A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-02-03 / 5. szám
FŐISKOLÁN A MAGYAR K Harmincéves a szövetkezeti mozgalom, s harminchárom éves a nyitrai Mezőgazdasági Főiskola. Az alig több mint három évtized alatt körülbelül 11 000 szakember nyert képesítést a növénytermesztési, állattenyésztési, üzemszervezési, üzemgazdasági, talajjavitási és gépesítési szakon. A végzett hallgatók többsége szövetkezeteinkben és állami gazdaságainkban helyezkedett el. A Mezőgazdasági Főiskolára évente 900 fiatalt vesznek fel s ezeknek 8-10 százaléka magyar. Štefan Hraška docens, rektorhelyettes elismerően szól a magyar nemzetiségű hallgatók felkészültségéről, szorgalmáról. Jóleső érzés a főiskola egyik vezetőjének szájából hallani, hogy ami az öt évfolyamban a kiesést, lemorzsolódást illeti, ez a magyar nemzetiségűeknél sem rosszabb, mint az átlag. Tehát nem nyelvi nehézségről van szó, hanem inkább felelőtlen hozzáállásról, amely nemzetiségi hovatartozás nélkül egyformán sújt minden hallgatót. Igazi műveltség anyanyelvi műveltség nélkül nincsen, olvastam nemrégen Kolozsvári Crandpierre Emil egyik írásában, s az erről és sok minden másról szóló elmélkedéshez négy magyar nemzetiségű, ötödéves, magyar gimnáziumban érettségizett főiskolai hallgatót kértem fel. Név szerint a nyárasdi (Topol'niky) Berecz Ilonát, a rimajánosi (Rim. Janovce) Leczáné Gacsó Katalint, a nagycsalomijai (Veľká Čalomija) Pölhös Vendelt és a királyrévi (Kráľov Brod) Szikura Ferencet. Kedves barátaim, mindenekelőtt arról beszélgessünk, ki miért választotta a Mezőgazdasági Főiskolát, hiszen fiataljank előtt számtalan területen adott a továbbtanulási lehetőség. Milyen szempontok játszanak közre a végleges döntésig? Berecz Ilona üzemszervezési és üzemgazdasági szakos: Családomban szinte mindenki földműveléssel foglalkozott. Nagyszüleim megalakulásától tagjai a szövetkezetnek. Édesapám is mezőgazdász. Én is szeretnék olyan eredményeket elérni, mint ő. Pölhös Vendel növénytermesztési szakos: Lehet, paradoxonnak tűnik, de én már az általános iskolában elhatároztam, hogy mezőgazdász leszek. Döntésemben nyilván közrejátszott a falusi környezet. Leczáné Gacsó Katalin üzemszervezési és üzemgazdasági szakos: Faluról származom. Jól ismerem a mezőgazdasági dolgozók életét. Édesapám is a mezőgazdaságban dolgozik. Egyszóval ezt a főiskolát választottam. Szikura Ferenc növénytermesztési szakos: A gimnázium harmadik osztályában jutott eszembe a Mezőgazdasági Főiskola. Szeretem a kémiát és a természetet. Persze nem elég csupán kiszemelni a főiskolát. Be is kell jutni a kapuján. Az első nagy próbatét a felvételi vizsga. Különösen a magyarok körében terjedtek el erről különféle hírek. Mármár olyan véleményt is hallani, hogy 1. Eleven, lüktető élet a Nyitra bal partján 2. Balról Pölhös Vendel, Leczáné Gacsó Katalin, Berecz Ilona és Szikura Ferenc 3. Štefan Hraška docens, rektorhelyettes 4. A laboratóriumban a burgonya minőségét vizsgálják 5. A korszerű előadótermek egyikében a szlovák nyelv tudása a legalapvetőbb. Szerintetek mi a döntő, mi a sikeres felvételizés előfeltétele? Szikura Ferenc: A tárgyi tudás. Csupán a nyelv ismeretével semmire sem megy az ember. Az anyanyelven elsajátított középiskolai anyag a döntő. Leczáné Gacsó Katalin: Felvételin a szaktantárgyakból elért osztályzataimat nézték. Vagyis a tárgyi tudásomra voltak kíváncsiak. Egyetlen szó kimondása nélkül megoldhattam a kapott feladatot. Pölhös Vendel: A felvételin maximális pontszámot értem el. Semmilyen hátrányt nem éreztem esetleges nyelvi botladozásaim miatt. Sőt, amikor közöltem, magyar nemzetiségű vagyok, egyik felvételiztetőm magyarul folytatta velem a beszélgetést. Berecz Ilona: A dunaszerdahelyi gimnáziumban jól megalapozott tudást kaptam. Segítségemre voltak a latin kifejezések is. Szerintem is a tárgyi tudás a fontos. Gimnáziumomban a szaktantárgyak tanárai konverzációs órákat tartottak a továbbtanulók számára. A szakkifejezéseket módomban állt elsajátítani szlovákul. A főiskola komoly dolog. A tudásért folytatott küzdelem nem zökkenőmentes. Feltehetően évről évre felmerülnek nehézségek. Mindezeken túl a magyar nemzetiségűek nem anyanyelvükön tanulnak. Mennyire bonyolítja ez a helyzetet? Hiszen tanulni, ismereteket szerezni anyanyelven sem könnyűi Pölhös Vendel: A környezet „idegen- f nyelvűsége" érdekesen hatott rám. „Zárkózottságom” majdnem egy egész szemeszteren ót tartott. Nyelvi nehézségből adódó problémát nem tudok említeni. Berecz Ilona: Az első és a második évfolyam nehéz volt. Többet kellett tanulnom, mint szlovák társaimnak. Gimnáziumban nem szerettem a szlovák nyelvet, mint tantárgyat. A főiskolán viszont megkedveltem. A felsőbb évfolyamokban már egyáltalán nincs nyelvi probléma. Tudásunk és eredményeink olyanok, mint a szlovák anyanyelvűeké. Szikura Ferenc: A beilleszkedés jelent bizonyos problémát. De az ember hamar megszokja az új helyzetet. Később mór a SZISZ munkájába is bekapcsolódtam. Ez segítségemre volt a szlovák nyelv alaposabb megismerésében. Sok szülő azért adja szlovák középiskolába a gyerekét, hogy legyen belőle volaki. Gyakran az ellenkezőjéről győződünk meg. A magyar középiskola nyújt annyi tudást, amelyre a főiskolán már építeni lehet. Leczáné Gacsó Katalin: Elsőéves átlagos tanulmányi eredményem 2,35 volt. Negyedéves koromban meg már 1,4. Ez magáért beszél. A rimaszombati gimnáziumban szlovák nyelvből is jó alapokat kaptam. Magyar gyerek számára középiskolában eggyel több az idegen nyelvek száma. Ez bizonyos többlet-megterhelést jelent a tanulásban. Ugyanakkor 6. Az olvasóteremben
