A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-07-22 / 30. szám
Következő számunk tartalmából: KÖZÖSEN EGY CÉLÉRT ... Mács József: MIKSZÁTH SZÜLŐFALUJÁBAN Miklósi Péter: MINDENNAPI LEVEGŐNK Sándor László: A SARLÓ FÉNYKORA Nagyné M. Kornélia: A CSALLÓKÖZ NÉPI ÉPÍTÉSZETE Címlapunkon J. Bartoš, a 24. oldalon Prandl Sándor felvételei A CSEMADOK Központi Bizottságának képes Hetilapja. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 893 36 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 3341-34, főszerkesztő-helyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: 3328-64. Grafikai szerkesztő: Král Péterné. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Telefon: 3328-65. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS - Ústredná expedícia tlače, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne, n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,- Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza. Index: 49 211. Nyilvántartási szám: SÜTI 6/46. MIKLÓSI PÉTER Még a gyakran utazók sem tudják elkerülni, hogy az országhatárhoz érve — az útlevél és vámvizsgálat során — ne legyen rajtuk úrrá egy csöppnyi lámpaláz . . . Hát még ha csak alkalmi turista az illető! Igaz, megpróbálhatja leplezni izgalmát és flegmán úgy tenni, mint akinek a szeme sem rebben ha külföldre utazik; egy kardiológus azonban a valóságban ennek ellenkezőjét állapítaná meg — mert egy-egy ország határának átlépésekor mindenkinek akarva-akaratlanul valamivel hevesebben dobog a szíve. Mi sem jobb bizonyíték ennél, minthogy szinte valamennyi útibeszámoló általában Így kezdődik: „Képzeld, a határon odalépett hozzánk a vámtiszt és . . „Jó napot kívánok, csehszlovák útlevél és vámvizsgálat...” — mondják naponta megszámlálhatatlanul sokszor az ország valamennyi határátkelőhelyén a szürke egyenruhás vámőrök. A külföldről gépkocsin, hajón vagy vonaton hazafelé igyekvő utast ezzel újra megérinti az otthon első lehelete; most már csupán azon múlik, mit rejt az illető poggyásza? . . . Mert ez bizony — egyénenként — nagyon eltérő dolog. Van, aki a rokoni látogatást vagy a turistakirándulást előnyös kereskedelmi úttal téveszti össze, másvalaki viszont a vámelőírások ismerete nélkül olyasvalamit dugdos rettegve, amit bátran bevallhatna szóban vagy feltüntethetett volna a vámnyilatkozaton. Hányán izgulnak például csak amiatt, hogy nem tudják: vajon visszahozhatják-e a külföldön megmaradt valutát, vagy milyen címletben szabad határon túlra vinni csehszlovák koronát? . . . Hát még mennyi bonyodalmat okoz a különböző élelmiszerek, italfélék, ruházati cikkek és más áruk kivitelére, illetve behozatalára vonatkozó előírások tájékozatlanságból eredő vagy éppenséggel tudatos megsértése! Ha lehetséges, vámtisztjeink a fölmerülő problémákat udvarias mosollyal intézik el. Persze, csupán akkor, ha ez valóban lehetséges, mert bizony sűrűn előfordulnak olyan esetek is, amikor utas és vámőr ajkára egyaránt odafagy a mosoly. Itt a nyár, csúcspontjához ért az idei idegenforgalmi idény; naponta tízezrek jönnek-mennek határátkelőhelyeinken. Pillantsunk hát be a vámhatóságok felelősségteljes munkájába. . . . Gépkocsink végigszalad Komárno főutcáján, elhagyjuk az Állami Bank járási kirendeltségének épületét, aztán a Jókai-emlékházat és fölfutunk a jól ismert Duna-hídra. Pillanatok alatt a határsáv kezdetét jelző sorompóhoz érünk. Egy katona a külső forgalmi sávba irányítja autónkat és máris egy szürke egyenruhás, barátságos fiatalember hajol felénk: — Jó napot kívánok, csehszlovák útlevél és vámvizsgálat! — mondja szolgálati rutinnal. Arcán meglepetés, amikor kiderül, hogy ezúttal nem vámkezelés, hanem más járatban álltunk meg fotós kollégámmal a határon. Aztán készséggel a vámhivatal igazgatójának dolgozószobájába vezet. Két-három perc múlva pedig megtudom, hogy kísérőnk Varga Sándor, a komáromi határátkelőhely egyik legügyesebb, legjobb „szimaté” csehszlovák vámtisztje volt, az utóbbi időben több nagyobb „fogás" fűződik az ő nevéhez. De erről esetleg majd később, egyelőre Marek Árendás, a közúti, vízi és vasúti kirendeltséget tömörítő helyi vámhivatal igazgatója tájékoztat. — Feladatunk, hogy a vámelőírások és a devizatörvények betartása fölött őrködjünk — mondja. — Elsősorban arra törekszünk, hogy az ország nemzetgazdasági érdekeit senki se károsíthassa meg csempészéssel. Nem szeret ném azonban, hogy valaki csak elvámolni, büntetni akaró akadékoskodókat lásson bennünk! Ellenkezőleg, senkinek sem akarjuk megnehezíteni az utazást, és ha lehet, hát még igyekszünk is az utas kedvében járni. — Mégis sokan túl szigorúnak tartják, nehezményezik a vámhatóságok munkáját. .. Az igazgató elmosolyodik. — Persze, azért utason és poggyászon rajta kell lenni a szemünknek, s ez sok ember számára kényelmetlen. Mindennapi munkánk lényege éppen a kiváló emberismeretben rejlik. Amolyan Íratlan törvény, hogy a vámőr ne csak az utas kofferébe, hanem a szemébe is nézzen . . . Van aki kitér az egyenes tekintet elől, mesterkélten kedélyeskedik, pirul, izzad vagy épp ellenkezőleg, kihívóan magabiztos. Ezek az apró jelek arra utalnak, hogy valami rejtegetniva lója van ... És egy-egy alaposabb ellenőrzés általában a gyanút igazolja. A vasúti teherszállítmányokra is kötelező a vámkezelés A komáromi (Komárno) vámhivatal igazgatója munka közben Gyakorlat, ügyesség és emberismeret tehát a vámtisztek „fegyvere”. Szükségük is van rá, hiszen tavaly például 55 000 kamion haladt át a komáromi Duna-hídon, a személyautók forgalma pedig naponta több ezer kocsi. Csak mintegy mellékesen mondom el, ilyenkor, nyári csúcsidényben előfordul, hogy huszonnégy óra alatt 20 000 gépkocsit vámkezelnek! Minderről azonban már szélesebb körben, többszemközt beszélgetünk. Jelen van Karol Bohil, a komáromi vámhivatal közúti kirendeltségének vezetője, a vámtisztek közül pedig Andriskin Péter, Kantár László, Szép Ferenc és néhány percre Varga Sándor is megszakítja szolgálatát. Kiderül, hogy a vámőrök pontosan tudják: melyik ország turistáinál mire kell figyelemmel lenniük, milyen árura kell rákérdezni. Tudják, kinél kell a megengedettnél sokkal nagyobb mennyiségben szállított ruházati cikkek után keresni, kinél lehet pénz, arany, kristály, ékszer, bunda vagy éppen egy egész „utazó" éléskamra . . . Nincs az autónak vagy társasgépkocsinak egyetlen olyan zuga sem — legyen az az ülés, „ízelítő" vámhivatalaink raktárai egyikének árukészletéből a futómű, a kesztyűtartó, a pótkerék, esetleg a motorház —, amelyet a vámőrök ne ismernének és ne bukkannának rá a csempészárura. Az utas lám-2
