A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)

1978-07-22 / 30. szám

palózas izgalmán kívül néha egy-egy árjegyzék, számla vagy az egyébként gondosan elrejtett áruhoz szóló használati utasítás árulkodik , , . Előfordul, hogy személyi motozás szükséges a fölmerült gyanú bizonyításához, de érzékeny fémkeresők, okirathamisítást jelző

készülékek és más műszerek is segítik a vámtisztek munkáját. Újabban a kábítószercsempészet is divat lett. Ilyen gyanú esetén kábítószerkutatásra idomított kutya vezeti nyomra a vámőröket. Természetesen, minderre ritkábban van szükség, általában a vámtisztek

gyakorlata és emberismerete is elegendő. Ezt igazolja Varga Sándor legutóbbi eseteinek egyike is.

Éjfél előtt néhány perccel egy régi típusú Volga személygépkocsi állt meg a komáromi határátkelőhelyen, benne egy házaspár és három kiskorú gyerekük. Varga Sándor a szokásos módon az autóhoz lépett, elkérte a devizanyilatkozatot, a család úticélja és csomagjai felől érdeklődött. A hátsó ülésen fáradtan bóbiskoló gyerekek láttán gyorsan akarta befejezni a vámvizsgálatot. Már-már visszaadta volna a lepecsételt iratokat, hogy szerencsés utat kívánjon a jugoszláviai szabadságára igyekvő családnak, amikor a házaspár zavart, majd hirtelen földerülő arcára lett figyelmes. Újra körbesétálta a kocsit, még egyszer rákérdezett, tényleg nincs-e semmi elvámolni valójuk? A házaspár hangját akarta hallani, vajon válaszaik igazolják-e gyanúját... A férj csak félszeg, rekedt választ adott, az asszony idegesen nyúlt a cigaretta után. Varga Sándor gyanúja most már kézenfekvő volt, csak rá kellett jönni, mit titkol az egyre idegesebb házaspár. Megnézte a kesztyűtartót, megkopogtatta a pótkereket, az ajtókat, aztán a férj helyett ő ült a vezetőülésre. Félkézzel a műszerfal mögé nyúlt és annak a motorház felőli oldalán egy kis bőrtáskára bukkant. Elég volt kinyitni a villámzárat és készpénzben 74 500 koronát talált. Tíz perc sem telt belé és a házaspár bevallotta: Jugoszláviából Olaszországba akartak jutni, ahonnan nem kívántak már hazatérni. Utazás előtt ezért pénzzé tették mindenüket, ezt az összeget vitték magukkal. Természetesen, a tengerparti üdülésből és az olaszországi nevezetességek megtekintéséből semmi sem lett és a házaspár tiltott határátlépés vádjával bíróság elé került.

Ez egy nem mindennapi, kirívó eset. Bosszantó apróságok (például a hanyagul kitöltött vámnyilatkozat), kisebb kihágások annál gyakrabban fordulnak elő. Itt, a komáromi közúti határátkelőhelyen, de az ország többi vámhivatalában is. Röpke másfél nap alatt a vámtisztek munkáját figyelve jártam a párkányi vasútállomáson, a Dunát az esztergomi Bazilikánál átszelő kompnál és több más forgalmas határátkelőhelyen is.

— Jó napot kívánok, csehszlovák útlevél és vámvizsgálat! Hogy érezték magukat külföldön? Mi van a poggyászukban? — hallottam számtalanszor a vámőrök barátságos hangját. Itt-ott belebelenéztek egy kofferbe, táskába; ha kellett tanáccsal is szolgáltak.

Divat lett a világjárás, az utazás. Határátkelőhelyeinken naponta százak, ezrek iratait, bőröndjeit ellenőrzik. Nem számoltam, nem kutattam hány utast tesz ki ez havonta, negyedévente vagy akár az egész esztendőben. Nem kérdeztem azt sem, milyen összegre rúg annak az értéke, amivel a vámőrök munkája hozzájárul a nemzetgazdaság védelméhez. Mert nem kérdeztem meg azt sem: hányszor kell egy vámtisztnek eltűnődnie azon: mitévő legyen, hogy a kötelességét teljesítse, de az utasban egyúttal az embert is lássa ...

Ebben a munkakörben, minden gyakorlatnál és jogismeretnél fontosabban, ez a legnehezebb.

Prandl Sándor felvételei

A szocializmus olyan társadalmi rend — tanítják a marxizmus-leninizmus klasszikusai, melyben a termelőeszközök társadalmi tulajdonban vannak, a politikai hatalom pedig a munkásosztály kezében. Olyan társadalmi rend, mely biztosítja az átmenetet a kapitalizmusból a kommunizmusba. Ezért tehát logikusan ez a társadalmi rend magán viseli minden területen a megelőző, a tőkés társadalom „anyajegyeit“. Ezek az anyajegyek, úgy gondolom, a legtöbb esetben az emberek gondolkodásában vannak jelen, igen élénken. Érthető is, hiszen az emberi gondolkodás átformálása a legbonyolultabb és leghosszabban tartó folyamat.

A szocialista ember nevelésében például igen nagy súlyt helyezünk arra, hogy az ember ne legyen közömbös a társadalom — embertársai szűkebb és tágabb környezetének problémái iránt. Ennek ellenére számtalan esetben vagyunk szem- vagy fültanúi annak, hogy sokan közömbösen viselkednek olyan problémákkal vagy olyan esetekkel szemben, amelyek károsak az egész társadalom szempontjából. Megkérdezhetnénk önmagunktól, vajon mindenre felfigyelünk-e, ami közvetlen környezetünkben történik.

Kérdezzük meg a lelkiismeretünket, hány esetben feleljük a közbiztonsági szervek kérdéseire, hogy nem láttunk semmit, és gyáván viselkedünk, mert miért is csinálnánk magunknak fölösleges gondot olyan ügyből, ami személy szerint nem érint bennünket, arra viszont nem gondolunk, hogy éppen ez az emberi gyengeség teszi lehetővé, hogy különböző garázda egyének tovább mérgezzék a társadalom légkörét, hogy ez a magatartás sok esetben elősegíti az olyan társadalomellenes tevékenység — mint a társadalmi tulajdon kárára elkövetett vétségek, vagy a közérdeket szolgáló berendezések megrongálása — elszaporodását. Vagy vegyük például a munkatársi segítség kérdését, amelyben szerintem igen rossz példával szolgálnak a bratislavai városi tömegközlekedési eszközök kocsivezetői.

Az utasok százai igen sok esetben 15—20 percet vagy még többet várnak egy-egy végállomáson, ahol közben 4—5 trolibusz áll és nem mozdul. Később kiderül, hogy az úton meghibásodott az a trolibusz, amely a soros lett volna. De mivel azok, akik a végállomáson állnak nincsenek soron, így hát oda se neki, hadd várjon a jónép.

Vagy egy másik példa: vajon mindenki úgy viselkedik-e, mint a gondos gépkocsivezető, hogy ügyel a maga s a többi jármű vezetőjének és utasainak testi épségére, és harcol-e azok ellen, akik nem tartják be a közlekedésrendészeti szabályokat? Például nemrég láttam egy esetet az egyik útkereszteződésben, amikor a forgalomirányító lámpa előtt álló egyik autóba hátulról belehajtott egy másik gépkocsi. A szabálysértést elkövető aztán ügyesen elhajtott a helyszínről, mintha mi sem történt volna. Az esetet az útkereszteződésben álló kocsik vezetőinek nevetése kísérte, de egyik sem emlékezett arra, hogy mi volt a rendszáma a szabálysértést elkövető kocsijának.

Nem általános jelenségek ezek, de vannak ilyenek az életünkben, amelyek ellen harcolnunk kell magunk s a társadalom érdekében.