A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-04-14 / 15. szám
me rendes, tiszta. És értelmileg fejlett, Hetvenhétben, amikor az óvoda megnyílt, csak hat gyermeknek az édesanyja dolgozott. Most huszonhaté, A nevelés, az átnevelés nem megy könynyen, A város vezetőinek ez a megkülönböztetett figyelme mindenképpen dicséretes, hiszen a járásban és a városban sok a cigány, törődni kell velük. A „fekete városból" a város szivébe visz az utam. Futó látogatást teszek Vitárius Lajosnál, a járási mezőgazdasági igazgatóság vezetőjénél. Rimaszombatnak mindössze két éve lakosa, s bár nem területe a városfejlesztés, mégis tudja, hogy készülőben a műjégpálya, a fedett uszoda, a kultúrház, a parkerdő. Az ö gondja más természetű. Közép-Szlovókia legnagyobb mezőgazdasági járásának termelését irányítja. Amit 55 800 hektár szántón termeinek, az a járás szükségletét magasan fölülmúlja, A százszázalékosan szocialista mezőgazdaság 13 283 embert foglalkoztat. Tőle tudom meg, hogy az egyik legnagyobb dohánytermesztő járásban tartózkodom. S bár gyerekkorom óta számontartom a puszták juhászait és juhnyájait, mégis meglep, Autóval csupán egy ugrás a szemközti oldal, s máris a helyszínen számolhatom meg az öt, egyenként háromemeletes lakótömböt. Középen alsó lagozatú (1—4. osztályos) magyar általános iskola. A földszinten ugyanilyen nyelvű óvoda A kultúrház itt is, akárcsak beljebb a városban, épülőben. Asszonyokkal beszélgetek a telepen, Fizetési napon verekedés. Egyikmásik társuk lakbért nem fizet, az ablakon szórja ki a szemetet, Kitépi a világot. Százhúsz család, 980 lélek, ez az új lakótelep. Varga Józsefné, az óvoda vezetője azonban már a biztató jövőt Ígéri. Az 52 beíratott gyerek zö-Reggel ismét az Akasztóhegy tetején fürösztgetem arcom a nap gyér fényében. Hegyek, erdők, tisztások, legelők látványa tárul elém. A járás területének majdnem négyén százalékát erdő borítja. Most is a várossal ismerkedem. Mégpedig úgy, hogy egy kicsit lla Bálint szemével nézem Rimaszombatot. Gömör megye című terjedelmes munkájának első kötetében úgy említi a környék XVIII.’ századi viszonyait, hogy „Détér kilenc egész telkéből csak egy egész és két fél lakott, a többi puszta, Majom szintén "szegény, hat negyedtelkes parasztja közül kettőnek van két-két ökre. Rimaszombatba járnak munkára." A város régóta ad munkát a környékbelieknek. Legrégibb gyára a konzervgyár, de a felszabadulásig csak kezdetleges színvonalon termelt. Korszerűsítése napjainkban következett be. Akárcsak az ipari üzemek építése. Van már a városban sör- és cukorgyár, húskombinát, tej- és dohányfeldolgozó üzem. Épül és hamarosan átadásra kerül Gömörország minden leállított vagy még működő, malmának legszebbike, legmodernebbje, az új malom. S mindezeken, már a második háború utáni ipari létesítményeken az új és majd ötezer embert foglalkoztató gépgyár lesz a korona. Létrehozói nyilván gondolnak arra, hogy anyanyelven is képezzenek szamára magyar szakmunkás fiatalokat. .. Még mindig nem mozdulok az Akasztóhegyröl. Találgatom, honnan kapta a nevét. Csak onnan, hogy a vásárba járóknak és a fuvarosoknak el kellett akasztaniuk a kereket a meredeken. De nem vagyok biztos ebben. Utánanézni meg nincs időm. A nap a kedvemet keresi. A felhős ég egyik kis tisztásáról mosolyog rám. Fényözönt zúdít a városra, amely mintha megmosakodott és tiszta ruhát öltött volna. Nagy a járás, némelyik községe (Taj - ti, Vecseklö) negyven-ötven kilométernyi távolságban. Vonaton, autóbuszon sem rövid az út. A magyar hegymegieknek meg mintha az eszük nem lenne helyén, Losonc felé indulnak, amikor Rimaszombatba akarnak menni. Valahol Osgyánon túl találnak rá a visszavezető útra. De már nem sokáig utaznak így Készül a Magyarhegymeget Rimaszombattal összekötő legrövidebb út. Csak egy pillanatra terelődik el a figyelmem A város ébredését, nyújtózkodását nézem. A szemközti oldalon a Kurinci-tó vize kéklik. Körülötte a hétvégi házak olyan kicsik, mint a gyufásdobozok. Kicsit távolabb a Dúsai út kígyózik az erdő felé. Az ám, a Dúsai út! Az ám, a cigánytelep! Kísérletképpen az erdő szélén. Mintha a város vezetői csupán arra az egyre lennének kiváncsiak, hogy ott majd elcsitul-e a zsivaj, a lárma. A rimaszombatiak, amióta városukhoz tartozónak tartják Mikszáthot (itt járt gimnáziumba) és vele együtt a televízióból különösen ismert Feke te várost, ha a Dúsai útra néznek, nem átallják megjegyezni: „Fekete varos a városban!" GÖMÖRORSZÁG fővárosában
