A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-01-06 / 1. szám
ötvenöt évvel ezelőtt, 1924. január 3-án halt meg Jin Wolker, a XX. századi cseh költészet egyik legjelentősebb alakja, a proletárköltő, „aki szerette a világot s igazságaiért harcra kélt". Nezval, Biebl és Seifert társaságában állt a fiatal cseh avantgardisták élére, hamarosan azonban vitatkoznia kellett Nezvalék „poétizmusával" — a proletárköltészet nevében. Tagja volt Csehszlovákia Kommunista Pártjának, s aktív szerepet vállalt a munkásosztály művelésében, felvilágosításában. Nemcsak verseket, hanem bírálatokat, sőt drámát is írt; bírálataival egyébként a cseh marxista esztétika egyik úttörője lett. Egy kirándulás alkalmával tüdöbajt kapott, s Tatranská Pohánkában (Tátraszéplakon) keresett gyógyulást, ahol manapság is megtaláljuk a róla elnevezett kis tavat, a „Wolker-tavacskát”, partján pedig a követ, amelyen otttartózkodása idején gyakran elüldögélt. A fiatal költőt azonban a híres tátraszéplaki orvosok sem tudták megmenteni: anyja — aki később emlékezetes életrajzot írt róla, s Wolker ifjúkori naplóját és egész levelezését is kiadta — csak haldokló fiát vihette haza a szülővárosába, a morvaországi Prostéjovba. A költő fiatalon halt meg, nem egészen huszonnégy évet élt. Temetése valóságos tüntetéssé nőtt: a koporsója mögött vonuló munkásság Wolker eszméi, a költészet embernevelő hatása és értelme mellett tüntetett. Wolker sírja Prostéjovban A cseh proletárköltészet legjelentősebb alakjának csupán két kis verskötete jelent meg életében: 1921-ben a Host do domu (Vendég áll a házhoz), egy évvel később pedig a Téžká hodina (Nehéz óra), a háború utáni cseh és szlovák szellemi életre azonban így is jelentős hatást gyakorolt. A fiatal költő töretlen hittel hitt a munkásosztály eljövendő, végső győzelmében — erről mindennél meggyőzőbben tanúskodnak megrázó erejű, kifejező balladái. Utolsó napjaiban a tüdőbaj, az egyre közelebbi halál érzése váltott ki belőle fájdalmas, megrendítő elégiákat. De nem a halál fáj neki, nem a haláltól retteg. Az bántja, hogy — Petőfi szavaival — „ágyban párnák közt" kell meghalnia, holott ő harcban, elvtársai oldalán akart elesni: mert olyan költő volt, aki „szerette a világot". Varga Erzsébet (A szerző felvétele) JIŔÍ WOLKER versei: DÉLELŰTT A PARKBAN Fehér kikirics üdít zöld gyepet, vitorláshajók hozzák a kék napot, s homokházaknál osztják gyermekek az egész parknak, melyet a város közrefog. Még én is gyermek vagyok. Mindent szerethetek még. Ma is, tán holnap ismét megoldja kőházak kínjait virító imádságom. De az ima keményedik, mint az érő alma lombos ágon. Holnapután felnőtté lesz a szem, mely szeretetem kibontja sután. Férfi leszek és katona. S a katona imája a szuronya. (József Attila fordítása) UTOLSÓ VERSEK Névtelenül A kórházi ágyra omlik a világ, kötések közt hallom: a riadót zengi. Harcba szállnak az elvtársak az igazságért; harcba szállnak az elvtársak, nem hiányzik senki. A kórházi ágyra omlik a világ, de sötét zugokból halál szeme is rajtam. Miért nem mehetek veletek elvtársak, mért halok meg, mikor elesni akartam? Sírfelirat Itt nyugszik Jifí Wolker. Költő volt. Szerette a világot, verekedni készült jogaiért; Meghalt mielőtt kiránthatta volna szivét a harcban. Huszonnégy évet élt. (József Attila fordítása) ÜJ KÖNYVEK Jamaica déli partvidékén, Kingston közelében emelkedik az Akasztófa-hegy. A bitó karja a tengerbe nyúlik, alatta nyüzsögnek az éhes cápák . . Az angol nagybirtokosok vadászkutyáikkal üldözik a hegyek közé szökött rabszolgákat ... Az ültetvényeket fehér emberek járják. Gyógyítanak, összeírják a halottakat, és a szabadságról beszélnek a rabszolgáknak. A Bagoli szurdokban egyre több néger gyülekezik. És egy éjszaka végigfut a ültetvényeken a vörös kakas, Jamaica néger rabszolgái kezében megvillan a nádvágó kés . .. Ennél többet talán nem is kell mondanunk Anna Seghers regényéről: A bitólán csillog a lény immár harmadik kiadásban jelent meg a Kossuth Könyvkiadó gondozásában. Az észak-déli polgárháborúban egy hidegvérű, vitéz magyar tiszt rohammal elfoglalja Springfieldet: százötven lovassal kerget meg kétezret, s ezzel a remek huszárvágással az egész Missouri állam az Unió kezére jut. Hogyan szökik meg ez a derék katona a szabadságharc bukása után Haynau fogolytáborából? Hogyan hányódik Bulgáriában, Törökországban, Angliában, majd az Egyesült Államokban? Hogyan figyel föl rá a maga józan módján, hogy a Magyarországon megszokott életelvekkel és gondolkozásmóddal az Újvilágban mit sem kezdhet? Erről szól Bogáti Péter Őrnagy úr, keressen magának ellenséget! című izgalmas történelmi regénye, amelynek nemcsak főhőse, Zákonyi Károly, hanem a többi szereplői is a magyar történelem alakjai, valóságos — tehát nem kitalált — személyek. A Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában immár negyedik kiadásban látott napvilágot a kiváló írónő, Palotai Boris Zöld dió című ifjúsági regénye, amely korunk egyik nagy emberi problémájával, a felbomlott házasságok érzelmi következményeivel foglalkozik. A cselekmény középpontjában egy szeretetre éhes, tehetséges kamaszlány áll. A finom megfigyelésekkel teli kamaszlányrajzban a költészetnek és az eleven humornak, a lázadásnak és a tiszta hitnek, a töretlenségnek és a naponkénti kudarcoknak összetett varázsát, az ifjúság bájának és eredetiségének maradéktalan sugárzását teremti meg az írónő. Fehér Tibor új — Aranyváros hercege című — regényének hőse az Árpádház egyik legtehetségesebb uralkodója, III. Béla, aki ifjú hercegként kora legfényesebb és legműveltebb császári udvarába, Bizáncba került, ahol Mánuel császár deszpotává avatta, s a leányát is eljegyezte vele. A bizánci uralkodásból később ugyan semmi sem lett, az azonban kétségtelen, hogy Béla ebből az élményből is életre szóló tapasztalatokat merített. A szerző biztos kézzel rajzolja meg a korszak izgalmas eseményeit, a nagy magyar király életének fordulóit, igazolván azt a nézetet, hogy a történelem jóformán kész regényt szolgáltat az író számára. A cselekmény érdekfeszítő bonyolítása, a sok színes leírás valóban emlékezetes olvasmánnyá teszi a regényt. A szerelmes történetek kedvelőinek Antoine-Fran?ois Prévost Manón Lescaut és Des Crieux lovag története című világhírű regényét ajánljuk, amely Kolozsvári Grandpierre Emil fordításában, Kass János illusztrációival jelent meg a Magyar Helikon gondozásában. Diákolvasóink figyelmét mindenekelőtt Hermádi Sándor Helyesírási önképző című könyvére hívjuk fel. A verskedvelőknek ezúttal A világirodalom legszebb verseit ajánlhatjuk: két kötetben jelentek meg az Európa Könyvkiadó gondozásában. 11
