A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-09-30 / 40. szám
Somló és Gimes, amelyekről szó lesz, nem két szomszédos vár, hiszen az egyik Veszprém, a másik Nyitra közelében található. Akkor miért szomszédosak? Hát nekem valahogy azok. Amikor Gimes várában jártam, mindig Somló jutott eszembe: egymás utáni években, pontosan abban a hónapban s ugyanolyan forró melegben kaptattam fel mindkét várhegyre, s odafönn ugyanolyan látvány fogadott — puszta és néptelen romok; ugyanolyan regéket őrző múltja, egyformán ódon s rejtélyes a hangulata mindkettőnek, mely szerelmes szép szavak, úri tivornyák, csatározások emlékét idézi. Somló váránál a költő Ágh István volt kísérőm. A hegy lábánál, Felsőiszkázon született, ott töltötte gyerekkorát. Sokat látta hát a várat. Ízesen mesél a múltjáról: „A legendák ma vékony szálúak. De milyen vastagok lehettek dédapánk idejében! Ülhetnénk a térdén és hallgathatnánk. Bognárköténye faforgácsos lenne, bőre kőris- meg gyertyánfa-illatú. ö tudna igazán mesélni a török világról, melynek delelőjén pompázik a somlai vár. Apánktól azt hallottam, a várat sohasem vették be a törökök. Nagy ostrom idején mikor az élelem fogytán volt, fölperecezett szarvú bikát engedtek alá. A törökök elvonultak, mert ha ilyen bőkezűen bánnak az élelemmel, biztosan nagy tartalékaik lehetnek. Persze, az a bika volt az utolsó, s a perecek lisztjét a zsomborok aljáról vakargatták össze. A dicsfényt oszlatja a tudomány: -Nem emlegetik, mint a török elleni harc bástyáját«. Somló Kisfaludy Sándor romantikus ábrándjának is tárgya. Nem tudom, van-e Kisfaludy regéinek történelmi hitele. De a nép vérből fakadó virágoknak hiszi a hegytető piros virágait — az egyik várúr letaszítja lányát a szikláról —, s a nép a vár alatti üregekből a rabok jajgatását véli hallani. Így elevenedett meg a múlt a szegények fantáziájában. Lehet, Kisfaludy Sándor olyan legendákat írt meg, melyeket dédapánk is elmondott volna. S mert ő nem láthatott párviadalt, nem ismerhette a sólymok, agarak természetét, a vitézi ruhák formáit, rendjét és sujtásait, más módon tekergette volna beszédét. Képzelete nem lehetett közönséges, hisz ő fedezte fel a szórórostát. Iskoláskorom őszi és tavaszi kirándulásainak célja volt a vár. Az út felén, a Kinizsi-sziklánál megpihentünk. Az öreg vitéz erre a sziklára ült fölfelé bandukoltában, s ereje alatt beroppant a szikla. Valóban egy ülep negatívja látszik a kőben. Milyen természetességgel formálta önmagához a „KÉT SZOMSZÉDVÁR" SOMLÓ GIMES nép, akit szeret. Gyalog menesztette föl a birtokát látogató urat. Mintha paraszt gyalogolna fölfelé, paraszt Kinizsi, de álruhás földöntúli erő. Aki alatt még a szikla is behorpad, micsoda tettekre képes másban!“ (Üres bölcsőnk járása) XXX Gimes várát először Kolonból, a falu fölötti dombról pillantottam meg. Ismeretlen volt ez a vár: régről fennmaradt rigmusok két sorából ismertem. Arany János írta le, hogy Zách Felicián esete mellett „Kis Károly meggyilkoltatása szintén élénken foglalkoztatá a kedélyeket s az Erzsébet királynő (Lajos özvegye) szájába adott eme szavak: Vágd csak fiam, vágd, Forgách! /Tied leszen Gimes és Gács — bizonyosan a népének töredéke”. S e töredék, miként ott fenn a rom — melynek ki tudja, hányadik hódítója s hódolója voltam — megőrzött valamit a régvolt eseményekből, a történelemből, de mint a népdal, csak a legfontosabbakra, a leglényegesebbre szorítkozott. Ezért fejtsük hát fel szálait. „A Forgáchok őseivel 1241-ben, a Muhi pusztai csatában találkozunk először — olvassuk Ethey Gyula könyvében. — András ispán, és fivére, Tamás, akik a király közelében álltak, amikor látták, hogy veszve minden, egyikőjük, András ispán saját fürge lovát adta a királynak, akinek így sikerült elmenekülnie. A csatában Tamás elesett, András megmenekült. A király ezért önfeláldozó embrének adta Chymes egyik részét, ahol András 1245-ben felépítette a várát. 1271-ben már csatában mutatják falai erősségüket: igaz hogy a második erőpróbát nem állja: Csák Máté rövid időre elfoglalja, de 1312-ben fordul a kocka, a királyi hadak kiverik a hatalmaskodó főúr seregét, s királyi kézre kerül 1386-ig. S ez év február 7-én történik az, amiről a fenti töredék regél. Ezért jöjjön hát elő Forgách Bálint s véle az a nap, amikor hősünk megölte Kis Károly magyar királyt.“ A Chronica Hungarorum (A magyarok krónikája ekként örökítette meg az eseményt: „Váltig nagy keserűség gyötörte eközben Erzsébet királynét, amiért levetették az uralom polcáról: vágyakozás töltötte el veszett fölségéért, boszszús düh mardosta; álnok cselen vesztett ügyét titkos kelepcével akarta visszanyerni. Garai nádor... körül volt ugyan egy vitéz, erőslelkű nemesember, Forgács Balázs nevezetű; semmi kétség, tőle származnak a ghimesi előnevű ghimesi várurak. A királyné és a nádor megállapodtak vele Károly halálában; mondják, hogy az említett Ghymes várát ígérték ezért jutalmul Forgács Balázsnak ... ... Mikor a nádor tehát úgy látta, hogy a gonosztettre itt a kedvező pillanat, a mellette álló Forgách Balázsra sandított, aki felvállalta ezt a vakmerő dolgot. A jelre Forgách kirántotta menten vértől bíborló kardját s a királyra villantotta; teljes erejéből súlyos csapást mért a fejére. „(Geréb László fordítása). „A Forgáchok levéltárában olvasható — írja Pedró Lajos, volt lédeci iskolaigazgató —, hogy Mária, s anyja Erzsébet és hű emberei, a pécsi püspök, Forgách Balázs és Garay minden pillanatot felhasználtak arra, hogy Károlyt rábeszéljék az Olaszországba való visszatérésre, de nem sikerült. Egy ízben mind együtt voltak és hevesen vitatkoztak a trqnöröklésről, miközben heves összeszólalkozás támadt a király és Forgách között, ami csakhamar tettlegességre változott, olyannyira, hogy a királyt az egyik toronyszobában ápolták, ahol a hanyag kezelés következtében harmadnapra meghalt. Forgách is több mint egy hónapig élet és halál között feküdt. Felgyógyulásakor, amikor Erzsébet anyakirálynő meglátogatta, ígérte neki Gimest — a várat és a hozzá tartozó uradalmakat. De Forgách maga nem sokáig örülhetett az adománynak: harmadfél esztendőre a gyilkosból áldozat lett. A királynő védelmében esett el a Gara várához vezető úton, midőn a bosszúállók fegyveres csapata megtámadta a királynőt és kíséretét. Forgáchot a királynő szeme láttára nyakazták le, s fejét Garai Miklós és Garai János, a két másik meggyilkolt főúr fejével egyetemben — Nápolyba szállították, ahol szamárkordén körülhordozták, majd szemlére kitették a város piacára.“ De térjünk vissza a várba, amely a török világban inkább csak magtár, mint valódi erősség. II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején Forgách Simon kassai tábornok a vár gazdája, kitől a kincstár elkobozza. Forgách Pál püspök visszaváltja később, s megkezdi a restaurálását: fegyverek és fegyveresek helyett a kápolnákat szaporítja. Egyúttal talán felejtetni a sok véres eseményt, új szokást is bevezetett: a „lapáttáncot". A várban első ízben megforduló vendég hátára, vagy lejebb levő testrészére négyet csap a kapuban álló őr egy lapátszerű verőeszközzel. A felavatás „szertatását“ így jegyezte fel 1730. június havában latin-szlovák nyelven egy szerzetes: Qui vult Arcem Ghymes ascendere Debet prius perpendere An possit lapatas suffere Et quidem „na zadné dvere“ A szöveg magyarul kb. így adható vissza: Aki feljő Gimes várba, vegye előbb azt is számba, elbírja-e a lapátot, ha veri a „hátsó ajtót“. Mikor pusztult el a vár? 1810-ben, egy zivataros éjjelen lángba borult az egész épület, a tornyokból fénycsóvák repültek a levegőbe. Fényes Elek 1837-ben azt írta, hogy csak a várnagy lakik benne néhány hajdúval. 1860-ban az ott járó kirándulók már csak düledező romot találtak. Az utolsó Forgách, hogy a kápolnát megmentse, lehozatta a faluba. Ott van ma a kastély udvarán, de már annak bejáratát is bokrok takarják. MOSER ZOLTÁN (a szerző felvételei) 1. Alfred Nobel, svéd kémikus és gyáros. Számos feltalálás fűződik nevéhez. Robbanóanyaggyáraiból nagy vagyont szerzett és ebből alapította a Nobel-díjat. Az irodalom és béke Nobel-díj odaítélése terén egyes esetekben érezhető volt a reakciós erők nyomása. Milyen robbanóanyagot fedezett fel? A 12. számú képes verseny nyertese: Tóth Zsuzsa, Komárno. Aktatáskát nyertek: Procházka Anna, Nové Zámky; Darina Rigdová, Borsa. Minden héten két fényképet közlünk. Az egyiken egy világhírű író, zeneszerző, képzőművész, tudós arcképét hozzuk, a másikon egy-egy ország fővárosának vagy ismertebb városának egy jellegzetes negyedéről, emlékművéről készült kép látható. Olvasóinknak az lesz a feladatuk, hogy kitalálják, kit ábrázol a kép, vagy ha az illető személyt megnevezzük, akkor egy-két művének címét kell felsorolni. A másik képről pedig azt kell megírni, hogy melyik város, illetve melyik híres épület, emlékmű stb. látható rajta. A helyes megfejtők között minden héten 100 korona értékű könyv- és hanglemez-utalványt és ezenkívül havonta egyszer két aktatáskát sorsolunk ki. A rejtvényhez szelvényt mellékelünk, amelyet a megfejtéssel együtt levelezőlapra ragasztva a megjelenéstől számított egy héten belül kell elküldeni a szerkesztőség címére. A szelvény nélküli vagy a későn érkezett megfejtéseket a sorsolásnál nem vehetjük figyelembe. 2. A Ciprusi Köztársaság fővárosa, A ciprusi nép nemzeti felszabadító harcának egyik fellegvára volt. A központban épült köztársasági elnök bizánci stílusú palotája. Múzeumában a középkori kultúra gazdag emlékeit őrzik. Itt van az ország egyetlen színháza is. Mi a város neve? 17 KICSODA? VERSENYMICSODA? SZELVÉNY 15
