A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)

1978-12-02 / 49. szám

A nagyváros: a közel 150 000 la­kosú, gyorsan fejlődő Kassa (Košice). Az iskola: a kassai ma­gyar gimnázium. Jóllehet, az alábbiak­ban mindenekelőtt ez utóbbiról esik majd szó, nem mellékes a helyszín sem. A címben jelzett kapcsolat ugyan­is nem egyszerűen földrajzi vonatkozó-MM Mint minden magyar középiskolában, itt is nagy súlyt fektetnek a szlovák nyelv oktatására. A szakkonverzációs órák keretében a diákok megismerked­hetnek a szlovák szakkifejezésekkel, ugyanakkor alkalmuk nyílik az élő be­széd gyakorlására is. Az elmúlt évek során az iskola tan­sú; nagyon fontos szerepe van az is­kola életében. A magyar középiskolák túlnyomó többsége kisvárosokban mű­ködik, távol a kulturális és a szellemi élet zajlásától. Ennek nyilvánvaló elő­nyei mellett (nagyobb közéleti aktivi­tásra serkent tanárt és diákot egy­aránt) — bizonyos hátrányai is van­nak: a diákok elesnek azoktól a lehe­tőségektől, amelyek a nagyvárosiak számára adottak és egyértelműen több­letet jelentenek, feltéve persze, hogy élni tudnak velük. * * * Az utóbbi esztendőkben folyamatos átalakulás figyelhető meg az oktatás területén. Egyre fontosabb szerepet kap a matematika és a többi természettu­dományi tantárgy, ami tulajdonképpen összhangban áll a társadalom igényei­vel és fejlődésének irányával, ám ez korántsem jelenti azt, hogy a humán tantárgyak (irodalom, történelem, nyel­vek) most már háttérbe szorulnak. A reform kidolgozói abból a feltevésből indulnak ki, hogy mind a pedagógus, mind a diák az eddiginél sokkal na­gyobb aktivitás kifejtésére is képes, csak meg kell találni a módját a ha­tékonyság növelésének. Ez az átalaku­lás még nem fejeződött be, néhány esetben alapvető jellegű kérdésekre kell megtalálni a választ, sok helyütt pedig objektív nehézségek — helyhiány, a szemléltető és laboratóriumi eszkö­zök korszerűtlensége stb. — lassítják a folyamatot. Az új módszerek bevezeté­se többletmunkát jelent a pedagógu­sok számára is: alaposabban fel kell készülniük a órákra, rendszeres tovább­képzésen vesznek részt; ezzel arányo­san azonban csökken a pihenésre és a szórakozásra szánt idő, s ami ugyan­csak nem elhanyagolható körülmény: kevesebb energia jut a közéleti tevé­kenységre is. Pálmai Rudolf, a kassai magyar gim­názium igazgatója szerint a reform leg­inkább a gimnáziumi oktatásban jelent alapvető változásokat. Az ún. „klasszi­kus műveltséget" nyújtó iskolák ideje végérvényesen lejárt. Az oktatásnak fi­gyelembe kell vennie azt a tényt, hogy életünk ritmusa és a társadalom fejlő­dése felgyorsult, az ismeretek soha nem látott mértékben gyarapodnak. A gim­náziumok feladata továbbra is az lesz, hogy a diákoknak középfokú általános műveltséget adjanak és felkészítsék őket az egyetemre és a főiskolára. Ugyanakkor számolniuk kell azzal az eshetőséggel is, hogy valamelyik diák­nak nem sikerül a felvételi (esetleg nem is akar továbbtanulni), az illetőnek — törvényeink értelmében — munkába kell állnia, szakképzettséggel viszont nem rendelkezik. Mi lehet ilyenkor a megoldás? Például az, amivel a kassai magyar gimnáziumban kísérleteznek. A közelmúltban bevezették az ún. „Ké­miai termelés alapjai" elnevezésű szaktantárgyat. Ez ugyan nem kötelező a diákok számára, de aki úgy dönt, hogy részt vesz az órákon, nem bánja meg. Két év alatt ugyanis olyan isme­retekre tehet szert (elsősorban az ana­litikai kémia területén), amelyek jóvol­tából szakképzett munkaerőként he­lyezkedhet el kémiai vagy egészség­­ügyi laboratóriumokban. Az érettségi bizonyítványon feltüntetik a szaktan­­tárgyban elért eredményt is, s ezt min­denütt kötelesek figyelembe venni. A gimnáziumban megteremtették a tan­tárgy sikeres oktatásának a feltételeit. Számításba vették azt is, hogy a vá­rosban felsőfokú kémia-oktatás is fo­lyik Gp Šafárik Tudományegyetemen): u diákok időnként ellátogatnak a ké­miai tanszékre, hogy a korszerű ana­litikai berendezésekkel (spektrofotomé­terekkel, gázkromatográfokkal stb.) is­merkedjenek. A jövő tanévben „az elektrotechnika alapjai"-t vezeti be, hasonló módon és ugyanazzal a céllal. A társadalom fejlődésének irányát jelzi az is, hogy a gimnáziumban az idén már csak „reálosztályokat" nyitot­tak, s két esztendeje ún. „matematikai irányzatú osztályokban" is folyik a ta­nítás. Ezekbe az osztályokba olyan diá­kok kerülnek, akik jó eredményeket ér­nek el matematikából. Félreértések el­kerülése végett meg kell jegyezni, hogy ennek az újításnak a célja nem az is­meretek mennyiségének gyarapítása, hanem az oktatás intenzitásának nö­velése. Pálmai Rudolf szerint a felvételi sta­tisztikák is egyértelműen bizonyítják, hogy elsősorban a műszaki pályákon mutatkozik szakember-hiány: míg a bölcsészkaron, az orvosin vagy a jogi karon a jelentkezők száma többszörö­sen meghaladja a kívánt értéket, ad­dig például a gépészmérnöki karon sokszor a 100 százalékot sem éri el. A diákok is tisztában vannak ezzel, s ezért olyan főiskolára vagy egyetemre jelentkeznek, ahol nagyobb eséllyel felvételizhetnek. Az elmúlt tíz esztendő statisztikái alapján elmondható, hogy a gimnázium növendékeinek körülbelül a fele diplomát szerez. testületében is mélyreható változásokra került sor: az idősebb, nyugdíjba vo­nult pedagógusokat fiatalok váltották fel, s külön is figyelemre méltó, hogy az új tanárok többsége valamikor a gimnázium növendéke volt. A gimnázium legnagyobb gondja a helyhiány. Kevés a szaktanterem, s a pincében és a padláson is minden al­kalmas helyet kihasználnak. Nincs meg­felelő tornaterem, ezért még a legna­gyobb zimankóban is az iskola szűk udvarán kénytelenek megtartani a tor­naórát. Ennek ellenére az isko'ának több élsportoló diákja is van (minde­nekelőtt úszók, birkózók és vívók). Ez — jóllehet meglepő — végeredmény­ben logikus következménye annak, hogy az iskola egy nagyvárosban mű­ködik. A sportoló diákok ugyanis élnek azzal a lehetőséggel, hogy Kassán több jónevű sportegyesület is van. Ez ter­mészetesen nem pótolhatja a tornate­rem hiányát, de legalább részben eny­híti a gondokat. A probléma végleges megoldása egyelőre objektív nehézsé­gekbe ütközik. A kassai magyar gimnázium diákjai­nak iskolán kívüli tevékenysége is pél­damutató. Pálmai Rudolf nem kis büsz­keséggel emlegette a geológiai kör te­vékenységét. A kör tagjai rendszeresen járják a környéket, ásványokat, kőzete­ket gyűjtenek és komoly megfigyelése­ket is végeznek. Az országos hírű Szép Szó irodalmi színpadnak számos tagja a gimnázium növendéke, s ez is bizonyítja, hogy a természettudományi tantárgyak mellett nagy súlyt fektetnek a magyar iroda­lom tanítására is. A Homolya Éva ve­zette iskolai énekkar is szép eredmé­nyekkel dicsekedhet. A kassai magyar gimnázium és a pécsi Löwey Klára gimnázium között épp az ének szerete­­tének jóvoltából alakult ki az utóbbi esztendőkben őszinte barátság. Az iskola szorosan együttműködik a CSEMADOK városi szervezetének veze­tőségével. Azt hiszem kevés gimnázium dicse­kedhet azzal, hogy diákjainak az érett­ségi bizonyítvány mellett hajtási jogo­sítványt is ad a negyedik évfolyam vé­gén. A növendékek az oktatás kereté­ben sajátíthatják el a járművezetés for­télyait és a közlekedési előírásokat, ugyanakkor anyagi szempontból is elő­nyös számukra a dolog, hiszen az ilyenkor szokásos összegnek csupán a felét kell befizetniök. A gimnázium tanárai nemcsak a nap­pali tagozaton tanítanak. Az iskola ke­retében működik az eperjesi (Prešov) óvónőképző magyar nyelvű levelező osztálya, ahol elsősorban a gimnázium tanárai oktatják a hallgatókat. Ez ko­moly megterhelést jelent a viszonylag kis létszámú tanári kar számára, enn^js ellenére valamennyien szívesen végzik ezt a pluszmunkát. Pálmai Rudolf el­mondta, hogy némely tanár nem elég­szik meg az egyetemen szerzett isme­retekkel, posztgraduálisan is képezi magát. Úgy vélem a kassai magyar gimná­ziumról joggal elmondható, hogy lé­pést tart a társadalom fejlődésének irányával, növendékeit tisztánlátásra és a világ dolgozóinak józan megítélésére ösztönzi és neveli. LACZA TIHAMÉR 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom