A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)

1978-12-02 / 49. szám

ö

A Belgium és Nyugat-Németország közé beékelődő Limburg tartomány délkeleti csücskében, Aachennél lépjük át a holland határt. Eindhovennál északnak fordulunk s Nijmegen, Arnhem, Zwolle, Assen érintésével érjük el az ország legészakibb nagyvárosát, az azonos nevű tartomány székhelyét, Groningent.

A limburgi dombvidék után - itt van az ország legmagasabb pontja, a Vaalsberg, 322 méterre a tenger szintje felett - az enyhe halmok is eltűnnek, szinte asztallapnyi simaságú tájon haladunk tovább. Számtalan kisebb-nagyobb folyó s ezeket összekötő öntözőcsatorna szabdalja fel a vidéket. Mindenütt gondosan megművelt földek, helyenként egész „tulipánerdők". Hollandia másik hajdani jellegzetességéből, a szélmalmokból már kevesebbet látni. Valamikor mintegy tízezer volt belőlük, ma már csak alig nyolcszáz maradt meg. Ezeket idegenforgalmi látványosságként hasznosítják, legtöbbjükben hangulatos vendéglőt rendeztek be.

Az északi országrész enyhén hullámos vidék, homokos, lápos, tözeges terület.

Groningennél nyugatra fordulunk s aztán egy csatorna mentén haladva Leeuwarden érintésével Harlingen hangulatos kikötővároskánál érjük el az Északi-tenger partját. A nap utolsó sugarai festik vörösre a szárazföldet a távolban ködlő Fríz-szigetektől elválasztó sekély beltengernek, az ún. wattnak

16