A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-03-31 / 13. szám
TAVASZI SZOKÁSOK AZ IPOLY MENTÉN Ahúsvétot megelőző virágvasárnap a tavaszi ünnepkörbe tartozik. Az Ipoly menti palócoknál ehhez a naphoz két szokás fűződött; a barkaszentelés és a kiszehajtás. A népi hiedelem szerint a szentelt barkának varázsereje volt: oltalmazott villámlás, jégeső, betegségek ellen. Ipolybalogon a templomból hazavitt barkával a lépcsőt söpörték le, hogy a békák nyáron ne menjenek be a házba. Ipolykeszin a fűzfa ágát jóslásra is felhasználták. így mondogatták az ottaniak: „Ahány bimbója van a barkának, annyi kislibának kell lenni“. A kiszehajtás az Ipoly menti palócok színjátékszerű szokásai közé tartozott. A legtovább élő népszokások egyike volt Az Ipoly mente egyes községeiben még a hatvanas évek elején is „hajtottak kiszét“. Ez a szokás is szorosan összefüggött a tavaszvárással; a tél utáni megújulás örömét, az ember és a természet kapcsolatát példázta. Céljai s a hozzá fűződő hiedelmek a legtöbb faluban azonosak voltak. Formai jegyei (a Icisze ruhája, az öltöztetés módja) ugyancsak megegyeztek. A kiszehajtás tulajdonképpeni mozzanatai (játékszínű formái) azonban már némi különbözőségeket mutattak. A kiszét az Ipoly mentén mindenütt virágvasárnap délután hajtották. A hajadon lányok általában az egyik faluvégi háznál gyülekeztek, s ott öltöztették fel a karóból és szalmából készített bábut. Ipolynagyfalun (Veľká nad Ipľom) viszont valamelyik falusi szérű volt az öltöztetés színhelye. A kiszét valamennyi helyen menyecskének öltöztették. Alsónadrágot, szoknyát, előszoknyát, kötényt, bodros ujjú inget, cifra pruszlikot adtak rá. Fejére csipkés-szalagos főkötőt vagy ördöglakatos kendőt tettek. A legszebb ruhadarabot mindig o legújabb menyecskétől kérték. Öltöztetés után a lányok felváltva, kettesével vitték a kiszét végig a falun. A legtöbb helyen a fiúk is követték őket. Gyakran megesett, hogy a pajkos gyerekek kőyel dobálták a bábut, $ így csúfolták a lányokat: „Kisze viszi a kiszét, haha-ha!" A falu többi lakosa passzív résztvevője volt a játéknak, a nézők szerepét töltötték be. Kiálltak az udvar kapujába, onnan szemlélték a menetet. Érdemes megfigyelnünk, mit énekeltek a lányok kiszevivés közben vagy utána. A dalokból ugyanis következtetni lehet arra, tulajdonképpen miért is hajtották a kiszét, milyen hiedelmek fűződtek ehhez a szokáshoz. Az ipolyfödémesi (Kosihy nad Ipľom) lányok többek közt ezt énekelték: Haj ki kisze, kiszőce, gyű be sódar, gömböce. Vígan várjuk Szent Györgyöt, énekszóval pünkösdöt. Ez a néhány sor tehát a tavaszvárás örömét fejezi ki. A sódar (sonka) hívása a böjti napok végére utal. Arra, hogy a gömböcét (gömbökét) miért foglalták szövegükbe, a megkérdezettek már nem tudtak határozott választ adni. Az ipolyhídvégi (Ipeľské Predmostie), ma 80 éves Czibulya Istvánné Bodzsár Mária például csak arra emlékszik vissza, hogy valamikor nagy szegénység volt a faluban. Ekkor a kisbíró gömbökét osztogatott az arra rászorulóknak. Ezt persze talán nem lehet öszefüggésbe hozni azzal, hogy az itteniek a sonkával együtt talán ezért emlegették volna benne a gömbökét is. Érdekesek az ipolybalogiak és a tesmagiak „gömbökével" kapcsolatos szokásai, hiedelmei is. A két faluban virágvasárnap csaknem minden háznál gombócot fűztek. Balogon például azért főzték a gömbökét, hogy „a kendernek nagy gobúja legyen". A kiszevivés közben és utána énekelt dalok szövegéből persze sok egyéb másra is következtethetünk. Amikor például az ipolynagyfalusiak a kiszét bedobták az Ipolyba, így énekeltek: Haj ki kisze, kiszőce, a másik határba. Gyűjj be sódarka a mi kis kamránkba. Kivittük a betegséget, behoztuk az egíssíget. A kiszét az ipolynagyfalusiak is nyilván azért hajtották, hogy a falut megmentsék a dögvésztől, egyéb betegségektől, s a szegénységtől. Adögvészt egyébként mindenütt szívesen „hajtották", „zavarták" a másik faluba, akárcsak a jégesőt a szomszéd falu határába. A hiedelem szerint akkor, ha valaki menet közben a kiszét megfordította, a „dög" irgalmatlanul visszajött a faluba. Ugyanez történhetett, ha a folyóba dobott kisze véletlenül megfordult a vizen. Kiszevivés közben a lányok minden faluban kiénekelték egymást. A kiéneklésnek négy változatát jegyeztem le. Ha a menet annak a lánynak a házához ért, aki semmilyen ruhát sem adott a kiszére, a lányok így énekeltek: Cseri örzsinek nincs ruhája, üres a ládája. Ha valaki adott valamilyen ruhát a kiszére, annak a háza előtt ezt énekelték: Urban Margitnak van ruhája, tele is van a ládája. Kelenyében (Kleňany) viszont arról a lányról, aki nem adott a kiszére ruhát ezt énekelték: Takács Eszter ládája üresen van bezárva. Ha üresen nem volna, a kiszére adott volna. Az is előfordult, hogy a faluból valamelyik lány (főleg az idősebbje) nem ment kiszét hajtani. Ha ilyen lány háza elé értek, ilyen szöveget énekeltek: Kovács Kati otthon ül, a kiszének pentőt sző. Ha megszövi, megvarrja, a kiszére ráadja. Kiénekelték azt a lányt is, akinek már volt vőlegénye, s azért nem ment el kiszét hajtani. Az ilyen dal szövege így hangzott: Bugyi Erzsinek tele a ládája, a kiszére, a kiszére nincs neki ruhája. Saj, Erzsi odavagy, A Benyus Józsi rabja vagy. Virágvasárnap a lányok férjhezmenetelükre, szépségükre is gondoltak. A lányok hiúságát, tetszeni akarását fejezi ki a kelenyeiek alábbi éneke is. Kelenyei lányok piros tulipánok, födémesi lányok földi boszorkányok. (A két falu szomszédos egymással) A kelenyeiek bizonyára szépségüket, tisztaságukat, ügyességüket akarták biztosítani akkor is, amikor a meggyújtott kisze lángjait egyenként ótugrották. A szépség biztosításával kapcsolatos mágikus szokások az ipolybalogiaknál és a nagycsalomjaiaknál is megvoltak. Ok a kiszét a folyóba dobták, s utána gyorsan megmosakodtak az Ipoly vizében, hogy szépek és frissek maradjanak. A tesmagiak kiszehajtás utáni „bújócskázása", illetve az eközben énekelt dalocskája is a férjhez menetelre utalhatott. Az ő énekük így hangzott: Nyisa meg asszony kapudat, hagy kerüljem váradat. Jaj de soká nyitod ki, majd meghalok ideki. A kiszehajtás fenti szokásaiból is arra következtethetünk, hogy ez a játék fontos szerepet töltött be a falusiak, főleg az eladó sorban levő lányok életében. Csáky Károly HARMINC ÉV A NÉPMŰVELÉS SZOLGÁLATÁBAN A CSEMADOK MEGALAKULÁSÁNAK 30. ÉVFORDULÓJÁRA MEGHIRDETETT KÉPES VERSENY A Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának vendégkarnagya igen rokonszenves ember, ismert zeneszerző, kiváló képességű zenei szakember. Kezdettől részt vett a CSEMADOK Központi Bizottsága énekkarának munkájában, felkészítésében újabb és újabb erőpróbákra. Szívéhez nőtt a kórus, jelen van minden összpontosításon, s fáradságot nem ismerve tanítja énekelni a kórus tagjait külön-külön, szólamonként is. Határozottsága, szigorúsága és igényessége vezette a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarát a hazai elismeréshez, a nagy külföldi sikerekhez. Hogy a zene világában is tudnak rólunk, csehszlovákiai magyarokról, az kórusunk érdeme. KÉRDÉSEK: 1. Ki a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának vendégkarnagya? 2. Milyen külföldi énekkari fesztiválokon nyert díjat a CSMTKÉ? (Ország és helység megnevezése) 13. 3® VERSENYSZELVÉNY CSEMADOK 15
