A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-04-07 / 14. szám
SS: / AHOGY EN EMLEKEZEM A<'’ js&t j.»W’r Szeretettel meghívjuk az ötven évesek találkozójára Az ünnepélyünket 1970L U /é-cn 19órakor tartjuk a szímói kultúr házban. í vuticseqt.. Sano. Harminc esztendővel ezelőtt Szimőn is azok az emberek vették kezükbe a szocialista kultúra irányítását, akiknek a volt társadalmi rendben a kubikus munka a részaratás jutott osztályrészül, akiknek a tenyerét kérgesre törte az ekeszarva. Szemünkben újra felcsillant valami, abból a régi fényből és lelkesedésből, amit 1938 végéig élesztgettünk. Az első Csehszlovák Köztársaság idején erős pártszervezetünk volt, s mellette a Vörös-szakszervezet, a Szovjetbarát, a Proletár Testedzők Egylete és az ifjúmunkások szervezete haladó kulturális tevékenységet fejtett ki. (gy megalakulása utón tapasztalt vezetőséget tudtunk választani a CSEMADOK helyi szervezetének élére. Zenakart, énekkart és színjátszó csoportot hoztunk létre. A Kiss D^nes lakásának egyik 4X4 méteres szobácskájábái, majd istállóból alakítottunk kultúrtermet. Később aztán a Takács-féle vendéglőben megépítettük saját erőnkből az első színpadot. Több mint 10 000 kofona értékben tartós szabadtéri színpad megépítésére is vállalkoztunk. Asztalok, székek nem voltak, így ezeket a lakosságtól ki kellett kölcsönözni. Jó munkánkkal kiérdemeltük, hogy az 1951. évi országos közgyűlésen két küldöttünk képviselte tagságunkat. Jól esett az elismerés, az emberek támogatása, ez újabb és újabb munkaformák keresésére sn-kentett. Színdarabokat tanultunk be, s ezekkel a járás községeit látogattuk. Ha tél volt, nem fáztunk, fütött a tenniakarás, a kultúra terjesztésének nemes hivatása. A CSEMADOK Központi Bizottsága által rendezett szemináriumokon, rendezői, tánckörvezetői tanfolyamokon többen is részt vettek közülünk s aztán itthon kamatoztatták szerzett ismereteiket, tudásukat. így még eredményesebben kibontakozott a helyi szervezet kulturális tevékenysége, amivel a harminc év alatt 17 dicsérő elismerést, több emlékplakettet és tárgyi jutalmat érdemelt ki. A népszerű tudományos ismeretterjesztés terén is szép eredményeket értünk el. A természettudományi, gazdasági, egészségügyi jellegű előadássorozatok mellett a tudományos világnézet terjesztésére, elmélyítésére, az eszmei-politikai nevelésre helyeztük a fő súlyt. Megismertettük a tagságot és az érdeklődőket a Szovjetunió és a szocialista országok életével, eredményeivel. Szlovák nyelvtanfolyamot, szabászati és varrótanfolyamot szerveztünk. Élénk szakköri tevékenység bontakozott ki. A honismereti kört Kanyicska Béla tanító vezette. Minden évben két-háromnapos kirándulást szervezünk 40—50 CSEMADOK-tag számára „Ismerd meg hazádat" néven, megismertetve őket az ország természeti szépségeivel, városainak látványosságaival, történelmi emlékeivel, munkásmozgalmi hagyományaival. Évente kétszer-háromszor átlag 50 emberrel színházlátogatást szervezünk Budapestre. A szervezet színjátszó csoportjának tagjai számára lehetővé tesszük, hogy áldozatos és fáradságos munkásságuk jutalmaként évente 8-10 napot tölthessenek ingyenesen valamelyik balatoni üdülőhelyen. A közművelődési tevékenység szerves része a könyvvel való munka. Vitaesteket rendeztünk hazai magyar és szlovák irodalmi alkotásokról. Közvetlen kapcsolatot építettünk ki Egri Viktorral, Lovicsek Bélával és más írókkal, akik részt vettek egy-egy könyvvitán. Hét-ankétot tartottunk, ahol megjelentek Ozsvald Árpád és Mács József szerkesztők. Nőtagságunk részére hasonlóképpen a Nő című képeslap szerkesztőségének tagjait hívtuk meg eszmecserére. A szímői születésű Kosik István kommunistát, antifasiszta ellenállót o német fasiszták meggyilkolták. Községünk e nagy fiának tiszteletére emlékestet és koszorúzási ünnepséget rendeztünk. Községünk másik nagy szülötte Jedlik Ányos tudós fizikus és feltaláló. Az életéről és munkásságáról Győrött megrendezett kiállítás megnyitóján helyi szervezetünk 16 tagja vett részt. Ezt követően Jedlik-emléknapot tartottunk, amelyen neves magyarországi szakemberek is megjelentek, köztük dr. Szabadváry Ferenc, a kémiai tudományok doktora, az Országos Műszaki Múzeum főigazgatójának vezetésével. A vendégek színes rövidfilmet vetítettek és tartalmas előadást tartottak Jedlik Ányos munkásságáról, találmányairól. Helyi szervezetünk ünnepélyes keretek között emlékezett meg fennállásának tizenötéves évfordulójáról. Ebből az alkalomból CSEMADOK-napot tartottunk; zeViés ébresztővel kezdődött és késő éjszakába nyúlt. Ugyanígy ünnepeltük meg a 20., illetve a 25. évfordulót is. 1964-től kezdődően igyekszünk felkutatni s átmenteni a népi hagyományokat, melyek különben már végleg feledésbe merülnének. Ilyen például a hagyományos szüreti felvonulás, mulatság. Ezt sikeresen felújítottuk s némileg a mai időkre alkalmaztuk. Azóta minden évben megrendezzük a népi hangulatú színes szüreti felvonulást. Hasonlóképpen már tizenhatszor megtartottuk a felújított borkóstolót, illetve borversenyt. Biztosak vagyunk benne, ez is jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a falubeliek a régi rossz fajtákat nemes szőlőfajtákkal cserélték fel. A hotvanas évektől minden nyáron rendszeresen megtartjuk a helyi CSEMADOK- napot. Évente egy alkalommal Budapestről művészeket látunk vendégül. Ugyancsok a helyi szervezet vezetőségétől eredt a gondolat, hogy minden év májusában megrendezzük az ötvenévesek ünnepélyes találkozóját. Harmincöt tagú vegyeskarunkat Naav József, majd Trelaj Géza vezette. Az énekkar valamennyi járási CSEMADOK-napon fellépett s eljutott a zselizi országos népművészeti fesztiválra. Jelenleg is több magánénekessel rendelkezünk, s ezek nagy része sorozatosan részt vesz a Tavaszi szél vizet áraszt verseny járási vetélkedőjén. Szervezetünk fennállásának 28. évében tartotta színjátszó csoportunk a 100. előadást. Összesen a száz produkcióban 280 színjátszó szerepelt kb. 22 000 néző előtt. A 100. jubileumi előadás alkalmából külön színes dalosestet rendeztünk, amit 350 néző tapsolt végig. Jogos büszkeséggel tekintünk vissza az elmúlt harminc esztendőre. Ennek során 30 színdarabot tanultunk be, ezzel is hozzájárulva az anyanyelvi kultúra ápolásához. Olyan darabokat játszottunk, mint a Klsunokám, a Fehér tyúk, a Pilvax kávéház, A bor, A büszke páva, a Lélekvándorlás, a Csikós, a Kubó, a Nem élhetek muzsikaszó nélkül, A vén bokancsos és fia, A huszár, az Úri dámák és huszárok, az Éles Marika menyasszonyi fátyla, a Bekötött szemmel, a Kaviár és lencse, a Fejesek, A sokat próbált vőlegény stb. Azt hiszem, az sem kis eredmény, hogy rendezvényeinkkel embereket vontunk el az italozástól, a kártyától, a szabad idő hasznos eltöltését nyújtva nekik. Szoros kapcsolatot tartunk fel a helybeli általános iskolával és a szülői munkaközösséggel, esetenként közös rendezvényeket szervezünk. A hetvenes évek közepe óta mi öregek fokozatosan átadjuk a stafétabotot, egyre több fiatalt vonunk be a CSEMADOK kulturális és népművelő munkájába, helyet adunk nekik a vezetőségben. Az előző egyéves kihagyás után a fiatalok újabb színdarab betanulásához láttok. A Kolduskaland című tragikomédiával a járási fesztiválon a II. helyezést érték el. Ez további még jobb munkára buzdította az együttest. Az eredmény? A Susmussal a járási vetélkedő C kategóriájában már az első helyezést szerezték meg. A Járási Művelődési Otthontól ezután már anyagi támogatásban is részesültek, így 1976-ban az öntevékeny színjátszók szlovákiai országos fesztiválján Nagysurányban (Šurany) kimagasló kitüntetésben részesültek. 1977-ben a Ma éjjel megnősülök című vígjáték előadásával a kerületi verseny első díját érdemelték ki. Az 1977. évi surányi vetélkedőn szintén első helyezést értek el, s így átkerültek a B kategóriába, kivíva a jogot, hogy a Jókai-napokon is szerepelhessenek. Azt hiszem, megérdemlik az Őszi Ilona rendező vezette lelkes színjátszók, hoqy ide kerüljön a nevük, íme: Kollár József, Boób Gizella, Borka Adorján, Lietavec Mária, Szapu Gyula, Búkor Szilvia, őszi Imre, Bohus Júlia, Morvay Edit, Farkas Mária és Takács Gyula. Harminc év komoly idő egy ember, de ugyanúgy egy szervezet életében is. Visszatekintve, jogos büszkeséggel tölt el mindannyiunkat, az alapító tagokat, a 200—300-as sorszámú tagsági könyvek tulajdonosait csakúgy, mint a fiatalabb korosztályok tagjait, a tisztségviselők s a lelkes kultúrmunkások tízezreit az az út, amelyet a szocialista anyanyelvi kultúra ápolásának, terjesztésének rögös útján megtettünk. 7
