A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1979-03-03 / 9. szám

Emil Boleslav Lukáč KORTÁRSAINK Ma mái' irodalomtörténeti tény, hogy Emil Boleslav Lukáč nélkül elkép­zelhetetlen a modern szlovák líra. Tulajdonképpen első erjesztöi kö­zött is hatalmas szerepet vállalt: az indíttatás nehezét, az ösztönző erőt, amely az Európára való kitekintést szorgalmazta. Vele együtt dolgoztak azok, akik igyekeztek megreformálni az eléggé bezápult és provincionális szlovák lírát. Lukáč nem indult felkészületlenül, hiszen ismerte a magyar forradalmi lírát, a Nyugat folyóirat törekvéseit. Ady lenyűgöző zsenijét, szimboliz­musának magyarokat és nem ma­gyarokat felkavaró remekművét. Az ö bűvöletében élt a Selmecbányái diák, aki az impériumváltozás után világot indult hódítani. Lukáč Hodrusbányán. Selmec elő­városában született a századforduló évében. S ez a körülmény mintha egész életét szimbolizálná, motiválná sokirányú, ellentmondásos, minden jelenség mögött az értelmet és lé­nyeget kereső lukáči költészet. Ér­zékeny idegzetű gyermeke korának s minden sejtjében érzi a döbbene­tét, a változó és felgyorsuló esemé­nyek sodrát, a megrendülő ember­milliók szívének dobogását. Hábo­rúk, forradalmak, nagy történelmi és társadalmi átalakulások formál­ják gondolkodását, alakítják művé­szi eszményeit s érlelik meg benne az európeert, aki eltökélt és szívós munkával egyengeti a dunamenti népek egymásratalálásához vezető utat: ..Szolgáltam a Látomást: két nemzet irodalmának tolmácsolásán át, a magas értékek megismerésén és megbecsülésén keresztül eljutni a Duna mente sorsközösségi testvéri­ségéig. Ez a mi munkánk: és nem is kevés — mint József Attila monda­ná. . . Tovább, tovább, ezer akadá­lyon, gátlásokon és gátakon át az irodalom és kultúra vértezetében szolgálni a Látomást, a dunatáji né­pek testvéri összefogását“ — mon­dotta egyik beszédében a költő, aki nemcsak tervezett, de cselekedett is, mindig fáklyatüzek hordozója volt. Lukáč gyermekéveit Hodrusbánya lestői környezetében töltötte, ahol három nyelven beszéltek: szlovákul, magyarul és németül. Már ez a tény is alakította gondolkodását, szemlé­letének internacionalizmusát. Itt lett a hírneves selmeci líceum növendé­ke, itt vette szárnyai alá a tehetsé­ges diákot osztályfőnöke, Kalmiczay Sándor magyar-latin szakos tanár, elkalauzolva Lukáčot a modern ma­gyar irodalom nagyjaihoz. „Ez a nyolc év nyomot hagyott egész éle­temen, hiszen a Rámánájától egészen Ady-ig megismertem a világirodai­mat, sőt az utolsó két esztendő­ben első zsengéim is itt születtek. Itt rója első verssorait — magyarul. Még sem lesz magyar költővé, erő­sebb benne a vér szava, szlováksá­gának gyökerei. Selmec után megnyílik előtte a vi­lág. Teológiára iratkozik az akkori Pozsonyban. Párizsban, majd Lip­csében végzi tanulmányait. Párizs neki is a fény városát jelenti s Eu­rópa kulturális központját. Talán említésre méltó, hogy itt ismerkedik meg Illyés Gyulával s máig tartó, meleg barátságot kötnek. Párizsban kissé azt érzi, mint Ady. Haza húzza a honvágy, alkotni akar. modern költészetet teremteni. Hazatérése után evangélikus lelki­­pásztorként működik, majd a bra­­tislavai Zene- és Színművészeti Aka­démia tanára lesz. később már csak az irodalomnak él. A rosszemlékű Szlovák Állam alatt sok haladó író műveit jelentette meg saját szabad­ságának kockáztatásával. Amikor a két nép között elmérgesedett a vi­szony és a nacionalista szlovák iro­dalmi körök Adyt, mint dekadens és destruktív költőt megbélyegezték. Lukáč hatalmas cikkben vette vé­delmébe a magyar líra legnagyobb alakját. Ö tartotta ébren Ady szelle­mét a szlovákok tudatában, s akkor is szorgalmazta a magyar irodalom­mal való vércserét, amikor személye ellen való támadásokat kellett ezért elviselnie. Lukáč első verseskötele, a Gyónás (Spoveď) 1922-ben jelent meg. A kö­tet nem csak Ady hatását, hanem a modern francia költők jegyeit is magán viseli. Kaotikus izzású költe­mények gomolyognak ebben a könyv­ben, a költő keresi saját kifejezési formáját s a megigazuiást. Második kötete A Duna és a Szajna (Dunaj a Seina) már karakterisztikusabban jelzi Lukáč művészetének irányát. sokkal megnyugtatóbb és kiegyensú­lyozottabb verseket tartalmaz. Jelentős köteteiben. A farkasok daíá-ban (Spev vlkov, 1929). az Eli­­.rír-ben (1938). a Bábeí-ben (1944) és a Dies irae-ben (1946) hangot ad nyug­talanságának. megrémül a fasizmus terjeszkedésétől, félti népét és az eu­rópai kultúrát. Az ötvenes évek elejétől a szemé­lyi kultusz őt is hallgatásra ítéli, csak a hatvanas évek derekán je­lentkezhet újra. s a fiatalabb nem­zedék szinte alig ismeri. Ö azonban új kedvvel és erővel lát munkához. második reneszánszát éli. Egymás nyomában jelennek meg kötetei. A szülőföld muzsikája (Hudba do­mova). a Szégyenoszlop (Stĺp han­by). az Óda az utolsóhoz és az első­höz (Óda na poslednú a prvú), és legújabban a Tüzes táncod (Tvoj ta­nec žeravý), valamint a Szít- a Kau­kázus alatt (Srdce pod Kavkazom). E. B. Lukáč betakarította termését a szlovák költészetben, ma az egyik legolvasottabb költő, érdemes mű­vész. akit tisztel, szeret és nagyra­­becsül népe. Mi. magyarok is szeretjük és be­csüljük őt, hiszen leghívebb tolmá­­csolója a magyar irodalomnak, kü­lönösen a költészetnek. Ö nem csak kóstolgatta a magyar literatúrát. de szívvel-lélekkel átélte és éli most is. Vajon melyik magyar költő dicse­kedhetne azzal, hogy több, mint száz Ady verset fejből elmond? Ugyanígy számtalan Juhász Gyulát. Tóth Árpádot. Babitsot stb. E. B. Lukáč sok-sok magyar íróval és köl­tővel állt kapcsolatban, levelezése egész bőröndre való. Barátai között találjuk többek között Illyés Gyulát. Sőtér Istvánt. Illés Endrét stb. és a már elhunytakat. Szabó Lőrincet. Berda Józsefet, Győry Dezsőt, Sza­­latnai Rezsőt. Simon Istvánt és így tovább. A magyar írókhoz fűződő kapcsolatai sohasem lazultak meg. ma is elevenen élnek, a csehszlová­kiai magyar írókhoz, is meleg ba­ráti kapcsolatok kötik. Érdekli hazai magyar irodalmunk sorsa, gyakran megfordul a magyarlakta falvakban és városokban, írói estre, találkozóra hívják Bratislavától Királyhelmecig. S ő szívesen megy, igét hirdet, olva­sásra ösztönzi hallgatóit. Lukáč sok magyar költő versét fordította le szlovákra, nem is em­lítve regényfordításait. Átültette Pe­tőfi Apostolát. Ady-t, József Attillá-t stb. Legnagyobb vállalkozása azon­ban a Slovenský Spisovateľ gondo­zásában megjelent nyolcezer soros hatalmas antológia volt. A Duna ral­­lomása (Spoveď Dunaja), amely Ja­nus Pannóniustól kezdve a mai leg­fiatalabb költőkig mutatja be a szlo­vák közönségnek a magyar líra út­ját. fejlődésének fázisait. Vállalkozá­sa egyedülálló. ..Harc a Lehetetlennel" — mondo­gatta gyakran készülő kötetéről. Iga­za volt ... A Lehetetlent mégis si­került legyőznie s maradandó emlé­ket állítania a magyar költészetnek a szlovák tájakon. Legfrissebb köny­ve szintén magyar vonatkozású. Lu­káč és Ján Smrek fordításában, gyö­nyörű kivitelben megjelent egy két­nyelvű kötet, amely Ady legszebb verseit tartalmazza „Ifjú szívekben élek" (Žijem v mladých srdciach) címmel. E. B. Lukáč jövőre ünnepli szüle­tésének 80. évfordulóját. Nagy idő ez az ember életében és súlyos te­her. Ö azonban megmaradt fiatalos­nak, tevékenynek, minden iránt ér­deklődőnek, aki nagy időket élt meg s így tudja mérni a távlatokat s kis­sé rezignáltam de bölcsen vallja: a humánum szépséget, igazságot és testvériséget jelent, népek egymásra­­találását. közös útját és boldogságát. DÉNES GYÖRGY EMIL BOLESLAV LUKÁČ versei: A KÖLTŐ (Petőfi Sándor születésének 150. évfordulójára) Te, a történelem rejtvény fejtő je, keresgélj, találd meg hát: A természet vadvirága, ö, mezei búzavirág, az illat és a szépség, nem ereszt el csodája. Pusztaság útjainak a költő a virága. A forrás és a patak, mely csörgedez, felüdít, erőt ad, fölemel, hüs örömre derít. Elég egy korty belőle s a szomjad elapad. A költő forrás, aki megoltja szomjadat. Fényjel az éjsötétben, útvesztőkből kiút, lelkiismeret s várta, — ki kezed fogva vezetni tud. Fáklya és fárosz, sínai tűzoszlop marad. Ne fújd el mécsesét, szikrázzon, mint a nap. Küldte az öröklét, célja örökkévaló, az elnyomottak társa ö, rabságot lipró lázadó. A testvériség fia, ki a halál útján is az életet veti. Tele van szerelemmel, csak a pusztulást gyűlöli. Virág és forrás, tagadásban a jövendő-vetés, felizzik, elsuhan, honnan, hová, miért? Egy szívdobogásban lüktet az egész világ, a történelem útján keressétek nyomát. PROMÉTHEUSZ Itt lélegeztem, itt nőttem. Szerettem, vesztettem, győztem. Saskeselyű, hiába! Ó, hegyek illata, szülőföldem harmata. TAVASZI SZÉL Nehéz a földet ébreszteni még. Egész gyökérig mart belé a jég. Hideg pokol, ki kerget messzire? Hegyoldalon tavaszi szél lehe? A rabló-páncélt darabokra vágja Bajmóc vizének forró buggyanása. Téli pusztaság, tűnj el, mint a jég Engedj föl újra befagyott beszéd. A föld kérgén, lám, szemét nyitja rád, a mezők szirma, kék búzavirág. Fordította: DÉNES GYÖRGY Ki szakít el téged? Tőled el ki téphet? Ki vájná ki szememet? Ki vágná ki nyelvemet? Börtönbe ki vetne? Saskeselyű, hiába! Fújsz, fújsz, zokogsz szél. Szellem, fúj. Védőgát meg nem állít, tűz lángja meg nem lágyít, vas le nem bilincsel. Én, én kegyetlenem. Saskeselyű, hiába! Tegnap, ma, holnap, mindig. Maradok, maradsz az ormon, a sáncon, Zörgess, üss, vágj, ragadj meg, kalapálj. Saskeselyű, hiába! Itt lélegeztem, itt nőttem. Szerettem, vesztettem, győztem. Saskeselyű, hiába! (1943) 20

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom