A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-01-13 / 2. szám
HALLOTTUK LVASTUK Á1TIJK SZÍNHÁZ Barátságtalan barátok A bratislavai Stúdió Színpad az idei évad első bemutatójában is hű maradt régebben vállalt sajátos dramaturgiai célkitűzéséhez, miszerint a kortárs drámairodalomnak ha néha-néha nem is a legjobb, de mindenképpen figyelemre méltó alkotásait fogja műsorára tűzni. Más szavakkal: művészi szempontból kísérletezni fog s egyben kitekintést nyújt a világ drámairodalmába. Nos, ezúttal Alan Ayckbourn, az angol bulvárkomédia műfaja sikeres folytatójának víg játékát tanulta be az együttes V. Strnisko jól felépített rendezésében. Ayckbourn színművének cselekménye egy jómódtól tündöklő lakás halijában játszódik. Hat különböző jellemet — két házaspárt és egy-egy volt iskolatársat — vázol föl, akiknek külön-külön s mármár egyenként sincs semmi közük egymáshoz, csupán egy alkalmi délutáni teázás hozza őket össze, hogy eltűnődjenek a tíz-tizenöt évvel korábbi szerelmeiken és emlékeiken ... A szerző észrevett valami lényegeset a mai angol társadalom — de másutt is előforduló — üres formáiból, erről ad jelzéseket szórakoztatóan s elgondolkoztatóan. És mert erre a délutáni teapartira a dialógusok nyíltsága, közvetlensége, egyszerű őszintesége révén a néző is hivatalos, Alan Ayckbourn egyúttal arra is figyelmeztet, hogy az emberi kapcsolatok problémája nemcsak Diana, Paul, John, Evelyn, Margeo és Colin gondja, hanem mindannyiunké, hiszen az érzelmi szálak megkopása, a közöny és az elszürkülés nálunk, nálatok, náluk ... egyszóval mindenütt előfordulhat. Tanácsos, hogy erre legalább néha gondoljon az ember. A főszerepeket Magda Váiáryová, Zora Kolínska és Milan Kňažko, az előadás többi, nemkevésbé jól játszható szerepeit Ida Rapaičová, Stano Dančiak és František Kővár alakítják. MIKLÓSI PÉTER IRODALMI ÉLET Megközelítések A Szlovákiai írók Szövetsége magyar tagozatának legutóbbi taggyűlésén a legfiatalabb költők helyzetéről, közlési lehetőségeiről tárgyaltak. Értékelték a már antológiába szerveződő, s 1979-ben Megközelítések címmel megjelenő kötet költőinek — Karsai Katalinnak, Kendi Máriának, Kövesdi Károlynak, Lunczer Gabriellának, Molnár Lászlónak, Somos Péternek és Soóky Lászlónak — verseit, törekvéseit, szándékait, a költeményekben fellelhető nyelvi és tartalmi gazdagságot, stb. A taggyűlést Csanda Sándor, a magyar tagozat titkára nyitotta meg, majd Rácz Olivér és Tóth László tartottak vitaindító előadást az újabb lírai rajzásról, legfiatalabb költőink közlési lehetőségeiről. Tóth László röviden vázolta az antológiák fontos szerepét irodalmunk egészében. A Megközelítések című, megjelenés előtt álló kötetről szólva megjegyezte: szükséges „nemzetiségi kultúránkban is a pályakezdők építkezésének, önművelésének, kiválasztódásának lépcsőzetes rendszere". Sürgette a fiatalokkal való még tervszerűbb törődést a lapok s a kiadó részéről. Rácz Olivér, a magyar tagozat elnöke elemezte a kiadásra érett legújabb költői antológia verseit, minden egyes szerzőnek külön-külön okos, megszívlelendő útravalót adott. Egyiküknélmásikuknál megdicsérte a valóságszemléletet, a nyelvi gazdagságot, az érzékeny odafigyelést saját forrásvidékeikre, a szülőföldre, az elmélyültebb kitekintést Európára és a világra. Olyan költőket állított eléjük példaként, mint Illyés Gyula, Váci Mihály, Simon István, Nagy László. A vitában legfiatalabb költőink arról beszéltek, ami legjobban foglalkoztatja őket és amit szeretnének a költészet nyelvén kimondani, megvalósítani. Sok szó esett a költők élményvilágáról, s a fiatal kritikusok esetenkénti elfoglaltságáról, az őszinte és tárgyilagos bírálat igényléséről, a törődés különféle módozatairól. Rácz Olivér vitazáró beszédében részletesen foglalkozott a taggyűlésen elhangzott legfontosabb gondolatokkal, és a vezetőség nevében megígérte, hogy a jövőben gyakrabban találnak alkalmat a mostanihoz hasonló szakmai megbeszélésekre. (mács) TELEVÍZIÓ Csak azt akartam, hogy szeressetek Akinek pénzben és javakban mérték a szeretet, akit veréssel büntettek, s ő mégsem bosszú, hanem visszadobott kenyeret ígér, de a gyerekkor torz értékrendszerében felnőve, később ő is csak anyagiakban látja a boldogság eszközét, s az „illedelmes”, „kötelességtudó" gyermekből felnő a látástól vakulásig gürcölő férj és családapa, akit a „nekünk is lesz mindenünk, ami másnak, mert megmutatjuk, hogy mi is megengedhetjük magunknak azt, amit bárki más, és a mi gyerekünket sem adjuk alább, és taxival megyünk, hadd meresszék a szemüket a szomszédok (ha az utolsó garasunkért is)" elv vezérel, amíg csak bírja; hogy fáradtan és fásultan érkezzék haza naponta, egyre tompábban a hajszától, aztán maga sem érti, hogy miért: gyilkol. Pedig „csak azt akartam, hogy szeressetek". ördögi körré zárul tévhite, miszerint pénzzel minden megváltható. Alig látja családját, hogy pénzt szerezzen, mert azt hiszi így több szeretetet kap, de mivel keveset van otthon, a családtól elhidegül. Ki érti ezt? — kérdik sokan, mert ugyanígy élnek, illetve létüket tengetik az anyagi jólét-boldogság-illúziójában, közben gyerekeik is megundorodnak harácsolásuk láttán, s mire „kényelmesen élvezhetnék” a sok mindent, akkorra fájó ízületekkel, ingerlékeny idegekkel, gyomorfekéllyel sóhajtoznak az ürességtől kongó nagy házban. Annak, aki szeretetre vágyik, szeretnie kell, de ezt bankbetéttel, autóval elérni önbecsapás. Egy idő után nincs más kiút, mTnt az ital, a pusztítás vagy az önpusztítás. A végeredmény ugyanaz: a társas élet csődje, kudarca, teljes szeretethiány. Visszavonhatatlanul. Mert ahhoz már nem marad emberi-erkölcsi fedezet, sem bankhitel, hogy „elkezdünk egy másik alapozást, valahol máshol". Mert ez nem megoldás. Tragédiák (vagy leplezett viszályok) sorozata indul el, s a legsajnálatraméltóbb újra az itt felnövő generáció. Meglepően jó film, pedig — mondanánk — nyugatnémet produkció. Egy munkásfiatal a legfejlettebb kapitalista országban, ahol az anyagi jólét sem nyújt erkölcsileg perspektívát, s nem koronára vagy forintra számoljuk át a megkeresett márkákat, hanem megélhetésre. De ez is csak háttér. Az emberi magatartásformák, a „csakazértismegmutatom kivagyokén”, „ha beleszakadokis mindentmegveszek" akár minálunk is szerepelhetnének. Peter — a főhős — emberi tragédiája a nevelés eltárgyiasodott formájából ered, s a gazdasági-társadalmi körülmények csak mértékét, lefolyásának gyorsaságát befolyásolják. Nálunk is élnek ilyenek szép számmal. Reméljük, magukra ismertek ... ha nézték, mert éjszakai előadás volt, (a budapesti tv sugározta) s a szombati „fusi" után valószínűleg elfáradtak. Rendezte Reiner W. Fassbinder. MOLNÁR LÁSZLÓ RÁDIÓ Szilveszter a rádióban Azt hiszem, nem mondok újat, ha mindjárt ennek az írásnak a legelején leszögezem, a könnyű műfajokból készült összeállítások teszik leginkább próbára a rádiók és tévék szerkesztőségeit. Elmondhatjuk ezt a Csehszlovák Rádió Magyar Főszerkesztőségéről is, amely már júliusban megkezdte hagyományos szilveszteri esztrádműsorának az előkészítését. S azoknak a nem könnyű célkitűzéseknek a megvalósítását, hogy ne csak szellemes és szórakoztató legyen a műsor, hanem részt vegyenek annak megkomponálásában és tolmácsolásában a hazai magyar írók és a hazai magyar előadóművészek is. Ezek után mi végighallgatjuk a műsort és nagyképűen leszedjük a keresztvizet a nekünk nem tetsző műsorszámokról. Mindezeket pedig azért bocsátom előre, mert a Jakál István által szerkesztett 1978-as kétórás szilveszteri műsorban igenis találhatunk kevésbé frappáns, nem a legjobban kipoéntírozott tréfákat, jeleneteket is. Azt azonban a legtisztább lelkiismerettel kijelenthetem, hoqy soha ilyen jól sikerült szilveszteri műsort nem produkált még a Csehszlovák Rádió Magyar Főszerkesztősége. Nemcsak azért, mert egyformán élvezhette az adást öreg és fiatal, munkás és diplomás, hanem azért is, mert bebizonyosodott, hogy a hazai előadóművészek egyenrangú partnerei voltak a magyarországiaknak. Tudniillik, egy budapesti népdalénekes-pár és Gálvölgyi János a Thália Színház művésze is fellépett a műsorban. Hazai énekeseink Szűcs Róbert, Frantrik Emil és Kovács Balog Mária azonban semmiben sem maradt el a pesti vendégek művészi színvonalától. Mindent egybevéve szívből gratulálhatunk az 1978. december 31-én közvetített szilveszteri műsorhoz. Am ne csak az adás összeállítóit dicsérjük ezúttal, hanem a szereplőket is, akiknek legalább a nevüket hadd soroljam fel ezen a helyen. A műsort Boldoghy Kató és Boráros Imre konferálta. Rajtuk kívül szerepeltek még Turner Zsigmond, Fazekas Imre, Ferenczy Anna, Bugár Béla, Sípos Jenő, Sípos Ernő, Pőthe István, Holocsy István, Kövesdi Szabó Mária, Ropogh József, Németh Ica, Gólvölgyi János, Talabér Erzsi, Ollai Bertalan, Szűcs Róbert, Kovács Balog Margit és Fratrik Emil. Fellépett továbbá az érsekújvári CSEMADOK tánccsoport, a komáromi Ex-modific zenekar, valamint a komáromi Rigó-pár vezette népi zenekar. A műsort Klimits Lajos a magyar adás főrendezője vezette. (neumann) Goldie Hawn A kaktusz virágában alakított szerepéért annak idején megkapta a legjobb mellékszereplőt megillető Oscar-dijat. Most pályafutása újabb állomásához érkezett: Rómában forgatja az Utazás Anitával című filmet. A film rendezője Mario Monicelli. Az emlékérmek az NDK-ban is nagy közkedveltségnek örvendnek, legyenek azok numizmatikai gyüjteménytárgyak, vagy kiemelkedő teljesítményekért kapottak. Erről tanúskodik a berlini állami pénzverdében készült érmék nagy választéka is, amelyből most ízelítőt adunk olvasóinknak. • A belga Helchteren községben egy madár miatt rendeltek el tüzriadót. A kis szárnyas ugyanis felszedett egy égő csikket és eresz alatt épített fészkébe vitte. A madárház leégett, az em- ^ bérét még sikerült megmenteni. 8
