A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-01-06 / 1. szám
Reggel fél hat után a nővérkék halkan bekopognak, csöndben benyitnak a kórtermek ajtóin és egy barátságos jóreggelttel kiosztják a lázmérőket. Ezzé? új nap kezdődik a bratislavai, Bezruč utcai kórház szülészeti-nőgyógyászati osztályán. A járóbetegek a mosdók és zuhanyozók felé tartanak, a fekvőbetegeknek egészségesebb szobatársnőik vagy az ápolónők segítenek. Aztán még egy utolsó igazítás az ágyneműn s máris hozhatják a reggeli etetésre az újszülötteket! Ezt a pillanatot a több gyerekes családanya éppen olyan türelmetlenül várja, mint az a kismama, aki még csak első gyermekét szülte . . . Az éhesen, türelmetlenül síró csecsemőket pontosan hatkor hozzák. Tizes „csoportokban" érkeznek, a szülészetek folyosóiról ismert, jellegzetesen hosszúkás tolókocsikon, ahonnan az ápolónővérek a pólyáikra ragasztott „névjegy” szerint teszik őket a boldogbüszke mosollyal várakozó édesanyák ágyába. Percek alatt elcsendesedik a gyereksírás: megkezdődött az anyaság, a szülő és gyermeke közötti örök kötelék legszebb jelképe — a szoptatás. Ha a pályások jóllaktak, akkor egy kis időre még az anyjuk karjában maradhatnak. Többnyire egy-kettőre el is alusznak, és a nővérkék ekkor gyakorlott, gyöngéd mozdulatokkal összeszedik őket, hogy az apró teremtéseket újra a saját termeikbe vigyék. Most szinte nesztelenül suhan végig a szülészeti osztály hosszú folyosóján az előbb még hangos sírás kíséretében érkezett tolókocsi ... Az egyik ablaknál egy fiatalasszony figyeli hallgatagon, magába merülten az utca zajos forgalmát. Alakjának merészen előre domborodó íve azt jelzi, hogy számára bizony még hátra van a szülés nagy pillanata. Amikor elhalad mellette az alvó csemetéket szállító kocsi, kissé kíváncsian s valamiféle türelmetlen nyugtalansággal néz a már világra jött, békésen alvó emberkék után .. . Hétkor az orvosi nagyvizit következik — ilyenkor minden kismamának a kórházi ágyon a helye! —, utána Dr. Vojtech Kliment docens, a szülészeti-nőgyógyászati klinika osztályvezető főorvosának vezetésével napi munkaértekezletükre gyülekeznek az orvosok. Először az éjszakai ügyelet ad jelentést. Ma épp Dr. Július Štefanovič számolhat be arról, hogy az éjjel viszonylag nyugodtan telt el, a szokásos hét-nyolc szülés helyett „csak" négyet kellett levezetniük; három újabb kismama jelentkezett, akiket föl is vettek a kórházba és a szülés a nap folyamán várható; műteni viszont nem kellett senkit. Itt állítják össze a napi munkatervet is, persze, már amennyire ez egy szülészeten előre meghatározható. Néhány perccel később mindenki sietve indul a dolgára: van aki a készültségi rendelőbe, van aki a műtőbe tart; van aki a terhességmegszakítósi bizottságban elnököl majd és van, aki a délelőtt születendő gyerekeket fogja a világra segíteni .. . A folyosók elcsendesednek, a riporter pedig Dr. Eugen Deákkal, Bratislava legforgalmasabb szülészeti klinikájának főorvosával beszélgethet. A főorvos már jobbára őszhajú, javakorabeli férfi. Több évtizede foglalkozik a szülészettel és nőgyógyászattal. Nem mondja hangosan, de halk szavaiból az ember hamarosan kiérzi: tulajdonképpen szakmája és szenvedélye az orvostudománynak ez az ágazata. Régesrégen megszokta már az átvirrasztott, szolgálatban töltött éjszakákat; a nők egyre mélyebb sóhaját, egyre fájdalmasabb jajkiáltását a szülőszobákban és ismeri a kismamák megkönnyebbült, boldog mosolyát is, amikor először pillantják meg újszülött fiukat vagy lányukat . .. — Az éjszakai vagy a szombat—vasárnapi szolgálatok megszokássá válhatnak ugyan, de egy szülész hivatásérzete sohasem! — mondja Deák doktor. — Az orvos itt nemcsak a fájdalmat meg a szenvedést látja, de az új élet sarjadását is. A legkomolyabb szülési fájdalmak után is megkönnyebbülés és boldogság tükröződik a kismamák arcán, amit a szülész szintén átérez, ha világra segítette az emberi közösségbe érkezett apró teremtést. — Több ezer szülés levezetése után, férfi létére, miben határozná meg az anyaságot? Egy pillanatra eltűnődik. Gondolatban talán a szülőszobákban jár, fülében talán tiszta muzsikaként cseng az újszülöttek sírása. — Anyának lenni öröm és felelősség — válaszolja. — Mert a nő sohasem azért szül, hogy tán népességszaporodási vagy egyéb eszmék vezérlik. A nő azért szül, hogy élete tartalmasabb legyen, célt és értelmet kapjon, hiszen természetes vágya, hogy gyermeket akar. — Minden esetben? Bólint. — A természet ősi törvénye szerint igen. Persze, olyasmi is előfordul, hogy valaki lányként szégyell gyereket szülni vagy megfelelő lakás, esetleg anyagi biztonság hiányában nem akarja vállalni az anyaságot. Gyakran előfordul, hogy más családi körülmények is közrejátszanak. Például az, hogy egy házaspár egyszerűen nem kíván többet két-három gyereknél. Általában ilyen esetekben kérvényezik a nők terhességük megszakítását. — Pedig megelőzéssel, megfelelő családtervezéssel . . . — ... elkerülhető lenne, hogy abor-1979 - A GYERMEKEK NEMZETKÖZI ÉVE • ANYÁNAK LENNI: ÖRÖM ÉS FELELŐSSÉG • ÖRÖK KÖTELÉK • MAGZATVIZSGÁLAT ULTRAHANGGAL • FIGYELMEZTETŐ JEL: EMELKEDŐBEN A KORASZÜLÖTT CSECSEMŐK SZÁMA • LÁTOGATÓBAN EGY SZÜLÉSZETI KLINIKÁN Közeleg a nagy pillaliat Dr. Mikuláš Rusnák a koraszülött-osztályon
