A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1979-03-31 / 13. szám

Az újjáépítéshez, a gazdaság­­fejlesztéséhez eqyre több képzett szakemberre van szükség. A szak­emberképzés egyike azoknak a te­rületeknek, ahol a szocialista or­szágok — köztük Csehszlovákia is — igen nagy és értékes segítséget nyújt Vietnamnak. Fiatal vietnamiak ezrei részesülnek szakmai képzés­ben nálunk. Nem kell messzire menni, hogy példát találjunk erre az elvtársi segítségre. A Bratislavas Állami Építőipari Vállalat ligetfalusi (petrzalkai) gé­pesítési üzemének szakmunkáskép­ző intézetében tizenkilenc vietnami fiatal tanulja az autómechanikus, a daru- és a kotrógépkezelő, illetve géplakatos, gépkarbantartó szak­mát. — Nagyszerű fiúk ezek a vietna­miak — mondja Varga Gyula mér­nök, az üzem vezetője. — Lelki­­ismeretesek, mindent minél gyor­sabban és minél tökéletesebben el akarnak sajátítani, hogy aztán szerzett ismereteiket, tapasztalatai­kat otthon az újjáépítésben gyü­­mölcsöztethessék. De mi is mindent megteszünk, hogy sikeresen végez­zék el az iskolát, átadjuk nekik ismereteinket. Ez meg is látszik ta-Vietnam népe hozzáláthatott a háborús sebek behegesztéséhez, országának újjáépítéséhez, a szo­cialista forradalom végrehajtásá­hoz — a Szovjetunió és a testvéri szocialista országok segítségével. S az első eredmények biztatók vol­tak. Az ipari termelés növekedési rátája évi 12 — 13 százalékot tett ki. Túlszárnyalták a tervelőirányzato­kat a szén, a villamos energia és a cement termelésében. Hozzá­kezdtek több nagy ipari létesít­mény, köztük 25 gépgyár építésé­hez. Vietnamban, amely még nem­rég a legelmaradottabb országok közé tartozott, ma baggereket, ha­lászhajókat, villamos motorokat, be­ruházási javakat gyártanak. Ugyan­csak nagy haladást ért el a mező­­gazdaság. Komoly probléma a nagy népszaporulatot felmutató, már ma ötvenmilliós lakosság élel­miszerellátása. Ez csak a rizs vetés­­területének állandó növelésével, öntözőrendszerek létesítésével ér­hető el. Parasztok milliói dolgoz­nak öntözőcsatornák, gátak építé­sén. Ma már nagy teljesítményű földgyaluk, kotrógépek állnak ren­delkezésükre, amelyek a szocialista országokból érkeztek. A mezőgaz­dasági termelőszövetkezetek csak tavaly 7 ezer traktort, 6 ezer szi vattyút, egymillió tonna nitrogén­­tartalmú műtrágyát kaptak . . . De nem volt idő minden kardból ekét kovácsolni. Nem mindenki nézte jó szemmel a békés építő munkában, a gazdaságfejlesztés terén elért kimagasló eredménye­ket, a Vietnami Kommunista Párt következetes marxista-leninista, in ternacionalista politikai irányvona­lát, egyre szorosabbra fűződő test­véri közösségét a szocialista orszá­gokkal. A pekingi maoista vezetés először „csak" a gazdasági segít­ség beszüntetésével, a kínai szak­emberek hazarendelésével, a Viet­namban erős gazdasági pozíciókkal rendelkezett ottani kínaiak, az ún. hoák hazatelepítésével, vagyis gaz­dasági nehézségek okozásával pró­bálta térdre kényszeríteni a viet­nami vezetést. S amikor — a szo­cialista országok nyújtotta önzetlen internacionalista segítségnek kö­szönhetően — ez nem járt a kívánt eredménnyel, nyílt fegyveres agresz­­sziót hajtott végre a szocialista Vietnam ellen, ismét rászabadítva a háború minden szenvedését a hős vietnami népre. De Vietnam nincs egyedül, továbbra is támasz­kodhat a szocialista országok, fő­ként a Szovjetunió önzetlen segít­ségére, az egész haladó emberiség rokonszenvére és szolidaritására. Kevés olyan országa van a világ­nak, amely az utóbbi évtizedekben oly tartósan magára vonta volna a világ közvéleményének figyelmét, mint Vietnam. Kevés országa van a világnak, amelynek története fo­lyamán annyit kellett volna harcol­nia szabadságáért és független­ségéért. A japán megszállók, a francia gyarmatosítók és az amerikai betolakodók ellen vívott harcokból győztesen került ki a hős vietnami nép. 1975-ben végre fel­váltotta a béke a rengeteg vér­­s anyagi áldozatot követelő hábo­rút, amelyről akkor azt hitte min denki, hogy az utolsó volt Indokína történetében . . .

Next

/
Oldalképek
Tartalom