A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-11-04 / 45. szám
ľ ÁLLOTT! JK olvastuk I ArnjK KÖNYV kit túlélő és korbáccsal feltámadó tetszhalott, egyetlen akarat, elitéit és ítélkező. A hatalom maga meg sem fogalmazódik a regényben, de mégis megismerjük, hisz az író mindent tud róla. Körüljárja, birtokba veszi, élénktálalja. Félelmetes magabiztossággal veszi bonckés alá a lejtőre jutott társadalom ideg-gócait. Nyelvezete, látásmódja itt is lebilincselően egyedi, látomásai nem ismernek vétót. Úgy vezeti be az olvasót Dél-Amerika keserű valóságába, hogy meg is fertőzi óhatatlanul. Kövesdi Károly E. B. Lukáč új kötete Mi a hatalom? GABRIEL GARCIA MARQUEZ: A PÁTRIÁRKA ALKONYA Mikor veszik fel ismét a fiatal latinamerikai írók — akikkel a Száz év magány tétette le — a tollat? Nehéz a jóslás, maradjon csak a lény: talán soha nem okozott még könyv megjelenése akkora riadalmat a literátorok közölt (egyszersmind cáfolva a regény haldoklásáról szálldosó híreket), mint azé az éles mosolyú kolumbiaié. Nem túlzás talán: La Mancha lovagja után Marquez betűi jelentik a spanyol etnikumban a csúcsra jutott irodalmat. Az előzményeket ismerjük. A dél-amerikai próza fölfelé tör jóideje, említsük csupán Rulfot, Vargas Llosát, Asturiast. S az örök törvény sem szorul bizonyításra: a költő (író ember) akkor arat, amikor a termést, hazáját jég veri. A haza fogalmába belefér egész Latin-Amerika — Venezuela éppúgy, mint Kolumbia, Brazília vagy Chile. Marquez egyike azoknak a ,,tollszárgyulladásos" száműzötteknek, akiket a honatyai szerepben forgolódó diktátorok féltő gonddal tartanak távol hazájuktól — fertőző voltuk miatt. Forradalmár ő, legyen bár egyként jelen a szalonok fecskefarkú henyélői, vagy a lángoló, hideg latin-amerikai fennsíkok nyomorult meszticei, félvérei, szomorú indiánjai között. Forradalmár, mert forradalmian jól ír s új regénye, A pátriárka alkonya már manifesztumnak is tekinthető. Mondják, előző regénye sokkal egyetemesebb, teljesebb volt, mint ez utóbbi. Mellőzzük a párhuzamokat Marquez írói világának eddigi és újanti alakulása között, valamirevaló író erre nem szorul rá. Üj regényében — mint vallja — egyetlen dolgot akart: megírni a hatalom igazi arcát. A hatalom láthatatlan és látható arcát, a limai, santiagói, caracasi forró sikátorok elkeseredett emberarcain megjelenő arcát, a reménytelenség ráncai között bujkáló árnyait, „fénylő szómbatait", a hatalom gőgös és félelemtől reszkető maszkját, a megfoghatatlan bizonyosságét — amely egyetlen nyomorult emberi teremtménybe szorulhat. Ez a pátriárka. A hatalomét, amely rejtély, és egyszersmind törvényszerű, amely képes egy hajszálnyi kontaktushiba miatt összeomlani s felépülni újra meg újra szinte láthatatlanul, arcot váltva, maszkot cserélve; újra és újra kinőni, mint a levágott gyíkfarok, százlábú-láb, terpeszkedni, tömegek sorsát változtatni, reménytelen fennmaradni-akarással. Mi hát a hatalom? Egyetlen ember, vagy megfoghatatlan valami? Egy szorongó ország, egy kólikásan ténfergő, jobb sorsra érdemes nép hegyében kotló pátriárka, vagy az esendő emberi sors példázata? Marqueznél mindenekelőtt: ember. Szánnivaló, roskatag, sérves öregember, fagyos éjszakák kivert vadkutyája, halálfélelemtől rettegő, lucskos emberi lény, mindenA közelmúltban jelent meg Emil Boleslav Lukács Srdce pod Kaukazom című verskötete, s tegyük rögtön hozzá kissé sajnálkozva, mindössze 2000 példányban, így csupán az olvasók nagyon kis rétegéhez jut majd el. A gyűjtemény magvát szovjetunióbeli élményei alkotják, Moszkva, Volgográd, Kijev, Leningrád, a Kaukázus varázsát ecseteli művészien. Elgondolkodik a szovjetek országának természeti szépségein, történelmén, az ottani emberek kapcsolatainak sajátos, vonzó alakulásán. A versek előtti ajánlásban a következőket olvashatjuk: „A gagrai írók Házának, a Kaukázus vidéke és tája gyönyörűségét szintetizáló szíves vendégszeretetéért, a baráti környezetért, mely felüdített és megerősített." Vietnamról és annak hős népéről írt verseiből érződik, hogy a költő is szívén viseli a földrajzilag távol eső nép sorsának alakulását, ahol az igazi hazafiak egyben a forradalmi haladás előharcosai. Felidézi párizsi élményeit is. Nagy teret szentel az élet és maga az ember mindennapi problémáinak, érzelmi világa ábrázolásának. Figyelemre méltó „A kötlő" (Básnik) című verse, amelyet Petőfi Sándor születése 150. évfordulójának tiszteletére írt. Az üdvözlet a hazának (Pozdrav domovine) című költeményében, amely a kötet legkiemelkedőbb alkotása, a haza, a szülőföld és a nép szeretetéről, a Tátra, a Duna, a Vág, a Gorám, az Ipoly vidékének és lakosainak összetartozásáról, a szocialista jelenről és a biztató jövőről tesz tanúságot. Ábel Gábor KIÁLLÍTÁS INTERSPORT 78 Hazánkban milliók, világszerte pedig százmilliók érdeklődnek aktív versenyzőkként vagy „csupán" kedvtelésből a sport iránt. Aki sportol, az tudja, hogy csúcseredmények eléréséhez a határtalan lelkesedés s az erős akarat mellett egyben kiváló felszerelésre is szükség van. Sőt, manapság már az alkalmi sportolók százezrei is egyre több gondot fordítanak arra, hogy a saját avagy a gyermekeik fölszerelése is minél jobb minőségű, minél tökéletesebb legyen. Persze, akit nemcsak passzív szemlélőként, hanem tevékenyen is érdekel a sportmozgalom, az most aligha felejti el megjegyezni, hogy menynyi utánjárásra volt szüksége ahhoz, amíg szaküzleteink valamelyikében megkapta a gyerekeknek szánt vagy saját magának kiszemelt árut. Mert a sportolás ugyan tömegmozgalommá lett nálunk, de a termelés és a kereskedelem — sajnos — egyelőre még nem tud lépést tartani a lakosság egyre fokozódó igényeivel. Ebből a szempontból bizony nem kis dilemma előtt álltak az INTERSPORT '78, azaz a sportszerek és kempingcikkek október 7—12-e között megrendezett VI. nemzetközi kiállításának szervezői. A bratislavai Kultúra és Pihenés Parkban mintegy tízezer négyzetméternyi területen 110 hazai és külföldi kereskedelmi vállalat tette közszemlére legmodernebb újdonságait. Dilemma előtt, mert szinte elnyűhetetlen cipőfűzőtől korszerű turistahózig vagy lakályos gépkocsiutánfutóig valóban minden volt itt, ami csak sportolásra elszánt testnek vágya és ingere... Kirándulásra s hegymászásra alkalmas lábbeli, tornatermi felszerelés, gumimatrac, csónak, biztonsági sikötés, futósí, ötujjú síkesztyű, könyökvédő, görkorcsolya, összeszerelhető úszómedence, hokiütők gazdag választéka, ajtópántok közé szerelhető gyűrűhinta vagy bordásfal — és mindez csupán szerény töredéke a kiállításon látottaknak. Kétségtelen, egy-egy kiállítás célja, hogy tájékoztassa az érdeklődőket: mit gyártanak az egyes vállalatok, mi lesz majd kapható az üzletekben?! A hírverés megtörtént, most a termelésen és a kereskedelmen a sor, hogy — az INTERSPORT '78-on látottak alapjón — kielégítse a sportolás iránt érdeklődők egyre fokozódó igényeit. Miklósi Péter HANGLEMEZ Egy kiállítás képei — Bolero A zenetörténetben jártas zenekedvelők számára rögtön nyilvánvaló, miért kerül Muszorgszkij és Ravel 1 — 1 műve közös lemezre. Köztudott, hogy az Egy kiállítás képei című Muszorgszkij-mű zongoradarabként látott napvilágot, de 1922-ben a modern francia muzsika nagymestere, Maurice Ravel mesteri módon hangszerelte. Ugyanez a mesteri hangszerelés jellemzi a Bolerót, Ravel egyik utolsó eredeti művét, is, amely halála előtt tíz évvel, 1927-ben keletkezett. A már betegeskedő zeneszerző páratlan remekművet alkotott: A dallam a jellegzetes spanyol boleroritmusban mintegy negyed órán át ismétlődik, mesterien megkomponált crescendóban, újabb és újabb színekkel gazdagova. Az Egy kiállítás képei című Muszorgszkij-mű inspirálói a zeneszerző barátjának, Viktor Alekszandrovics Hartmann építész-festőművésznek képei voltak, melyeket a művész nyolc esztendeig tartó franciaországi, olaszországi és németországi tanulmányútja után festett. A zenemű karakterisztikus képekből ólf. E képeket a promenád penteton-hangsorú, jellegzetes orosz modorban áradó témája és annak variációi foglalják keretbe. Az eredeti Muszorgszkij zongoradarab, mely a színek valóságos kavalkádját vonultatta fel, méltán ihlette meg Ravel kombinatív hangszerelő fantáziáját. A kitűnő Muszorgszkij-Ravel lemezt az Opus a Deutsche Grammophon vállalattól vette át. A két mű előadói a Berlini Filharmonikusok. Ezzel a hanglemezzel az Opus vállalat tiszteleg Herbert von Karajan karmesteri művészete előtt: a Berlini Filharmonikusokat vezénylő világhírű Karajon ugyanis az idén ünnepli 70. születésnapját. Sági Tóth Tibor A világ legkopaszabb detektívjét hetven ország tévénézői ismerik. Ezúttal nem Kojak szerepében látjuk, hanem magánemberként. Telly Savalas, a négygyermekes, családapa, legidősebb lányának, Christinának az esküvőjére érkezik. A világ legdrágább asszonya Isabelle ttaechiler, a francia televízió volt bemondónője, de nem azért, mert egy szépségversenyen a legszebb szemű jelöltnek nyilvánították, hanem mert a világhírű ékszerész, Boucheron hárommilliárd frank értékű ékszereit viseli magán. Persze csak egy bemutatón! 0 8300 fontsterlingért kelt el egyetlen üveg Bordeaux-i vörös bor egy londoni árverésen. Az 1806-os évjáratú, s. eredeti, üvegfúvók által készített palackjában őrzött legendás hírű Chateau Laffitte minden valószínűség szerint az egyetlen a maga nemében, amely még iható állapotban van. 8
