A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-02-10 / 6. szám
működik CSEMADOK-szervezet, 4385 taggal. E szervezetek munkáját a 35 tagú járási bizottság irányítja. Ennek 9 tagú elnöksége és 5 tagú ellenőrző bizottsága van. A CSEMADOK járási bizottsága, ugyanígy egyes helyi szervezetei — a rozsnyói, gömörhorkai (Gemerská Hôrka), pelsőci (Plešivec) — saját pártcsoporttal rendelkeznek, amely biztosítja a párt vezető szerepének érvényesítését a szervezet munkájában. A többi helyi szervezetben ezt a feladatot a bizottságban tevékenykedő kommunisták látják el. A járási bizottság titkárságának három, teljes munkaidőben dolgozó fizetett alkalmazottja van: a titkár, a járási instruktor és egy adminisztrációs dolgozó. A járási bizottság titkárát rendszeresen meghívjuk a jnb kulturális szakosztályának munkaértekezleteire, ahol tájékoztatásokat ad a szervezet tevékenységéről és értesül a járásban folyó kulturális-népművelési munka feladatairól. A CSEMADOK járási szervezetének tevékenysége a nemzetiségi kultúrák további fejlesztésének koncepciójához igazodik, amelynek feladatait lebontottuk a járás feltételeire, s amely kötelező irányelv az évi tevékenységi tervek kidolgozására nézve. Ennek teljesítését egyrészt a jnb kulturális szakosztálya, másrészt a jnb tanácsa rendszeresen értékeli, s mindkettő konkrét intézkedéseket hoz a szervezetek munkája minőségi színvonalának további emelésére. Jó eredményeket érnek el a CSEMADOK-szervezetek a propagandatevékenységben, előadásokat szervezve a szocialista építés sikereinek népszerűsítésére, a legújabb tudományos ismeretek terjesztésére, a jogi nevelés, a gazdasági propaganda és a haladó forradalmi hagyományok terjesztése terén. A politikai és a kulturális élet nevezetes személyiségének évfordulói alkalmából megtartott ünnepségek, megemlékezések közelebb hozzák a résztvevőkhöz nemcsak a magyar, hanem a cseh és a szlovák nemzet, a testvéri szocialista államok kiemelkedő személyiségeit és a világméretekben is jelentős haladó személyiségeket. A CSEMADOK-szervezetek tagjai tevékenyen bekapcsolódnak a nemzetiségileg vegyes lakosságú városokban és községekben a nemzeti bizottságok keretében működő 31 polgári ügyeket intéző testület, valamint az üzemek, illetve földművesszövetkezetek szervezésében működő 8 ilyen aktíva munkájába. Tevékenységükkel hozzájárulnak a polgári szertartások színvonalának emeléséhez, valamint az új, nem hagyományos szokások és állampolgári kapcsolatok kifejlesztéséhez. A CSEMADOK járási bizottsága a városi pártbizottság és az utcai szervezetek támogatásával 1975-ben e célból Rozsnyón létre hozott egy 12 tagú éneklő csoportot, amely részt vesz a szövetség elhunyt tagjainak búcsúztatásán. Hasonló éneklő csoport alakult Szádalmáson (Jablonov) és Gömörhorkán is. Az esztétikai nevelés és a társas szórakoztatás területén a CSEMADOK-szervezetek a legjobb eredményeket az amatőr művészeti tevékenységgel érik el. Ismeretesek a sikerek, amelyeket az öntevékeny és a gyermekszínjátszás, *az irodalmi színpadok, a vers- és prózamondás, a felnőtt és gyermekkórusok, a népzene és néptánc, valamint a tánczene területén elérnek. A legjobb együttesek közé tartoznak: a rozsnyói Munkásdalárda, a Sajóvölgye énekkar, a gömörhorkai, szilicei, (Silická Brezová) népi együttesek, a tornagörgői (Hrhov) citeraegyüttes, a rozsnyói színjátszó együttes, valamint a rozsnyói, dernői (Drnava), szádalmási és pelsőci iskolai énekkarok. Igen nagy az érdeklődés a rozsnyói járásban a népdalénekesek Tavaszi szél vizet áraszt. . . vetélkedője iránt. A járási fordulóba mintegy 30 éneklő csoport, nagy számú magánénekes és hagyományos népi hangszereket megszólaltató amatőr zenész kapcsolódott be. A rendezvény jó színvonaláról tanúskodik, hogy a járásból tovább jutottak előkelő helyezéseket értek el a tavaly novemberben megtartott országos döntőben. A jelentősebb területi rendezvények közül meg kell említeni a Krasznahorkaváralján (Krásnohorské Podhradie) rendszeresen megrendezésre kerülő járási dal- és táncünnepélyt, illetve a forradalmi munkásdalok fesztiválját. Ez a rendezvény jó áttekintést nyújt a népművészeti tevékenység terén elért pozitív eredményekről és ezek társadalmi felhasználásáról. Évről évre megrendezi a gombaszögi szabadtéri színpadon a CSEMADOK az Országos Kulturális Napokat. Ez az ünnepség kifejezésre juttatja és dokumentálja Csehszlovákia népeinek megbonthatatlan barátságát a Szovjetunió és a testvéri szocialista országok népeivel, nagy békemanifesztáció és seregszemléje az elkötelezett szocialista művészetnek. A kerületi és a járási pártbizottság, valamint a kerületi és járási állami szervek legutóbbi üléseiken kitűzték a programot a legközelebbi időszakra a kulturális terület s így a CSEMADOK tevékenysége számára is. A nemzeti bizottságok és kulturális intézmények, valamint a társadalmi szervezetek közművelődési tevékenységének célja az emberek képességeinek, társadalmi tudatuknak, általános műveltségüknek sokoldalú kibontakoztatása, az emberi kapcsolatok, a szocialista ember esztétikai ízlésének magas színvonala és életének nemes eszmékkel való megtöltése. ágak alaposabb összehangolása és a népi-nemzeti nyelvezet tisztasága tekintetében van még javítani való. Ez természetes is. Az új kell hogy megvívja és - ha életképes - megnyerje a maga harcát. Ha a Szlovák Népművészeti Együttes a fennállásának harminc éve alatt általa kialakított stílusban, a tőle megszokott magas hivatqsos művészi szinten mutatja be új műsorát — tapsolunk neki és — tudomásul vesszük. Ez a műsora azonban többet adott. Gondolati mélységeket tárt fel, állított színpadra és ültetett el a nézőkben. Ezért nem feszegetjük a műsorral kapcsolatos kérdőjeleket is. Előbb Juraj Kubánka nevét emeltük ki, ő a műsor fő megfogalmazója, de munkájában olyan társakra támaszkodott, akik ugyancsak jól ismerik a szlovák népi hagyományokat, folklórt, ötletadó és szövegkönyvíró-társ: dr. Kliment Ondrejka, a Szlovák Tudományos Akadémia táncfolklóristája, zeneszerzők: Tadeáš Salva és Svetozór Stračina, a szlovák népzene két fiatal apostola, díszlettervező: Viliam Gruska mérnök, detvai és východnai folklórfesztiválok színpadterveinek alkotója, és még sokan mások munkálkodtak azon, hogy a kivitelezés, a népi elképzelések megvalósítása a lehető legtökéletesebb legyen. TAKÁCS ANDRÁS Van egy hatodik osztályos kisbarátom, akire többek között az a jellemző, hogy sosem kerül pénzzavarba. Van a srácnak egy kövérhasú perselye, tele nehéz ötkoronásokkal és ennél nagyobb címletű pénzekkel. A persely időnként megtelik. Ilyenkor szülői segítséggel kiürítik s az összegyűlt pénzt elviszik a gyerek nevére kiállított takarékkönyvre, amelynek rovataiban már állítólag ötjegyű számok sorakoznak. Szülők, rokonok, ismerősök jóvoltából, akik között mindig is a nagyapa a legbőkezűbb. Ritkán találkozik ugyan az egyszál kisunokával, de ha találkozik vele, a nagyapa igazi gavallér, ötszáz, meg ezer koronákat ad a gyereknek. Az egész úgy kezdődött, hogy amikor a gyerek megszületett, a nagyapa örömében egy tízezer koronás takarékkönyvet nyitott a kétnapos csöppség nevére. Ilyen összeget már nem is olyan nehéz szaporítani, így hát az elmúlt tíz esztendő alatt a pénz takaroson szaporodott. A betétkönyv jelenlegi állásáról nincs felhatalmazásom beszámolni, meg lélek, el sem hinné az olvasó. Vagy igen? Talán igen. Hogy miért lélek? Mert koránstem tartom örvendetesnek a gyerek anyagi helyzetét, — inkább aggasztónak gondolom. Csupán azért, mert ismerek kisbarátomnál nagyobb, immár felnőttkoré gyerekeket, akiket, ha az anyagi állapotok szerint csoportosítok — elrontott sorsú gyerekeknek vagyok kénytelen nevezni. Nem egy közülük már a vádlottak padját is megjárta. Egyikük részegen vezette az érettségi bizonyítvány örömére kapott kocsit és embert gázolt. A másik nemi erőszakért, a harmadik betöréses lopásért került a bíróság elé, a negyedik, meg hetvenhetedik pedig még nem jutott el idáig, de bármelyikük akár el is juthat. Ezzel persze egy pillanatig sem akarom állítani, hogy minden — életét könnyen kezdő, jó anyagiakkal bíró Hatal bűnözővé válik. Nem. Annyi viszont már szinte bizonyossá vált, hogy az anyagias gondolkodás talajában megtermett immár a mi korunk „aranyiljusága" is, s bizony, a jelenség szán-' nivaló tüneteket mutat. Okkal aggódik tehát, aki ez ügyben aggódik és rossz címen szitkozódik az, aki a régi föníciaiakat átkozza, amiért azok kitalálták a pénzt. Persze az ilyen fiatalok csupán áldozatok. A lőbűnösök azok a szülök, akiktől gyermekeik azt tanulhatták meg, hogy értéke csupán annak van, aminek értéke pénzben is kifejezhető, aminek ára van, ami pénzzel megváltható. És nem csak fiatalok vannak akik így gondolkoznak. Gyanítom, ők vannak kevesebben. Mégis miattuk kell aggódni igazán. Mert ha nem tanulják meg, hogy igenis vannak még pénzben kilejezhetetlen értékek, akkor tragikus tévedéseknek és kudarcoknak kell elébe nézniök. Mert szeretetet, barátságot, emberséget ők is igényelnek majd egyszer s félő, hogy pénzért egyiket sem tudják megvenni. Arról nem is beszélve, hogy igazi, örömet adó munkát, hivatást is nehezen találnak, legyen a zsebükben bármilyen dagadó a tárca. RESZELI FERENC 3
