A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-04-14 / 15. szám
SZÍNHÁZ Hegyek alján Művészeti és, operatörténeti szempontból egyaránt érdekes alkotás Eugen D'Albert, a neve szerint franciának tűnő, a valóságban azonban skót zeneszerző Hegyek alján című kétfelvonásos zenedrámája. A századforduló éveiben komponált opera zenéjében a wagneri vezérmotívum érvényesítésének kevésbé következetes szerkesztési elve keveredik az olasz verizmus rikító színeivel, melyhez sok helyen német érzelmesség és meglehetősen külsőséges hangulatfestés csatlakozik. Ez a bizonyos értelemben különnemű zenei anyag részben a virtuóz színekben csillogó zenekar hangszerein szólal meg — nem véletlenül, hiszen D'Albert első műveit hangversenytermek számára írta s érdeklődése csak később fordult a színpad felé míg az énekesek szólama egészen sajátos, olykor szinte recitativo stílus, amely az érzelmi forrpontokat jelentő, remekül megoldott drámai részletekben sűrűsödik igazi melódiává. Mindehhez sodró cselekmény és a figurák éles jellemrajza párosul. E mű ezért nemigen viseli el a hagyományos operaprodukciók sablonos-patetikus előadásmódját, hanem határozott rendezői elképzelés és jól játszó énekesek vihetik csak sikerre. Talán ez lüz oka annak, hogy operatörténeti szempontból a Hegyek alján nem mindig aratott egyértelműen tetszést. Ősbemutatója 1903 novemberében Prágában zajlott és igen mérsékelt sikert aratott. Később a lipcsei és magdeburgi közönség is megbuktatta, csak évekkel később Berlinben aratott óriási sikert és azóta már Európa valamennyi számottevő operatársulata a műsorára tűzte. Sőt, Bratislavában például már a második premierjét élte meg ez a Pireneusokban, egy katalánjai faluban játszódó zenedráma. A Szlovák Nemzeti Színház operaszínpadán látott előadás rendezője: Miroslav Fischer a lényeget ragadta ki D’Albert zeneművéből. Hitelesen ábrázolja az önkény és a számító főúri zsarnokság rideg légkörében izzó feszültséget. Rendezésének nagy érdeme, hogy a mű sajátosságával összhangban nemcsak egy-egy motívumra vagy áriára összpontosít, hanem mindvégig a realista környezet és az élő,’ hús-vér figurák sorsa köti le a nézők figyelmét. Ebben nagy segítségére van P. M. Gábor díszlete. Különösen a hegyek alján: a malomban történő jelenetek színpadképe figyelemre méltó, míg a Pireneusok csúcsain játszódó előjáték kulisszái kevésbé hitelesek. Az előadásban szereplő énekesek is sorra kitesznek magukért, de Marta Nitranová (Marta), luraj Martvon (Sebastiano), Peter Oswald (Nando) és lud t Arnold (Pedro) így is feltétlenül külön említést érdemelnek. (miklósi) TELEVÍZIÓ Jancsó Miklós: Csillagosok, katonák Mára immár aligha képezi vita tárgyát, hogy minden idők legjelentősebb magyar filmrendezője Jancsó Miklós. Abban is egyetért többé-kevésbé a közvélemény, hogy Jancsó két legjelentősebb filmje az 1965-ben készült „Szegénylegények” és a két évvel későbbi, az Októberi Forradalom ötvenedik évfordulójára szovjet—magyar koprodukcióban készült „Csillagosok katonák". Vita legfeljebb arról lehet, hogy a kettő közül melyik a jelentősebb. A magyar, s a közép-kelet európai közvélemény általában az előbbinek nyújtja a pálmát, a külföldi szakma inkább a „Csillagosokénak, vagy ahogy általában ismerik, a francia cím-változat után, a „Vörösök és fehérekének. A vita, persze meddő. Maradjunk abban, hogy e két film, s talán még a közvetlenül hozzájuk kapcsolódó „Csend és kiáltás" képviseli Jancsó, s így természetszerűen az egyetemes magyar filmművészet legmagasabb szintjét. Miért? E sorok írója először Párizsban látta mindhárom filmet, Resnais, Bergman, Fellini, Tarkovszkij, Wajda, Truffaut, Godard, Polanski, Antonioni-filmek társaságában, tehát erős nemzetközi és kortórs-mezőnyben, s módja volt megítélni, hogy ezúttal valóban nemcsak a sokszor elfogult mércével mérő magyar-közép—keleteurópai színvonal szerinti remekművekkel van dolgunk, hanem valóban egyetemes, a legmagasabb kritériumokat is kibíró alkotásokkal. Jancsónak mindenesetre sikerült a majdnem lehetetlen. S nem is egyszer, többször, noha sajnos, vele is megtörtént, ami már annyiszor előfordult, hoqy újabb filmjei mór csak árnyékuk vagy méqinkább paródiájuk a régebbieknek. Vonatkozik ez a „Csend és kiáltás"-sal szinte egyidőben keletkezett s mór-már az operett színvonalát súroló „Fényes szelekére, „Még kér a népére ugyanúgy, mint a későbbi „Szerelmem, Elektráéra. Mi persze, nem ezekről kívántunk szólni ezúttal, hanem a „Csillagosok, katonákéról, melyet a Tanácsköztársaság hatvanadik évfordulójának ünnepségei keretében mutatott be újra a Magyar Televízió. Mit mond, hogyan hat tizenkét esztendővel a bemutató után, használt-e vagy ártott neki az idő? Véleményünk szerint használt, mint minden remekműnek. Kemény, feszes, modern film Jancsó látomása a Nagy Forradalomról. (cselényi) KÖNYV ötvenegy vers, ötvenegy dallam A lehető legszerényebb külsővel, feketefehérben, csinnadratta nélkül jelent meg a közelmúltban az utóbbi évek egyik leghasznosabb kiadványa. A „Gyermekdalok" szlovákiai magyar költők megzenésített verseit tartalmazza. A vékonyka kötetet Bajnóczy Magda szerkesztette, a költeményeket Dobi Géza zenésítette meg; kinyomatta és „belső használatra" forgalomba hozta a komáromi járás pedagógiai központja - százhúsz példányban. Néhány sor a bevezetőből: „... Hazai magyar irodalmunk gyöngyszemeivel akarjuk megajándékozni óvodásainkat. Tudjuk, hogy az itt élő költők állnak hozzánk a legközelebb, mert hazai tájakról, emberekről, szokásokról írnak . ..“ A lehető legszerényebb külsővel, fekete-fehérben, csinnadratta nélkül megjelent könyvecske ötvenegy verset és dallamot, ötvenegy kincset tartalmaz. Nemcsak a figyelmet érdemli meg, hanem azt is. hogy ezek a gyermekdalocskák eljussanak minden óvodánkba, mindegyik iskolánkba. Talán a Pedagógiai Kiadó adhatná ki nagyobb példányban a komáromiak kötetét. Talán rádiónk pioníroknak szóló adása sugározhatná a „Siratót", „Disznóölést" meg a többit, hiszen - még egy idézet a bevezetőből - „A gyermek szívesen hallgat és tanul verseket, s a szépen megzenésített költeménnyel, dallal a hatás hatványozódik." Dobi Géza mellett Bodonyi András és mások is foglalkoznak a versek megzenésítésével. Jó volna őket további munkára ösztönözni, dallamaikat a mindennapi oktatás eszközeivé tenni, a komáromi százhúsz példányt tízezerre duzzasztani. Batta György HANGLEMEZ „Játszani is engedd...“ (Összeállítás József Attila müveiből) Hanglemezt említve az ember önkéntelenül is zenei felvételekre gondol, pedig az utóbbi időben a Hungaroton kiadásában több olyan lemez látott napvilágot, amelyek a verset, az irodalmat teszik élőbbé. Csak néhányat említve ezek közül: Latinovits népszerűvé lett Ady lemeze, Beszélgetés Lukács Györgygyel, Vörösmarty Csongor és Tündéje, Juhász Ferenc versei a költő előadásában, Az ember tragédiája vagy József Attila művei Berek Kati tolmácsolásában. Ez utóbbi olyan összeállítás, amely a költő szándékát, vágyait közelebb hozza, mindemellett keserű iróniáját és kifinomult líraiságát is bemutatja, a költőhöz hűen. Ez nemcsak Berek Kati érdeme, hanem a közreműködő Halmos Béláé és Sebő Ferencé is, akik nem önálló melódiával, hanem a versek belső zeneiségére .és ritmusára épülő, népi ihletésű zenéléssel hangsúlyozzák a versek szépségét. Mintha már a versek is ilyen dallamból fakadtak volna. A Medvetánc, a Rejtelmek, a Ringató vagy a Medáliák nem az iskolai tananyagban beidegződött költői világképpel lepnek meg minket, mégsem ütnek el a klasszikusnak mondható Tiszta szívvel, Levegőt! vagy a Dunánál című verseitől. Berek Kati nyomatékosan hangsúlyozó előadói stílusa egységes képpé formálja a válogatást, ami nemcsak a versekhez, hanem az általuk sugallt szépséghez is közelebb viszi a hallgatót, s ahhoz a magatartáshoz is, amiről kevesen tudnak őszintén és ilyen pontosan vallani: „Ha féltem is, a helyemet megálltam — születtem, elvegyültem és kiváltam." A mindenséghez mért vágyak valósága talán azzal is közelebbi, ha megszeretjük és meg is értjük - a lemez révén könnyebben is - a költő üzenetét. Molnár László Búcsúztatják a telet a jakut Csokurdah iaiuban. Jakutföldön csaknem minden faluban van műkedvelő együttes. Csukcsföld falvaiban ma is peregnek az eszkimó dobok, a jararok, s az ünnepeken táncra perdül öreg és fiatal INNENONNAN Nemrég töltötte be hetvenedik életevét Johannes Heesters, aki hófehér hajjal is kirobbanó sikert aratott Becsben a Víg özvegy Danilójakent. Legutóbb a Theater an der Wien színpadon szerepelt a Gigi cimü musicalban. A modellkészítés egyik nagymesteri fokozata az üvegbezárt vitorlások elkészítése. Angliában elkészült a neves világutazó, Cook kapitány hajójának, az Endeavournak kicsi másolata, amely nek érdekessége, hogy üvegből - üvegben. 8 HALLOTTUK (MMIDH LÁTTUK
