék egy függeléket: fogadd szeretettel ezt a virágszálat. Ezt a csöppnyi óbort. Ezt a gyönyörűséget. Talán még összefércelhetnénk ringyesrongyos lelkiismeretünket nyelv dolgában. Hátrább az agarakkal, mondja ki a szentenciát az etimológiai szótár. Vedd tudomásul fiam, hogy a csender szó kihalásra ítéltetett mint ama bizonyos ősgyikok, máig is ismeretlen okból kifolyólag. Nyelvjárási szó, a cser-cserj szótőből való származtatása elfogadhatatlan. Cserje, bokros, sűrűség nevű rokonait illetik használni, a néhai „tsenderes" avagy „tsender”, „tsutaj”, „tserje" sorvadozóban. Vedd tudomásul, édes fiam, fejlődik a nyelv. Horhos, pagony, Iápa, mocsolya — ez lesz a sorsotok? Mintha sötétben tapogatózó ember kínja lökné a világra, olvasom a minap: szobor-komplexum. A torzszülött pedig nem mástól, mint nyelvünk egyik felelős forgatójától származik - egy újságírótól. Nohiszen, csikorítom össze a fogam, lesz itt vakogás, ha nekiduráljuk magunkat! Fejlődünk, fejlesztünk, tisztogatunk... Pótolhatatlan szép szavak, hová tűntetek? Ki botozott félre, hogy Hlő helyet nem kaptok ebben a tavaszban sem? Talán a szobor-komplexum árnya riogat? Tavasz van, ilyenkor a kedvünk is hajlamos a virágok példájára. Ez a tegnapi ajándék megéri a nyarat is asztalomon. Jelzi, utánam szól. ha vigyázatlanul kikerülném: hohó, barátocskám, száz évet kihagytál! Nézzünk csak jól a tarisznya fenekérel Csender. Lehet, sokan ismerik. A szobor-komplexum nem. ö nem néz virágra. KOVESDI KAROLY A régi magyar irodalom ismert kutatóját, Kovács Sándor Ivánt (aki mellesleg a Kortárs főszerkesztője), érdekes és ellentmondásoknak tűnő kettősség jellemzi: t. a hangyaszorgalmat megkövetelő filológiai munkához vatá vonzódás, mely a magyar filológia megújítóival, Eckhardt Sándorral és Waldapfel Józseffel rokonítja őt, 2. a hipotézisek, következtetések felállításában való merészség, amely az esszéista irodalomtudósok (Szerb Antal, Halász Gábor) módszerére emlékeztet Az egymástól látszólag távoleső munkamódszerek egyesítése és az egyesülésnek a filológiai esszé műfajában való megtestesülése, szerencsésnek mondható, hiszen- úgy érezzük - merész következtetések megtételére, tanulságok levonására annak van a legnagyobb joga, aki — ha a teljes bizonyossághoz nem is jutott, juthatott el — alaposan körüljárta és átvilágította vizsgálódásának tárgyát. Hogy példákat mondjunk. Kovács így járt el Szenczi Molnár Albert zsoltárainak és József Attila egyetemi szemináriumi »ereplésének a vizsgálatában, s ezért meggyőzőnek tarthatjuk azokat az újszerű, felfedező megállapításait, minősítéseit, melyek szerint XVII. századi zsoltározó eleink ~Szenczi Molnár Albert zsoltáraiban .a teljes létezés, a világról való mindentudás enciklopédiáját fedezhették fel*, és az elsőéves egyetemista József Attila - akinek a Pannónia! ének-ről szóló szemináriumi dolgozatából egy sor sem maradt fenn- érdemlegeset tudott mondani a régi verses szöveg keletkezési idejéről folyó tudományos vitában. Arra, hogy Kovács Sándor Iván kutatómunkásságáról beszéljünk, 1977-ben megjelent tanulmánykötete (Jelenlévő múlt) adott alkalmat. Ebben a régi irodalom kutatóját prezentáló első rész- az 500 oldalas könyv első fele — a legérdekesebb. A már említett két tanulmányon kívül még kilenc további van itt, melyek közül értékes új adatok találhatók .Az Ulysses-metafora*. a .Balassi Bálint és az Óceánium* és a .Rákóczi Ferenc buzgó éneke* című dolgozatokban, és magyar nyelven először jelenik meg teljes portré egy XVI. századi elfelejtett írónkról a .Budai Parmenius István, a tengerbe veszett magyar humanista költő* címen megírt értekezésben. A szerző újra közli azt az írását is, melyet Weöres Sándor .hatalmas költészettörténeti expedíciő*-nak tekinthető verses antológiájához (Három veréb hat szemmel) előszóként készített. A régi magyar irodalom világát felelevenítő tanulmányokban Kovács Sándor Iván azt a rokonszenves elvet vallja, hogy .a múltat a jelen szolgálatába kell állítani, hogy az elvénült utcákkal, vaksi házakkal együtt ne ürülhessen ki a szív, a lélek*. Meg kell jegyezni, hogy a régiséget, a hagyományt már előző tanulmánykötetében (Pannóniából Európába) is .jelenlévő múlt*-ként kezelte, ébresztgette. Abban a kötetben Szepsi Csombor Márton és Szenczi Molnár Albert életművének szentelte a legnagyobb figyelmet. Az új tanulmánykötet második és harmadik részében a mai magyar irodalomban tekint szét a kritikusként is aktív szerző, és Illyés Gyula, Darvas József, Váci Mihály, Simon István. Galgóczi Erzsébet, Garai Gábor, Bertha Bulcsú műveinek elemzése mellett kitekint a kisebbségi magyar irodalmakra is. A mi viszonylatunkban Fábry Zoltánról és a hozzá fűződő személyes kapcsolatairól ír szép megemlékezést, az erdélyi irodalomból Sütő Andrással, Méliusz Józseffel, Huszár Sándorral foglalkozik, a jugoszláviai magyar irodalomban pedig Bori Imre kisebbségi irodalomtörténetét méltatja. TURCZEL LAJOS HARMINC ÉV A NÉPMŰVELÉS SZOLGÁLATÁBAN A CSEMADOK MEGALAKULÁSÁNAK 30. ÉVFORDULÓJÁRA MEGHIRDETETT KÉPES VERSENY A művészeti tömegmozgalom egyre jobban ráirányította a figyelmet a néprajzi anyag gyűjtésének fontosságára. A CSEMADOK Központi Bizottságának Elnöksége már 1967-ben határozatába foglalja a tervszerű néprajzi gyűjtőmunka előkészítését és megszervezését. A gyűjtők hálózatának gerincét a járási néprajzi szakcsoportok képezték. A biztató eredmények hívták életre a központi és járási népművelési szakbizottságok néprajzi albizottságait. Művészeti tömegmozgalmunk gazdag és értékes folklórkincsünk felkutatására és megőrzésére ösztönzi ma is az önkéntes gyűjtők százait. Erről tanúskodnak néhány községben a gondosan és szakszerűen berendezett néprajzi szobák. KÉRDÉSEK: 1. Hány népművészeti szobát tart nyilván szövetségünk? (3-5-9) 2. Nevezzen meg legalább három községet, ahol néprajzi szobát rendeztek be. 15. 3® VERSENYSZELVÉNY CSEMADOK 15
