A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-09-30 / 40. szám
le im észelve delem a MAGAS Turošík mérnökkel, a Tátrai Nemzeti Park igazgatójával beszélgetek c természetvédelemről. — A turistaforgalom megnövekedésével egyre nagyobb veszély fenyegeti a természeti tájat, a Tátra értékes növény- és állatvilágát, vizeinek tisztaságát. Nem elég, hogy megfelelő törvényes rendelkezések születtek a Magas-Tátra természetvédelmére, hogy — ahol arra szükség van — figyelmeztető táblákat, sorompókat helyeztünk el, a megengedett turistautak mentén fedett pihenőket létesítettünk, asztalokkal, padokkal, csorgókkal, a levegő szennyeződésével szemben tehetetlenek vagyunk. Sajnos, még mindig kevés az olyan turista, aki tiszteletben tartja az előírásokat, segítve a Tátra természetvédelmét. De erről majd bővebben tájékoztatnak zöld egyenruhás őreink, és személyesen is meggyőződhet az egyes tájvédelmi körzetekben, mi a helyzet e téren. Most még röviden beszámolok a Tátra állatvilágáról, hol milyen értékes vadat, madarat lehet találni. A Magas-Tátra körzetében jelenleg mintegy 750 zergét, 850 szarvast, 350 őzet, 22—25 medvét, 35 hiúzt tartunk számon, a mormoták száma ismeretlen, kőszáli sasból 8 pár van; ezek különösen értékesek, ezért külön védelemben részesülnek. A vadon élő állatoknak igen sok az ellensége. Tizedelik őket természeti katasztrófák, meg aztán itt is érvényes a természeti törvény, hogy az erősebb elpusztítja a gyengébbet, de a legnagyobb veszélyt az ember jelenti. Elmondok egy felháborító esetet, amely két évvel ezelőtt történt. Fiatal kamaszok Szilveszterkor petárdákkal felszerelve felmentek a Baranec nyugati oldalára, hogy ott durrogtatással ünnepeljék az új év megérkeztét. A nagy durrogtatástól megrémült zergék veszett vágtctással menekültek, egy eljegesedett sziklaperemen megcsúsztak, lezuhantak a szakadékba és ott pusztultak. Tizennégy zerge közül csak kettő maradt életben. A zerge rendszerint ötös-hatos csoportokban él. A zergebakok között vannak azonban magányosan élők is. A szakadékos, sziklás helyeken is bámulatos ügyességgel fut, hat méter széles szakadékokon is játszi könnyedséggel átugrik. Ma már nem olyan félénk, óvatos, mint valamikor, megszokta a zajt a hegyekben, a turistákat. Bármilyen szigorú téli viszonyok uralkodnak is, az embertől nem fogad el élelmet. Ezért ne próbálkozzunk etetésével. Télen kevésbé behavazott helyeket keres ki magának s a hó alól kaparja ki szerény táplálékát: mohát, zuzmót és gyökereket. A szarvas főleg a hegyvidékek erdőségeit kedveli s itt kisebb-nagyobb csapatokban él, ezeket egyegy bika vezeti. Tartózkodó helyéhez, körzetéhez ragaszkodik, de nyáron át magasabb régiókba húzódik. Szigorú télen és nagy havazások idején nehezen szerzi meg táplálékát, sokat éhezik, ezért gyakran lehúzódik a völgyekbe s kárt tesz a vetésekben, fiatal fákat, cserjéket tesz tönkre. Ennek elkerülése céljából erdészeink gondoskodnak etetésükről. Párzásideje szeptember elején kezdődik és még októberben is tart; az erős bikák ekkor felkeresik és csoportokba gyűjtik a teheneket, s aztán élet-
