A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-04-07 / 14. szám
járási bizottságának pártmunkása, később titkára. Gaál Béla Kassán (Košice) érettségizett a magyar ipariban, és gépészmérnöki oklevelet szerzett. Őket ismerem, a megnagyobbodott járás dolgait kevésbé. Amint kiderül, jó helyen kopogtattam. Mindent tudnak, amire a vendég kíváncsi. Hallgatom őket, kimért, tárgyilagos, megfontolt szavaikat, s közben a képzelet szárnyain kirepülök a hivatali szobából, s a járást keresztül-kasul bejárva 156 településnek mondható kisebb-nagyobb helyen állok meg, ismerkedem a házakkal, utcákkal, szántókkal és dombokkal, a nyugodt és kiegyensúlyozott életet élő gömöri emberekkel, földijeimmel. Idézgetek Tiszolcon, Hnustyán és Tornaiján (Šafárikovo) s megállók olyan nagyközségekben is, mint Klenóc, Feled (Jesenské) és Rimaszécs (Rimavská Seč. Higgyek a fülemnek? Barangolásaim közepette 98 ezer emberrel kellene találkoznom, szót váltanom; felnőtteknek, öregeknek és kicsinyeknek kellene bemutatkoznom; jó emberek, szlovákok és magyarok, én is gömöri vagyok, s nem is tagadhatom meg ezt a földet soha, hiszen a legerősebb nyomot, palóc beszédemet a sírba viszem magammal. De azért most mindjárt bocsánatot kérek, hogy Bratislavában, a gömöriek évenként megrendezett nagy találkozóján még nem vettem részt. Pedig az előkészítő bizottság ülésére meghívót küldenek, s további gömöri születésűek nevét s címét kérik tőlem. ígérem, jóvá teszem ezt a mulasztásomat. Százötvenhat település, 98 ezer ember, s egy nagy irányító központ a járási székhelyen, Rimaszombatban. Egy területre is. lélekszámra is nagy test. Lüktető szíve az egészen újjá épülő város. Az egészséges vérkeringést 1200 autóbusz-vonal biztosítja. Meg a vasút. A járási párt- és állami szervek az utóbbi években sokat foglalkoznak a járás fejlesztésével. A járás területén 7800 embernek ad munkát az ipar. Bátyiban körülbelül kettőezernégyszáz ember dolgozik. A munkaalkalom azonban még mindig kevés. Több ezren járnak más járásokba, kerületekbe, sőt a cseh országrészekbe is dolgozni. A cél tehát világos. További ipartelepítéssel visszatartani a járásból kirajzó munkaerőket. Főleg a déli részek vándorló munkaerőit. Ezért fejlesztik erőteljes ütemben a járási székhely iparát. Épül a gépgyár, amely ötezer embert foglalkoztat majd. Tornaiján bővül a ruházati üzem és a már néhány éve termelő gépgyár. Hnustyán a vegyiüzem átépítése, bővítése folyik, s tovább fejlesztik a meglevő magnezitbányát, az ércbányát és a gépipart. A járási székhely és az egész járás élelmiszeripari jellege így változik meg évről évre. 98 ezer ember a földim, s hány ezerre tehetném napi, heti gondjukat, bajukat? A lakosság zöme Rimaszombatba tart, szétnézni a boltokban. S maga is tapasztalja, amit a vezetők is tudnak, hogy a kereskedelmi hálózat még nem kielégítő. Ezt személyes tapasztalatommal is igazolhatom. Többnyire azok az üzlethelyiségek állnak rendelkezésre ma is, amelyekben már diákkoromban megfordultam. Sok bosszankodó vásárló vigasztalására írom, hogy hamarosan felépül a nagy, minden tekintetben korszerű bevásárló központ. S épülnek a további üzlethelyiségek, szolgáltató- és vendéglátóipari üzemegységek. Az új szálloda ,s elkészül a mozi közelében . .. A mozitól néhány lépésnyire a kórház. ötéves koromban, majdnem reménytelen tüdőgyulladással „jártam” a falai között. Azóta évek, évtizedek múltak el. Cserebogár, sárga cserebogár... A kórház bővült, korszerűbb lett. Hnustyán található a párja. Két kórház, 858 ágy, 212 orvos áll a betegek rendelkezésére. A közeljövőben megkezdik Rimaszombatban az új poliklinika építését. A testi épség, az egészség felügyeletével tehát semmi különösebb baj, gondolom magamban, amikor Elek Árpád és Gaál Béla barátomtól búcsúzok. Ismét belevetődöm a főutca kavargásába. A könyvesboltba tartok, a leiki épség vizsgálásának a szándékával. A helybeli születésű Szitánké Aurélia, a vezető megnyugtat. Kell a könyv Palócországban. Kell a lelki eledel a gömöri embernek. Az üzlet évenkénti kétmilliós forgalma ennek bizonyítéka. Eny másik üzletbe is benyitok. A Bambinóba. A gyermekkelengye-boltba. Pedig ott mindig sokan vannak, de ezen nem lehet csodálkozni. Ha csak azt az egyetlen adatot veszem, hogy tavaly a járás területén 947-en haltak meg és 1500-an születtek, máris meg kell értenem mindent. A Bambino a jövő, az élniakarás boltja. Azért se mellőzhetem, mert tudom, ha oda benyitok, falumbelivel, Mike Albinkával, férje utáni nevén Barna Bélánéval találkozom. Huszonkét éve lakik Rimaszombatban. — Szervusz, Albinka! Mi újság? Mondj egyetlen mondatot Bátyiról! — Szeretem, szívemhez nőtt, de a kultúrházat 22 év óta hiányolom — válaszolja kedvesen, mosolyogva. A városról többet nem is szólunk. Falujukról beszélnek a falubeliek, ha találkoznak. Elköszönök tőle. Derűs, tiszta az ég fölöttem, és leküzdhetetlen a vágy bennem. Látni a falumat. Wartburgommal már futok is fel az Akasztóhegyre. Jobb oldalt családi házak tömkelegé. Készen, félig készen néznek a városra. Én is visszapillantok a tetőről. A tiszta, napos időben szemem elé tárul az épülő Rimaszombat. Toronymagas házak, itt is, ott is új lakónegyedek.A fák koronái mögül a régi és mai gimnázium teteje leselkedik. Az újjá épülő város A Bódi család Elek Árpád és Gaal Béla Tompa Mihály szobra Suhanok dombról le, dombra fel; átszaladok falun és erdőn, aztán Bátkán állok meg. Ott jut eszembe, rosszkor jöttem. Kit találok ilyenkor otthon? A kocsmába nézek be. Alig lézeng ott egy-két vendég. Csizmadia Margitot, a vezetőt faggatom. Meséljen, meséljen Rimaszombatról! Hogyan van jelen az életében? Gondolkozik egy keveset, aztán mintha valóban mesélne: — Négyéves voltam (most harmincnégy), amikor először vittek Rimaszombatba. Fényképészhez mentünk a bátyámmal. Arra emlékszem, hogy nagyon sírtam. Amikor a fényképész betakarta a fejét a lepedővel . .. Azóta is mindig jelen van az életemben a város. Minden apróságért Bátyiba szaladok. Beülök a kocsimba, és megyek. Amikor a sört csapolom, akkor is a várost látom. A Rimaszombati Sör- és Cukorgyárat. Bátkából csupán egy rövid ugrás Balogtamási (Tomašovce). Este Bódi Lászlóékhoz látogatok. Unokabátyámnál időzöm, aki már nyugdíjas, de volt szövetkezeti elnök is, hnb-elnök is, jnbképviselő is. Persze az itteni születésű ember nem csupán tisztségviselőként kötődik a városhoz.- Tizenhétben jártam először Rimaszombatban. ötéves voltam. Fájt a fülem. Nagyapám fonott fűzfa kocsiban tolt be a városba. Később a vásárokra jártam. Ott adtuk el a szarvasmarhát, ott vettük a ruhát. Fia, ifjabb Bódi László: — Engem a munkahelyem kötött Rimaszombathoz. A losonci magyar oktatásnyelvű építőipariban érettségiztem, s katonaság után művezető lettem a járási építőipari vállalatnál. Aztán dolgoztam a mezőgazdasági építkezési üzemnél mint művezető, építésvezető és főépítésvezető, s 1973-tól a jnb építészeti osztályának voltam a szakelőadója. Idén január egytől a Bátkai Állami Gazdaság beruházási előadója vagyok. MACS JÓZSEF Prandl Sándor felvételei (Befejezés a következő számban) 13
