A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-04-07 / 14. szám
► A hollywoodi filmvilág estélyt adott a 70. évén túl járó James Stewart tiszteletére. Az eseményen Farrah Fawcett- Majors, a népszerű új sztár is részt vett. Képünkön: James Stewart, Farrah Fawcett-Majors és Lee Majors, a filmszínésznő férje. íme, egy piiianaifeivétei Monacóbói, pontosabban Monte Cáriéból; a város manapság nemcsak a napból, a vízből meg a turistaforgalomból él, hanem főleg a Casino bevételeiből. Varga Ervin felvételén nem Krúdy vörös postakocsija iatható, hanem a Black Hills, vagyis a Fekete Hegység (USA) postakocsija, amely főként a turisták kedvéért közlekedik. Rastislav Gašparovič mérnök felvételén a velencei Canal Grande torkolatánál lévő Punta della Dogana látható. A múltban itt ért véget a tengeri kereskedők útja, itt szedték a vámot. Ugyancsak itt foglaltak helyet a megfigyelők, akik kalózok jöttére figyelmeztették Velencét. Claudia Mórit éveken keresztül csak mint Adriano Celentano feleségét fotózták az újságok. Claudia Mori most önállósította magát, és Terence Young angol rendezővel forgat. Képünkön a Bloodline című film férfi főszereplőjével, Omar Shariffel az egyik jelenetet próbálja. A párizsi Louvre kétségtelenül a világ egyik leggazdagabb múzeuma. Nagysága sem éppen elhanyagolható: palotái és kertjei 40 hektár területet foglalnak el. A LAPÁTNYELEK ALKONYA - HELYREIGAZÍTÁS HELYETT -A macska ugat, a kutya miákol, az Író ámul és bosszankodik. Nem mintha hiúságát sértették volna — annak megvannak a maga rafinált módjai -, hanem mert az első két épületes kijelentés alá biggyesztették a nevét. Ennek tetejébe még korrupt módon honoráriumot is kap, csakhogy hallgasson, ha már igy történt. Ne legyen helyreigazítás, mert az olvasó bizonytalanná válik, sőt elégedetlenné, miáltol megromlik a munkaerkölcse, ami abban nyilvánul meg, hogy ezután nem a lapátnyélre támaszkodik, hanem a csákányra. Pedig tudvalévő, hogy a csákányok kiskereskedelmi ára a nyugati csákánynyélcsiszoló berendezések drágulásával arányosan nagyobb. Egyszerű szavakkal: ármódosítás sújtja. Tehát ha a kijelentések érvényben maradnak, akkor tisztáznunk kell, hogy a kutyák fognak-e egerészni és a macskák nyájat terelni és házat őrizni, mert az ugatás készsége hozzátartozik a tereléshez, a miákolásé pedig az egerek csalogatásához. Utánaszámolhatunk, hogy az ebek macskára cserélése (és fordítva) ugyan jelentős anyagi beruházásokkal jár, de ez elenyésző a csákánynyélcsiszoló berendezésekre esetleg kidobom dó kemény valutához képest. Maradnak tehát a következő megoldások; Először: ót kell nevelni a kutyákat miókolásra, a macskákat ugatásra, hogy a kijelentéseknek eleget tegyenek, bár ezt az állatidomárok kis létszáma hosszadalmassá tenné. Másodszor: hazai csákánynyélcsiszoló berendezéseket kell kifejleszteni, aminek jelenleg egyetlen akadálya, hogy gyártó céget az ismert munkaerőgondok miatt nem találnánk, de még A NAPTÁRTÓL Ami egy korábbi gyermeknapon ötlött eszembe, ugyanaz foglalkoztat most, a könyvhónapban is, mert a gyermek és a könyv is különb portéka annál, semhogy kielégítő lenne a naptár szabta egyetlen napig, vagy egyetlen hónapig megkülönböztetett figyelmet szentelnünk neki, s esetleg úgy gondolni, hogy ezzel egész évre megtettük a magunkét a gyermek és a könyv iránt - erre int bennünket a Nemzetközi Gyermekév is, s azt hiszem nem túlzás állítani, hogy valami hasonló figyelmet és megkülönböztetést érdemel a könyv is, hiszen aligha jeleskedett földünkön a szellemnek egyetlen olyan nagysága is, ki meg ne kísérelte volna az érdeklődést felcsigázni a könyv iránt. A könyv azon kevés dolgok egyike, aminek szerepét soha, egyetlen korban sem lehetett túlbecsülni. Ennélfogva egyre többet követel magának, amely követelést már egyetlen családban sem zárják ki anyagi korlátok. Hol ne lenne hát könyvespolc: tükrös felületű könyvespolcok, amelyek színe szemet gyönyörködtetően játszik egybe a tapéta és a subaszőnyeg színeivel, arányai s kivitelezése — a többi bútorremekkel együtt - maga a bútoripar csodája. S ami még ennél is reménykeltőbb, hogy nem csupán a lakószobák mélyén honol ez a pazar harmónia ... S mi is lehetne ott a könyvet kizáró körülmény, ahol a lakásoknak csaknem minden zugát betöltő luxusberendezés, lehetetlent nem ismerő áldozatokról regél. Igenis, van az ilyen ■helyeken becse a könyvnek; legalább olyan, mint a bélyegnek a gyűjtő számára. Ott aztán, a katonás sorban álló könyvek felett bármikor szemlét kedvező helyzet esetén sem jöhetne számításba három-négy évnél hamarább. Harmadszor: a csákányokat olcsó lapátnyelekkel kellene ellátni, amit hazai anyaggal tudunk biztosítani, mert lapátnyélcsiszoló berendezéseink vannak, s a nyél úgyis csak támaszkodásra szolgálna. Esetleges további javaslataikat szívesen fogadjuk, bár a legegyszerűbb az lenne, ha a megbízott elszerkesztők nem az íróasztalt támasztanák, hanem a lapátnyelet, vagy odafigyelnének arra, amit közölnek, kerülve a fölösleges szépítkezéseket. Mert nem lehet sajtóhiba, hogy a szalmából széna lett (miután a barátok megkérdőjelezték a szerző falusi származását és botanikai ismereteit), vagy a szilicei jégbarlang helyett dobšinai került kinyomtatásra (gondolván, hogy azt az olvasók jobban ismerik). Olyan apróságokra tán a papírt is kár pazarolni, mint a belátni és belelátni, megoldani és feloldani, már és még, rövid és rögtönzött közti különbségre, hiszen a mondat többi szava sértetlen maradt, és az értelme is csak némely esetben lett az ellenkezője. És hát nem egy jó vicc, ha egy komolyabb írást az aszkétikus szó helyett esztétikus-sal frissítenek fel? Persze, ez a megszépítő ügybuzgalom a homályosabbnak tetsző szakkifejezések előtt sem hátrál, ellátja a bajukat alaposan. Hogy ezáltal „új" elméletek születnek? Sebaj! Vak tyúk is talál szemet; — hátha így valami újat fedezünk fel... mint az író, amikor a neki tulajdonított írást nyomtatásban viszontlátja. MOLNÁR LÁSZLÓ FÜGGETLENÜL tarthat a kritikus tekintet, hiszen színeik és méreteik alapján teljes és megbonthatatlan sorozatokat alkotnak. Itt arról van szó, hogy csakis a kifinomult érzékkel összeválogatott, díszkötésű könyvritkaságok képezhetik az olyan gyűjteményt, amely egyaránt előkelő szimbólum és kulissza. Ez pedig már megér annyit - vitatkozzunk? — hogy a csillogó vitrinek féltő gonddal óvják a könyveket a portól (netán a bennük lapozgatni kívánó kezek elől?) A féltő gondoskodást illetően, akár előrelátást is feltételezhetünk az olyan igyekezetben, mikor — nyilván az igények kellő felmérése alapján — jóelőre beteremtik a nemes bútordarabokat a könyvek számára s — engesztelődj neheztelő lélek - míg a könyvekre sor kerül, angyali csecsebecsék, szerelmet ígérő, csáberejű porcelánfigurák, esetleg autótünemények kicsinyített másai, s no, persze, kisebb-nagyobb, exkluzív csomagolású butykosokban, pálinkakülönlegességek kapnak helyet a könyvek számára kijelölt polcokon. Való igaz, volt idő, mikoron egy-egy szakkönyv, le nem fordított kiadvány hozzáférhetősége s megértése érdekében néha több idegen nyelvet is kénytelen volt megtanulni a fanatikus tudósjelölt, a tudományok vagy a művészetek hajat hullajtott megszállottja. De ne háborgassuk a történelem régi fejezeteit, mikor napjainkban olyan feltételek mellett fenhetjük elménket, amikoris jobbára mór csak a tudásszomj beszerzése okoz gondot, valamint anyanyelvűnk pártfogolása, amely számunkra a tudás legmegbízhatóbb hordozója. CUTH JANOS 9
