A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1979-03-31 / 13. szám

MEGBECSÜLÉS, TESTVÉRI EGYÜTTÉLÉS nagyon fontos szocialista jelenünk megismertetése is. Ezen a téren nem­egyszer tapasztaljuk, hogy a legkisebb hibát, fogyatékosságot is mennyire szá­­montartunk, de nagyon gyakran meg­feledkezünk elért nagy eredményeink­ről. Az elmúlt évben több kerek évfor­duló volt, így Csehszlovákia Kommu­nista Pártja Központi Bizottsága 1968. január 5-i plenáris ülésének a 10. év­fordulója. Ez az ülés nagy jelentőségű változást hozott a párt politikájában és társadalmi életünkben. Megemlékez­tünk továbbá a februári győzelem 30., a Csehszlovák Köztársaság létrejötté­nek 60. évfordulójáról, 10. évfordulója volt a szövetségeseink által nyújtott segítségnek, mely a válság tetőpontján, á szakadék szélén mentette meg ha­zánkat, társadalmunkat egy ellenforra­dalom katasztrofális beteljesülésétől, és ugyancsak 10. évfordulója a szövet­ségi államjogi elrendezést rögzítő alkotmánytörvény elfogadásának, amely alkotmánytörvény rendezte a két test­vérnemzet, a cseh és a szlovák nemzet közös hazában élésének alkotmányos formáit. A Nemzetgyűlés a föderáció­ról szóló alkotmánytörvény elfogadá­sával egyidejűleg szavazta meg 1968. október 27-én a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzetiségeinek helyzetét szabályozó 144/1968 sz. alkotmánytör­vényt, amely 4. cikkelyében kimondja: (1) Minden állampolgár saját meg­győződése szerint dönt nemzetiségéről. (2) Bármely nemzetiséghez való tar­tozás egyetlen állampolgárnak sem lehet kárára a politikai, a gazdasági és a társadalmi életben való. érvénye­sülést illetően. (3) Az elnemzetlenítésre irányuló nyomás minden formája tilos. A felsorolt évfordulók jó alkalmat Ígértek a nyugati államokban, sőt az óceánon túli Egyesült Államokban élő reakciós és emigráns elemeknek is ahhoz, hogy „Csehszlovákia éve“ címen rágalmazókampányt indítsanak a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság ellen. Nálunk keresték az emberi jogok tip­­róit, ahelyett, hogy saját portájukon körülnéztek volna. Nemzeti sérelmeket kutattak, pedig fellapozhatták volna a nemzetiségek helyzetét szabályozó alkotmánytörvényt, melyben megtalál­ták volna az előbbi idézetet. Vajon tudják-e és ha tudják, miért hallgatják el, hogy 30 éve létezik itt egy állami­lag támogatott kulturális szövetség 70 000 taggal, több mint 500 helyi szer­vezettel, olyan céllal, hogy gondoskod­jon a magyar nemzetiség kulturális életének ápolásáról, fejlesztéséről. Hogy 30 éve magyar nyelvű napi­lapunk van, a több mint 90 ezer pél­dányszámban megjelenő pártlap, az Űj Szó. Hogy ezenkívül még 28 újság és folyóirat jelenik meg nálunk ma­gyar nyelven. Lapokat, újságokat ho­zunk be a Magyar Népköztársaságból. A Csehszlovák Rádió heti 35 órán át sugároz magyar nyelvű műsort. A Ma­dách Könyv- és Lapkiadó például 1977-ben 52 szépirodalmi művet adott ki, mintegy félmillió példányban. Po­litikai könyvek magyar nyelvű kiadá­sáról a Pravda kiadóvállalat, tanköny­vekéről a Pedagógiai Kiadóvállalat gon­doskodik. A Magyar Népköztársaság­ból 1977-ben 130 különböző irodalmi művet hoztunk be nagy példányszám­ban. Magyar Területi Színház működik Komáromban, ennek kihelyezett rész­lege a Thália Színpad, Kassán. Nemzeti egyenjogúságunkat bizonyít­ja, hogy az 589 ezer magát magyar nemzetiségűnek valló csehszlovák állampolgár arányos képviseletet ka­pott az állam irányításában és igazga­tásában. Az 1976-os választásokban a Szlovák Szocialista Köztársaság terüle­tén 67 743 képviselőt választottunk, ebből a magyar nemzetiségű lakosság arányszámának megfelelően 8164 ma­gyar nemzetiségűt. Ebben a számban a helyi nemzeti bizottságok képviselői­től kezdve benne vannak a legfelsőbb törvényhozó szervek képviselői is. A Szövetségi Gyűlésben 18, a Szlovák Nemzeti Tanácsban 16 magyar nemze­tiségű képviselő van. Dél-Szlovákia területén pártunk és kormányunk a gazdasági élet fellendí­tésére is nagy gondot fordít. A mező­­gazdaság kollektivizálása lehetővé tette a mezőgazdaság fokozott gépesitését, kemizálását és ezzel a modern gazdál­kodással a mezőgazdasági termelés az ipari termelés formáit vette át. A Csal­lóközben például egy jómódú gazda 1935-ben búzából egy hektáron átlag 10—12 mázsás hozamot ért el, ma a kollektív gazdálkodás idején az állami gazdaságok, az egységes földműves­szövetkezetek ugyanezeken a földeken elérik a 60—70 mázsás átlagos hektár­hozamot is. Annak ellenére, hogy Dél-Szlovákia területén a természeti adottságoknál fogva a mezőgazdaság dominál, mégis sok változásra, fejlődésre lehet rámu­tatni az iparosítás terén is. Modern hajógyár épült Komáromban, Léván textilgyár, újjáépült a füleki zománc­gyár, a Kovosmalt, a Mier bútorgyár, az energetikai gépipar bázisának fej­lesztésére épül a zselizi és a tolmáesi üzem. Megmunkáló gépek gyártására üzem épül Galántán. További üzemek épülnek Tornaiján, Rimaszombatban. Több élelmiszer-, húsfeldolgozó üzem épül Dunaszerdahelyen, Léván, Ersek­­újvárott. További tejfeldolgozó üzemek és malmok épülnek. Külön meg kell említeni a Magyar Népköztársasággal együttműködésben épülő, rendkívül nagy jelentőségű du­nai vízlépcsőrendszert, amely nagy energetikai, teherszállítási hasznán kívül a déli járások fejlődéséhez is nagyban hozzájárul és a Csallóköz árvízvédelme, öntözése szempontjából is nagyon fontos lesz. A felsorolt tények adják nemzetiségi életünk tükörképét. A demagóg táma­dási kísérletek, az emberi jogok, a nemzetiségi jogok reklamálása eze­ken a tényeken szenvedett hajótörést. A 36 éves CSEMADOK népművelési munkájánál, a szocialista hazafiságra való nevelésnél az ilyen és ehhez ha­sonló érvek hosszú sorát használhatjuk fel. Szocialista hazafiságunkat ne jel­szavakra, de realitásra építsük. Illenék a 36 évre visszatekintve át­fogó értékelést adni a CSEMADOK munkájáról. Engedjék meg, hogy ebből az alkalomból csak rövid, távirati stí­lusban jelezzem szövetségünk munká­jának egy-két jellemző vonását. A bátorítás volt a jellemző az indu­lás utáni első évekre, hogy ne féljen senki a CSEMADOK munkájába be­kapcsolódni. Jellemző volt a lelkesedés, a tenniakarás az élet minden szaka­szán, a város, a falu szépítésén ke­resztül az egységes földművesszővetke­­zetek szervezéséig. A kulturális mun­kát a műkedvelő színjátszás, egy-két ének- és tánccsoport, némi népműve­lési munka és előadás jelentette, nem sok tervszerűség és szaktudás és még kevesebb anyagi feltétel mellett. E há­rom utolsó, valljuk be nyugodtan, a központra is jellemző volt. Helyi szervezeteink gombamódra sza­porodtak, és ez megkövetelte az egyre komolyabb szervezési és irányítási fel­tételek megteremtését, a szaktanácsok­kal, anyagokkal való ellátást, a köz­ponti és járási szervek apparátusának kiépítését. Nehéz volt, mint minden kezdet. A lelkesedést tudással, szak­ismerettel kellett kiegészíteni, tanulva tanítani. Sok küzdelem, siker és kudarc árán tanultunk meg tervszerűbben dolgozni. Ma már rendszer van a munkánkban, különösen azóta, hogy szövetségünk a Szlovák Szocialista Köztársaság Kultu­rális Minisztériumának hatáskörébe került. A minisztérium mint irányító szerv megkövetelt, hogy az állami mű­velődéspolitika irányelveinek megfele­lően rendes munkaterv alapján mű­ködjünk. A CSEMADOK-nak egyre nagyobb területen egyre több feladattal kell meg­birkóznia. Ez szükségessé teszi, hogy jobban együttműködjön az állami szer­vekkel, a társadalmi szervezetekkel. Járási bizottságaink többsége, ma már azt mondhatjuk, jól együttműködik a járási népmfivelődési központtal és a járási népkönyvtárakkal. Természete­sen ezt az együttműködést még tovább kell erősíteni, ahol nincs, ott meg kell teremteni. Szervezési osztályunk .az utolsó idő­ben hat országos rendezvényt szervez. E hat akciónak előkészítése magában véve is óriási erőfeszítést igényel. A népművelés területén először a po­litikai nevelő munkát említeném. Rendszeresen megismertettük a CSE­MADOK tagságát és vendégeit a párt­­kongresszusoknak, a párt központi bizottsága üléseinek anyagával, hatá­rozataival. A politikai nevelésre jól felhasználjuk a fontos évfordulókra készített anyagokat, így rendszeresen ismertettük a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom, a felszabadulás, a Szlovák Nemzeti Felkelés, a februári győzelem és más fontos évfordulók történelmi jelentőségét. Sokrétű ismeretterjesztő előadások sokaságát sorolhatnám fel. Ezek közül az elmúlt 1978-as évből egy-két példát említenék: Ilyen című előadások hang­zottak el: Kulturális fejlődésünk a CSKP XV. kongresszusa után; A szö­vetségi államforma — hazánk nemze­tei és nemzetiségei testvéri együttélé­sének alapja; A CSEMADOK XII. or­szágos közgyűlésének határozatai: A polgári ügyeket intéző testületek és a világnézeti nevelés; A Szovjetunió és a szocialista országok békepolitikája; A KGST szerepe népgazdaságunk fej­lődésében; Lenin és a nemzetiségi po­litika; A hatodik ötéves terv gazdasági célkitűzései stb. Az 1978-as évben e témakörökből 666 előadást tervez­tünk, megvalósult 846; ezeknek össze­sen 81 526 hallgatója volt. Hasonló eredményekről beszélhetünk az iskolán kívüli nevelés, vagyis fel­nőttoktatás és a szakköri tevékenység területén is. A történelmi és honismereti körök történelmi évfordulókról emlékeznek meg, találkozókat, beszélgetéseket szer­veznek Dél-Szlovákia munkásmozgalmi hagyományairól, kiemelkedő munkás­mozgalmi személyiségekről, segédkeznek az emlékszobák anyagának gyűjtésénél. „Ismerd meg hazádat“ jelszóval hon­ismereti kirándulásokat, valamint hon­ismereti és helytörténeti előadásokat szerveznek. Mindezzel nagyon konkré­tan segítik a szocialista hazafiságra, az egészséges nemzeti öntudatra való ne­velést. Az író-olvasó találkozók, a könyvvel való munka, könyvkiállítások, irodalmi estek az irodalom népszerűsítését szol­gálják jó eredménnyel, a képzőművé­szet népszerűsítése viszont még csak itt-ott észlelhető egyes helyi szerveze­teinknél. Anyanyelvűnk művelésére rendszere­sítették a Kazinczy Nyelvművelő Na­pokat. Nyelvművelő szakbizottságunk ismeretterjesztő munkacsoportja hasz­nos munkát fejt ki az Üj Szó Kis nyelvőr rovatában és a Csehszlovák Rádió magyar adásának nyelvművelő csoportjában. Sok mindenről lehetne még beszélni, hiszen a 36 éves CSEMADOK műkö­dési köre erősen kibővült, gazdagodott. Beszélhetnénk a néprajzi szakbizottsá­gok gyűjtő, feldolgozó, publikáló mun­kájáról, néprajzi kiállítások, szeminá­riumok szervezéséről. Az amatőr szín­játszásról, a népművészeti együttesek­ről. Az énekkari mozgalomról, mely­nél, sajnos, mind a CSEMADOK kere­tén belül, mind a Népművelési Inté­zetben érezzük a szakreferensek hiá­nyát. Viszont itt említeném meg a Csehszlovákiai Magyar Tanitók Köz­ponti Énekkarát, amely a CSEMADOK Központi Bizottságának égisze alatt működik. Ez az aránylag fiatal ének­karunk a Szlovák Szocialista Köztársa­ság Kulturális Minisztériumának dön­tése alapján nemegy ízben nagyon ma­gas színvonalú nemzetközi kórus fesz­tiválon képviselte Csehszlovákiát és dicséretére legyen mondva, elismeré­sekkel és előkelő dijakkal tért haza. Nem is beszélve énekkari mozgal­munkra gyakorolt jó hatásáról. Illenék ezen az ünnepi összejövete­len felsorolni az alapító tagok, az akti­visták névsorát, mindazokét, akik ön­zetlenül, szabad idejüket feláldozva, se­gítették és segítik a 36 éves CSEMA­­DOK-ot nemes célkitűzéseinek meg­valósításában. Ez a névsor azonban olyan terjedelmesnek mutatkozott, hogy ettől eltekintettünk és ezért, en­gedjék meg, hogy általánosítva, de a legnagyobb tiszteletadással köszönetét mondjunk szervezetünk alapítóinak, azoknak, akik 36 évvel ezelőtt szorgos­kodtak az előkészítésen, és részt vet­tek az alakuló közgyűlésen, köszönetét mondjunk az aktivistáknak, akik sok­szor a szakemberek hiányát pótolták és pótolják tudásukkal, tapasztalataik­kal, valamint a nagy feladatokhoz és szövetségünk nagy taglétszámához mérten kis létszámú apparátusunk dol­gozóinak. Engedjék meg továbbá, hogy a 36 éves CSEMADOK nevében köszönetét mondjak pártunknak és állami szer­veinknek az eddigi támogatásért s egy­ben kérjem támogatásukat és segítsé­güket a további munkánkhoz. Befejezésül szeretném idézni pártunk főtitkárának, köztársasági elnökünknek Husák elvtársnak néhány szavát, ame­lyeket 1971-ben az SZLKP kongresszu­sán mondott: „Az egész lakosság proletár interna­cionalista nevelése mind belföldi, hazai vonatkozásban, mind nemzetközi vi­szonylatban egyike azoknak az alap­elveknek, amelyekre pártunkat 56 esz­tendővel ezelőtt alapozták. Az az elv, amelyet pártunk soha nem adott fel és a jövőben sem adhat fel soha, ha marxista—leninista pártként akar mű­ködni.“ Ezeknek a mély gondolatokat tük­röző szavaknak felejthetetlenül be kell vésődniük tudatunkba, mint a nemze­tiségi kérdésről mondott gottwaldi sza­vak, mint Fuéíknak a Sarló 1931-es kongresszusán elhangzott szavai, mint Jan Sverma 1933-as nyilatkozata a nemzetiségi kérdésről, mint Laco No­­vomeský szavai a magyar tanítók első tanfolyamának megnyitásán Trenesén- Teplicén (Trenčianske Teplice). Kérjük pártunk és kormányunk kül­döttségét, tolmácsolják pártunk főtit­kárának és köztársasági elnökünknek, Husák elvtársnak azon ígéretünket, hogy elhangzott szavai szellemében kívánjuk folytatni szövetségünk munká­ját ; remélve, hogy bölcs szavai egyforma megértésre találnak hazánk cseh, szlo­vák, magyar, ukrán, lengyel, német és bármely nemzetiségű állampolgárának tudatában, hogy szilárd egységben és ez egység adta erővel járulhassunk hozzá közös hazánk, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság további fel­virágoztatásához. 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom