A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-12-30 / 53. szám
SZÍNHÁZ Felsült szerelmesek Shakespeare-t játszani mindig is annyi volt, mint elfogadni a kihívást. „Harcos", de jóindulatú kihívást, hiszen bármely művét színre vinni tulajdonképpen — kísérlet. Kísérlet szándékainak megértésére, e minden korban sokértelmű alkotások értelmezésére a kor szabályai s az újraalkotók szemlélete meg indulatai szerint. És vallomás is arról, hogy a szerző által kínált számos lehetőségből mit tart újrafogalmazásra érdemesnek napjaink művésze? A Felsült szerelmesek esetében különösen érvényes mindez, mert Shakespeare drámakezdő alkotásai közé tartozik. így természetesen nem sorolható a neves angol színműíró legjobb, legsikerültebb alkotásaihoz, persze, Shakespeare azért Shakespeare, hogy drámaírói zsengéje is megfelelő teret adjon rendezőnek és színésznek egyaránt ahhoz, hogy négy fülig szerelmes ifjonc menyasszonyhódításának mulatságos történetét tárják a néző elé. Régi színházi recept szerint ehhez nem keli egyéb, „csak" egy kis fantázia, leleményesség és rendezői találékonyság. Annál is inkább, hogy ebben az 1594-ben született komédiában már ott érezni a Windsori víg nők, a Sok hűhó semmiért és Shakespeare több később írt, kiváló vígjátékának néhány motívumát, csupán rá kell érezni ezekre a nyomokra ... Nos, a bratislavai Új Színpad (Nová scéna) alkotói gárdája - sajnos - nem ezt a párhuzamkereső utat járja, hanem Miloš Pietor rendezésében sokkal inkább a realista színjátszás talaján tapogatódzik. Ez az alkotói hozzáállás egyben a színpadi megjelenítés eszközeit is megszabja: a komédiázás, az önfeledt és könnyed játékosság, az ironikus felülnézet kárára az egysíkú tárgyilagosság s a kioktató jelleg kerül előtérbe, ami egyben a komédia vígjátéki elemeit is alaposan „megszűri" és leszűkíti. A néző így inkább csak mosolyogva szórakozgat, ahelyett hogy önfeledten nevethetne Ferdinánd király és három cimborája fura szerelmi kalandján. Kedélyes mókázás helyett a színészek is inkább csak vesződnek szerepeikkel, így nem is annyira a szerelmi vallomásként oktalan udvarlási önmegtartóztatást vállaló ifjú Ferdinánd és társai: Berowne, Longaville és Dumain sül fel butácska esküjével, hanem a színház ezzel a produkcióval. A. Smotlák felvételén jelenet az előadásból. (miklósi) KÖNYV Edison életregénye Kortársai a Menlo-parki Varázslónak nevezték Thomas Alva Edisont, akinek az emberiség nem csupán a villanyfényt és fonográfot, a mai lemezjátszó ősét, hanem a technikai civilizációnknak számtalan olyan eszközét köszönheti, amely nélkül életünk elképzelhetetlen. Küzdelmes, hosszú élete folyamán Edison ezerháromszáz találmányát szabadalmaztatta. Köztudott, és František Jílik A tizenötmilliárdos lórii című életrajzi regénye megerősíti, hogy Edison gyakran késhegyig menő harcot folytatott kortársaival, akik hozzá hasonlóan az elektromosság gyakorlati alkalmazásával és továbbfejlesztésével foglalkoztak. Olykor csak órák kérdése volt, kit illet meg a szabadalom elsőbbsége, ki kapja meg találmányára a gyártás jogát. Jílek alapos búvármunkára és technikai ismeretekre valló könyve sokszínű gazdag képet ad a XIX. század utolsó három évtizede és századunk első esztendeinek Amerikájáról. Nem ismeretlen előttünk, milyen brutálisan nyers és ellenszenvesen kíméletlen a szabadverseny hazája, ha anyagi érdekek forognak kockán. Jílek könyve ezeket a tudatunkban élő tényeket fényszóróként átvilágítja, behatol a legtöményebb sötétségbe és találó elemzéseivel eddigi ismereteinket megsokszorozza. Edison szellemi erejének javát felemészti az a harc, amelyet a kialakuló monokapitalizmus könyörtelen erővel kényszerít rá. A szíve szakadtáig kénytelen dolgozni, munkatársai sem kímélve, hogy a nagytőke, amely találmányait potom áron megvásárolja, el ne tapossa. Amíg gyakran megalázkodva pénzt kéregét, hogy laboratóriumait felszerelhesse és nyugodtabban dolgozhasson, pénzadói milliókat milliárdokat keresnek olcsón elvesztegetett szellemi javai értékesítése révén. De ne csodálkozzunk: Amerikának ez az igazi arculata, ez a kíméletlen, erőszakos törtetés és taposás, amely nem ismer könyörületet és kíméletet. Am bármennyire ismertek előttünk a kapitalizmusnak ezek a mesterkedései, Jílek könyve sok új vonással gazdagítja tudásunkat. Alapos búvárkodása behatol az „ígéret" földjének legrejtettebb zugaiba és sok mindenről lerántja a leplet, amiről alig vagy egyáltalán nem volt tudomásunk. Egri Viktor Szól a rigó kiskorában (Egy hasznos gyűjteményről) A népi mondókákat és gyermekjátékokat tartalmazó kötetet Gágyor József Galánta környéki gyűjtéséből állította össze a Madách Könyvkiadó. Az értékes könyvecskében elsősorban altatókat, tapsoltatókat, lovagoltató és hintáztató, nap- és állathívogató versikéket, mondókákat, tanító rigmusokat találhatunk. A gyűjtemény jó segédeszköz lehet ahhoz, hogy a gyermekek látókörét, érzelmi skáláját gazdagítsuk: anyanyelvűket csiszoljuk, finomítsuk. Rohanó világunkban ugyanis egyre kevesebb időnk jut arra, hogy gyermekeinknek meséljünk, szavaljunk, daloljunk. Háttérbe szorulnak a tréfás játékok is. Felnövekvő nemzedékünk így megfeledkezik azokról az értékekről, melyeket elődeik hoztak létre. Lelki világuk is szegényebb lesz. Már csak azért sem árt, ha az említett könyvecskét kezükbe adjuk. Belőle ugyanis nagyon sok szépet és jót megtanulhatnak; olvasgatása által gyarapíthatják szókincsüket, tökéletesíthetik kifejezőkészségüket. Mert anyanyelvűnk csak azáltal lehet gazdagabb, ha az új szavak befogadásakor a régiek sem szorulnak teljesen háttérbe, feledésbe. Ha az űrhajó, műbolygó, atomerőmű, színes televízió, halmazok féle fogalmakkal való ismerkedés közben a szerha, siska, rakonca, konzola, dedelfe, ángy szavak jelentése sem válik ismeretlenné. Gágyor József gyűjteményéből a hatkilenc éves gyermekek megismerkedhetnek a népköltészet legtisztább értékeivel; betekintést nyerhetnek szüleik, nagyszüleik gyermekkorába. Közelebb kerül hozzájuk az elődök gondolkodásvilága, az ősök sok szép szokása. S így bizonyára ők is nagyobb érdeklődéssel fordulnak majd népünk hagyományai felé. A Szól a rigó kiskorában című kötetet jól kiegészítik a rövid kottamellékletek. A versikékkel kapcsolatos szómagyarázat (ami talán részletesebb is lehetett volna) ugyancsak jó szolgálatot teljesít. Kopócs Tibor képzőművész alkotásai pedig még vonzóbbá, színesebbé teszik a kötetet. Csáky Károly HANGLEMEZ Giuseppe Verdi: La Traviata Minden szempontból exkluzív operaalbum került a karácsonyi lemezpiacra: exkluzív szerző (Verdi), exkluzív mű (Traviata), exkluzív főszereplő (Maria Callas). Az OPUS hanglemezgyártó vállalat ezúttal az olasz CETRA céggel lépett kooprodukcióra, ugyanúgy, mint egy másik Callas-remeklés, Ponchielli „La Gioconda" című operája esetében, amely szintén mostanában került a hanglemezboltokba. Verdiről s a Traviátóról természetesen fölösleges sokat beszélni, elvégre ki ne ismerné a Maestrot, az operairodalom koronázatlan királyát, s ki ne szeretné talán legjellegzetesebb alkotását, az ifjabb Dumas híres Kaméliás hölgye alapján írt zenedrámát? S korunk már-már legendás dívájáról, a közelmúltban elhunyt Maria Collosról sem kell sokat értekezni: legendáját, életét, tüneményes pályafutását, világraszóló botrányait, váratlan tragikus halálának történetét minden operabarát ismeri. Annál többet hallgassuk ezt a valóban csodaszámba menő, utánozhatatlan szépségű szopránt, s éppen ebben a pompás szerepében, Violetta, a félvilági párizsi kurtizán figurájában, ráadásul éppen ezen a fölvételen, amely 1953-ban készült, az „isteni" Maria sikereinek tetőpontján. Azt gondolhatnák, hogy a szóbanforgó album muzeális fölvétel, a fogalom negatív értelmében. Korántsem ez a helyzet. Amellett, hogy valóban muzeális érték, (s az idő múlásával csak nő az értéke), élvezete szinte hiánytalan. Mintha öt-tíz esztendeje készült volna, olyan tökéletes és korszerű a hangzása. Megérdemelnek néhány szót Callas partnerei is: mindenek előtt az Alfréd szólamát éneklő, világhírű tenorista Francesco Albanese. Nem kevésbé az öreg Germont szerepében Ugo Savorese. A CETRA-kórust Giulio Mogliotti irányítja, a torinói rádió és televízió szimfonikus zenekarát Gabriele Santini vezényli. (cselényi) Olivia Newton-John hét éve dolgozik a musical szakmában, de a Grease című film világsikeréig nem tudott az élvonalba jutni. Mostani, váratlan sikerének titka, hogy szerződtették John Travolta mellé női főszereplőnek. Olivia egyébként eredetileg bölcsészhallgató volt, és nagyapja nyomdokaiba kívánt lépni, aki nem más, mint Max Born, Nobel-dijas német fizikus. Képünkön: Olivia Newton-John és Travolta. Szinte hihetetlen esemény történt a tavasszal Lengyelországban: május 24-én este egy' vidéki vasútállomáson egy hároméves-forma, világos hajú, kék szemű fiúra találtak a járókelők. A jólöltözött, ápolt kisfiú azonban nem tudta megmondani, kik a szülei és hol lakik. Mivel eddig még senki sem jelentkezett érte, a hatóságok nem tartják kizártnak, hogy esetleg külföldi turisták gyermekéről van szó. Képünkön: a cserbenhagyott hároméves kisfiú. 8
