A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1979-03-03 / 9. szám

között lépem át a könyvtár küszöbét, mint valami túlbuzgó tanító, aki a ta­nítási szünetet is igyekszik kihasználni. A gyerekek minden mozdulatán lát­szik, hogy nem először vannak itt, ahogy a könyvespolcokhoz lépnek, ha­tározottan és minden elfogódottság nélkül, ahogy válogatják a könyveket, ahogy lapozgatják, önfeledten beléol­­vasva egy-eav könyvbe — mindez gya­korlott olvasókat, kölcsönzőket sejtet. Jólesik elbeszélgetnem a könyvtáro­sokkal: Zlata Miklovával, a kedves és megfontolt igazgatónővel, Killner Mar­gittal, a szépirodalmi részleg lelkes ve­zetőjével, Balázs Évával, a gyermek és ifjúsági részleg dolgozójával és a töb­biekkel. Ez a beszélgetés persze elég szaggatott, mert ötpercenként nyílik az ajtó, új olvasók jönnek, akikkel foglal­kozni kell, tanácsokat adni, segíteni a könyvválasztásban annak, aki igényli stb. A beszélgetésekből az derül ki, hogy Rimaszombatban szeretnek olvasni. Ez a szűkszavú megállapítás természetesen bizonyításra szorulna. Előbb azonban meg kell jegyeznem, hogy az ellenkezőjét amúgy se hinném el. Abban a városban, amely Tompa Mihályt, Győry Dezsőt adta a magyar irodalomnak, ahol hajdan Petőfi Sán­dort, a közelmúltban Ján Smreket tisz­telték meg fáklyásmenettel, ahol Mik­száth Kálmán tanult, Jozef Škultéty, dolgozott, Peter Jilemnický katonásko­dott, ahol ma is egy költő — Veres Já­nos — él és dolgozik, elképzelhetetlen­nek tartom, hogy egy ilyen városban, amely ezen kívül is számtalan eleven szállal kötődik a magyar és szlovák irodalomtörténethez, ne szeressék a könyvet, az irodalmat. A Járási Könyvtár igazgatónőjétől tu­dom, hogy az elmúlt esztendőben 100 133 volt a könyvkölcsönzések szá­ma, egy olvasóra átlag 29,6 kölcsön­zés jut. A városnak ma 16 670 lakosa van. Egy kicsit mindig irigyeltem a könyv­kis lurkókkal megkedveltetheti a köny­vet, jól érzik itt magukat, örömmel jár­nak ide, s többségükből könyvszerető felnőtt válik — sokkal inkább itt válik azzá, mint az iskolában .. . Hasonlóképpen nyilatkozott Killner Margit is. Ö a könyv megszerettetésé­nek egyik legjobb módját az olvasók­kal, főleg a fiatal olvasókkal való rend­szeres találkozásokban, irodalmi beszél­getésekben látja. Ezeket a találkozá­sokat vagy a könyvtárban, vagy az is­kolákban szervezik (a múlt évben több mint ötvenetl), s ő mindig örömmel készül rájuk szlovák és magyar nyelvű vitaindító előadásokkal. A szépirodal­mi részleg (amely szlovák, magyar és orosz könyveket tartalmaz) jói felké­szült vezetőt kapott Killner Margit sze­mélyében, aki szlovák-magyar-orosz szakos tanári képesítéssel rendelkezik. A könyvtárnak jók a kapcsolatai a tömegszervezetekkel, így a CSEMADOK- kal is. Éva Kresnyeová igazgatóhelyet­tes elmondta, hogy több közös kulturá­lis megmozdulást szerveztek, a CSE­­MADOK városi szervezetével, de az egyes községekben működő helyi könyv­tárak is gyakran rendeznek közös ak­ciókat a CSEMADOK kai, főleg irodal­mi esteket, író-olvasó találkozókat, de a jelentősebb kulturális és politikai év­fordulókat is közösen ünnepük. Ilyen közös akció volt például a múlt évben egy iró-olvasó találkozó Dávid Teréz­­zel, továbbá irodalmi est Petőfi életé­ről és müveiről, a Sarló megalakulásá­nak 50. évfordulója alkalmából rende­zett előadás stb. Ezt a gyümölcsöző együttműködést a könyvtár az idén is folytatni akarja. IV. Idős házaspár nézegeti a szépirodalmi részleg könyveit: Holczreiter József és felesége. Józsi bácsi már ki is válasz­tott egy könyvet, Jókai Erdély arany­kora című regényét, a felesége még nem találta meg a kedvére való olvas­mányt. — Legjobban a történelmi regénye­ket szeretjük, Jókai, Móricz, Mikszáth YVTAROSOK tarosok munkáját, milyen jo dolguk van, gondoltam, jótékony csöndben üldögél­nek, néha bejegyzik a kikölcsönzött könyvet s a kölcsönzések szüneteiben szép nyugodtan elolvashatják a világ­­irodalom remekműveit és még fizetést is kapnak érte. Ezt gondoltam. Most meg arra gondolok, hogy nem is olyan rózsás élet a könyvtárosoké, hiszen a­­hogy így elnézem őket, azt látom, hogy olvasásra aligha van idejük, legalább­is munka közben a könyvek rendezése, rendszerezése, az olvasókkal való fog­lalkozás szinte minden percüket leköti. Hiszen ez kész fogság, gondolom. Csakhogy Balázs Éva legnagyobb meglepetésemre arról kezd beszélni, hogy ö épp ilyennek képzelte el a sza­badságot. Azért jó lenne, ha ezt bővebben ki­fejtené, mondom neki megütközve. Nagyon egyszerű a dolog, mondja a könyvtáros, jön az olvasó, az ő ese­tében jobbára kisdiák, ő megpróbálja befolyásolni, irányítani az érdeklődését, de csak szelíd tanácsokkal, a kis olva­só meghallgatja őt, aztán vagy azt a könyvet kölcsönzi ki, amelyikre felhívta a figyelmét, vagy valami másikat, min­denesetre szabadon választhat s együtt örülnek mind a választás eme szabad­ságának, mind a kiválasztott könyvnek. Tehát együtt vannak, könyvtáros és ol­vasó, együttműködnek, de nem zavarják egymást, nem zavarják egymás szabad­ságát .. . A könyvtáros munkája legnagyobb szépségének pedig azt tartja, hogy a könyveit mondja Józsi bácsi, a het­­venhárom éves nyugdíjas gépészko­vács. — Televíziójuk nincs? — érdeklődöm. — Dehogy nincs — válaszolja —, csakhogy mi jobban szeretjük a köny­vet. Különben minket az igazgatónő hi­vott ide először, tudja, valamikor ná­lunk tanított, hát amióta ide jött, rend­szeres olvasói vagyunk a könyvtárnak, ha a városban járunk, mindig bejö­vünk. — Honnan? — Jánosiból. V. A rimaszombati Járási Könyvtár 58 306 kötet könyvvel rendelkezik. Tavaly 4600 új könyvet vásárolt. Alkalmazottainak száma húsz. Elhelyezése nem a legmegfelelőbb, hiszen a Gömöri Múzeum helyiségeit foglalja el, pedig ezekre magának a múzeumnak is szüksége lenne. Új épü­letet valószínűleg a hetedik ötéves terv­időszakban kap a könyvtár. Helyzete tehát nem irigylésre méltó. A könyvtárosok munkája, amit mél­tóképpen bemutatni aligha lehet ilyen rövid cikkben, minden elismerést meg­érdemel. ZS. NAGY LAJOS PRANDL SÁNDOR felvételei ITTASAN A VOLÁNNÁL (Párbeszéd egy bírósági orvosszakértővel) KÉT ÜJSÁGHÍR: — A Považská Bystrica-i járás Dolné Kočkovce községében súlyos közúti baleset történt. Az 57 éves Stefan P. ittas állapotban vezette gépkocsiját és menet közben halálra gázolt egy sza­bályosan haladó 75 éves asszonyt. A kíméletlen gépkocsivezetőt a rend-' őrség letartóztatta. — Ittas állapotban, figyelmetlenül vezette gépkocsiját a 36 éves Jozef M. és egy fényjelzéssel ellátott vasúti ke­reszteződésnél nem vette észre a köze­ledő vonatot. Jozef M. a pirosán villo­gó jelzés ellenére a sínekre hajtott, ahol az áthaladó szerelvény mozdonya az autó utasterébe ütközött. A karam­bolnak súlyos következményei: a fi­gyelmetlen gépkocsivezető és sógora a helyszínen, a gépkocsi két további uta­sa pedig kórházba szállítás közben belehalt sérüléseibe. EGY MÁS PÉLDA: Nyirkos, ködös januári este... A hőmérő higanyszála a fagypont körül mozog, így a délelőtt hullott, néhány ujjnyi friss hó a sóval felszórt úttesten vizes kásává olvadt. A széles külvárosi uteák egyikén egy tehergépkocsi közeledik, gyorsan roha­nó kerekei nyomában messze fröccsen a szürkés latyak. Leér a lankás domb­oldalról, ahol enyhe ívben jobbra haj­lik az út... és ekkor váratlanul meg­­pördül és hatalmas csattanással neki­vágódik a járdaszéli lámpaoszlopok egyikének. Egy pillanatig dermedt csönd, aztán a gépkocsivezető — a fe­jén vérző sebbel — kiszáll a kocsiból: harmincöt év körüli útitársnője azon­ban eszméletlenül a vezetőfülkében marad ... Néhány tétova járókelő kö­­rülállja a balesetet, valaki rendőrért és mentőkért telefonál. Az események további láncolata már prózai: rendőrjárőr érkezik, a sofőrt vérvételre szállítják, s a szerencsétlen­ség súlyos kimenetelére való tekintet­tel egyben előzetes letartóztatásba he­lyezik. És amíg a közbiztonsági szer­vek a helyszíni terepszemlét végzik, a legközelebbi kórház traumatológiai osztályának orvosai a májrepedést és lejzúzódást szenvedett asszony életéért küzdenek. Sajnos, minden igyekezetük hiábavaló, a sérülések olyan komo­lyak, hogy nem tudják őt megmenteni. Másnapra elkészül a véralkohol­vizsgálat eredménye: az ittasan ka­rambolozó sofőr vérében 2,2 ezrelékes alkoholszintel állapítottak meg a tör­vényszéki orvostani tanszék orvos­szakértői laboratóriumában. ami a bírósági gyakorlatban súlyosbító körül­ménynek tekintendő komoly részegség­nek számít. Természetesen, az ittas járművezetők nemcsak hazánkban, hanem világszerte egyre nagyobb gondot okoznak, hiszen a részeg vagy „csupán“ spicces gép­kocsivezetők. kerékpárosok súlyosan veszélyeztetik a közlekedésbiztonságot. Érdekes viszont, hogy világszerte nincs egységes állásfoglalás, tulajdonképpen országonként változó a véralkohol­szintnek az a legalsó küszöbértéke, amely a volán mellé ülő ember szá­mára még megengedett. — A legszigorúbbak a szabályok a szocialista országokban, így hazánkban is. ahol a járművet vezető személy egyáltalán nem fogyaszthat szeszes italt — mondja a bírósági orvosszak­­érlő. aki már számtalan esetben mon­dott perdöntő véleményt olyan közle­kedésbiztonsági bírósági tárgyalásokon, ahol alkohol is közrejátszott. — Auszt­riában és Angliában a még megenge­dett véralkohol-koncentráció 0,8 ezre­lék. Dániában. Svájcban 1.3 ezrelék; Amerikában az ittas vezetés csak olyan esetben számít büntetendőnek, ha balesethez vezet, egyébként pusztán szabálysértésként minősítik. — Az alkohol milyen közvetlen ki­hatással van a járművezetőkre? — Elsősorban a figyelmük és a gát­lásaik csökkennek. Az itasság többé­­kevésbé súlyos mérgezés, amely leg­enyhébb formájában is csökkenti az itéletalkotó képességet, a helyes távol­ságbecslést. tompítja a reflexeket és különösen a részegség kezdeti szaka­szában vakmerőségre, gyorshajtásra, felelőtlen előzésekre ösztönöz. — Bizonyára az egyéni tűrőképes­ségnek is szerepe van az ittasság mér­tékében ... — Feltétlenül, de ez sohasem jelent­het mentséget. Van, aki jobban „bírja“ az italt, de aznap történetesen éhgyo­morra, kialvatlanul vagy fáradtan né­zett a pohár fenekére és így hama­rabb a fejébe száll az ital. Az elfo­gyasztott alkohol igen gyorsan, általá­ban egy óra alatt felszívódik és a vér­ben meg a különböző szervekben azo­nos töménységben van jelen. A lebom­lása, a bomlástermékek kiválasztása viszont sokkal lassabban megy végbe. Például egy liter bor távozása a szer­vezetből 14—15 óráig is eltart. . . Csehszlovákiában a közlekedésrendé­szeti szolgálat és a bíróságok követke­zetes szigorának eredményeképpen az utóbbi években csökkent az ittasan vezető sofőrök száma; a részegség jelenleg a közlekedési baleseti statisz­tika negyedik-ötödik helyén szerepel. Ha viszont mégis ittasan ül valaki vo­lán mellé, az — mint példáink is bizo­nyították — rengetegszer súlyos követ­kezménnyel — és minden esetben óriási veszéllyel jár. Karácsony előtt két nappal történt, hogy Bratislava határában egy rendőrjárőr megállított egy távolsági autóbuszt, és rövidesen kiderült, hogy a buszsofőr ittasan in­dult útnak! Megdöbbentő könnyelmű­ség az ilyesmi egy hivatásos gépkocsi­­vezető részéről... — Miképpen bizonyítható az alkoho­los állapot? — Kétféle módon: szondával és vér­alkoholvizsgálattal. Alkoholszondás vizsgálat esetében az üvegcső alján lévő kristályos, vegyi anyag elszínező­­dik, ha a „lehelő“ szeszes italt ivott. A kilélegzett levegő alkoholtartalmá­nak megfelelően barnára, zöldre, Ii­­láskékre színeződik; és ami a legfon­tosabb. tévesen pozitív eredményt so­hasem mutat. Vitás esetekben vagy baleset alkalmával a véralkohol-vizs­­gálat dönt egyértelműen. Ez utóbbi eljárással utólagosan is kimutatható, hogy mikor és mennyit ivott az érin­tett gépkocsivezető. — Ez miért lényeges? — Részben azért, mert az ittas gép­kocsivezetők olykor elmenekülnek a tetthelyről; másrészt pedig azért, mert a részeg balesetokozók gyakorta azzal védekeztek, hogy színjózanul vezettek, de a baleset után — megnyugtatáskép­pen — sebesen megittak két-három féldecit.. . Laboratóriumi vizsgálattal könnyen cáfolható az efféle védekezés. — Vajon mi az orvosszakértő felada­ta a közlekedési bűncselekmények bírósági tárgyalásain? — Ez attól függ, hogy milyen ügy­ben, milyen vonatkozásban kérik ki a véleményét. Halálos kimenetelű köz­lekedési baleset esetében a szerencsét­lenül járt személy kórbonctani leletére vonatkozóan kérhet útbaigazítást a törvényszék, orvosszakértő mond véle­ményt a vádlott járművezetői készsé­géről vagy lelki állapotáról és az ittas­ság következtében előfordult közleke­dési balesetek ügyében is rendszerint mi terjesztjük elő a perdöntő bizonyí­tékokat. Ez azért fontos, mert a vád­lottakkal gyakran előfordul, hogy akkori részegségük magas foka vagy lelki zaklatottságuk miatt egyszerűen nem emlékeznek a szerencsétlenség körülményeire. Szigorúak és egyértelműek az ittas vezetéssel kapcsolatos törvények és jogszabályok. Józan ésszel nem is ér­demes vitatni indokoltságukat. Viszont sokkal inkább érdemes lemondani — legalábbis vezetés előtt — arról a né­hány korsó sörről vagy néhány pohár­nyi borról és pálinkáról ... 41

Next

/
Oldalképek
Tartalom