A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-12-30 / 53. szám
A bydgoszczi (Lengyelország) „Romét" Kerékpárgyár legifjabb „gyermeke" az A morvaországi Damboíice határában áll ez a hársfa. Az austerlitzi csata utá itt kötött békét I. Ferenc császár és Napóleon (1805. december 4-én). MT 50-es minimoped. Kényelmesen elfér a személygépkocsi csomagtartójában, s ha véget ér az erdei ösvény, egyszerűen a hónunk alá vehetjük; ráadásul igen bájos kis jármű - kirándulásra kívánni sem lehet jobbat. A Huikholok a varázslatok és a mítoszok népe. Asszonyaink különféle rajzokkal - főként stilizált virágokkal - díszítik arcukat. Hollywoodban nagy temetéseket rendeznek az elhunyt négylábú kedvenceknek. A kisebb kutyákat 200 dollárért temetik el a vállalkozók, a dog vagy a bernáthegyi temetése azonban már 250 dollárba kerül Kincskeresők A mai Törökország a modern európai :ivilizáció és a régi oszmán hagyományok csodálatos keveréke. Ezt a keveréket főként a gazdagon dekorált mecsetek jelképezik, amelyek a török iparosok, munkások és művészek ügyességéről tanúskodnak. M6 \ hölgy láthatólag a gólyát kergeti, a felvételt azonban nem kell komolyan EGEREK ÉS FŐEGEREK Hol volt, hol nem volt, talán az Óperenciás tengeren is túl, volt egy nagy egér kollektíva. Élén a főegérrel, akit megfelelő számú tanácsadó vett körül. Az irányítás megkönnyítése érdekében a nagy egérkollektíva kisebb egérkollektívákra oszlott és egy-egy kis egérkollektíva élén bizalmiak álltak. Az egyik kis egérkollektíva élére egy kis szürke egeret választottak, mert a kollektíva gyűlésein mindig következetesen védelmezte a dolgozó egerek érdekeit, méghozzá olyan érvekkel, melyek helytállóak voltak és a nagy főegérnek is gondot okoztak. A főegérnek azonban volt egy jó ötlete, amit elő is adott az egérfőtanács ülésén. A javaslat így hangzott: válasszuk be a szürke kis egérbizalmit a tanácsba. Itt majd közöttünk megszelídül. így is történt. Mert a javaslat nagy visszhangot váltott ki az egész egérkollektíva dolgozói között, akik örömmel megválasztották az egértanács tagjául, mondván, hogy a volt bizalmi majd onnan felülről még jobban tudja képviselni, jobban tudja védelmezni a nagy egérkollektíva érdekeit. A nagy egérkollektíva tagjai nagy várakozással tekintettek az új tanácstag működése elé. Ám kissé csalódtak, mert ez egyre kevesebbet és egyre halkabban védelmezte a kis egerek érdekét. De azt mondták: ez is több, mint semmi. Nehéz dolga volt a tanácsban a kis egérnek. Ha a nagy egérkollektíva érdekeit védelmezte, akkor kiváltotta a főegér haragját, ha fordítva, a kisegerek haragjával találta magát szemben, no meg volt még egy olyan dolog, amely nagyon befolyásolta a kisegér magatartását. Lassan-lassan megszokta a kényelmesebb életet, a meleg szobát, és bizony nem szívesen cserélte volna föl ezt az életet a munkás kisegerek mindennapi életével. Magatartását azonban döntően befolyásolta a főegér, aki a főtanács ülésein, különösen a volt szürke kisegérrel szemben volt szigorú, ha ez esetleg elégtelenül teljesítette az előirányzott tervet, nem jól szervezte meg a megfelelő mennyiségű búza, sárgarépa, kukorica és miegyéb begyűjtését télre. A kisegér ilyenkor behúzta a nyakát és félénken pislogott, várva a többi tanácstag véleményét. A többiek azért ittott olykor megvédték a szürke kisegeret a főegér haragjától. Így ment ez sokáig, míg egyszer aztán a főegér is beleunt az egészbe, bejelentette, hogy lemond, nem hajlandó tovább betölteni a főegéri tisztséget, válasszanak a tanácstagok helyette, akit akarnak, neki ebből elege van. A tanácstagok összenéztek, majd tanakodtak, vitatkoztak. A szürke kisegér meg csak figyelt, szerényen csak itt-ott cincogott bele a vitába, már-már úgy látszott, hogy nem tudják dűlőre vinni ki is legyen az új főegér, amikor az egyik tanácstag a homlokára csapott: „Válasszuk meg vezetőnek a szürke egérkét, hiszen olyan szerény, dolgos, nem olyan hangoskodó, mint az előző főegér volt, és imittamott a dolgozó egerek érdekeit is védelmezte.” Így is történt, összehívták az egérkollektíva nagygyűlését és megválasztották a szürke kisegeret főegérnek. Teltek-múltak a napok, ám egyszerre csak az egérkollektíva dolgozói, de főleg a tanácstagok azt vették észre, hogy a főegérré választott szürke kisegér éktelenül cincog. Mindenkit lecincog, mindenkivel összecincog, úgyhogy ebben még az előző főegeret is lepipálja. A tanácsadók behúzták a nyakukat, mert a főegér azzal fenyegetőzött, hogy ha nem teljesítik a gabonabegyűjtési tervet, akkor leszállítja a napi fejadagjukat és még ünnepnapra se kapnak többet. A tanácstagok egyszerre csak észrevették, hogy a korábbi kisegér rövid pár nap leforgása alatt bizony sokat fejlődött. Amióta ő lett a főegér, rájött, hogy mindenhez ő ért a legjobban, ő tudja csak igazán, hogyan kell építeni a téli szállást, nyári szállást, hol található a legjobb búza, sárgarépa, tudja, mikor kell lefeküdni és felkelni, sőt arról is meg van győződve, hogy ő tud a legszebben cincogni. Igazi egyszemélyi vezetéssel ő irányítja tehát az egész egérkollektíva életét. Vitának nincs helye, mindenkinek egy akarattal kell teljesítenie a főegér parancsait. Az öreg tanácstagok csak nézegettek egymásra, és mindegyiknek egy kérdés volt a szemében: mi történt a szürke kisegérrel? Gondolkodtak, gondolkodtak, aztán rájöttek, hogy a kisegérnek fejébe szállt a dicsőség. Ezért nem volt mást mit tenni, minthogy összefogtak és elhatározták, hogy a legközelebbi főegérválasztásnál új egeret jelölnek erre a posztra. Csak az a lényeg — jegyezte meg az egyik —, nehogy megint egy túl szerépy szürke kisegeret javasoljunk, mert ez a módszer nem vált be. Így is történt. A legközelebbi választáskor új főegér került az egérkollektíva élére. A most leváltott főegér visszavedlett szürke kisegérré. Ismét meghunyászkodott, s az egérkollektíva tagjai már nem is köszöntötték senj messziről, sem közelről, mint azelőtt. Csak utána fordultak és összesúgtak maguk között, mondván nézd, milyen szürke, milyen szerény lett ismét, amióta leváltották. Már nem is tud olyan hangosan cincogni, már nem mondja, hogy ő tud mindent a legjobban. Ja, mondja az egyik egér, úgy látszik, vannak közöttünk olyanok, akiknek a funkcióval jön meg az eszük, de ha kicsöppennek belőle, akkor egyszerre el is megy nekik. A többi egér hitetlenkedve csóválta a fejét. Szinte hihetetlen, mondta az egyik. Erre nem is gondoltam. És most az egész egérkollektíva minden tagja arra gondolt, jó lenne kipróbálni, hátha igaz, hogy a funkcióval megjön az egér esze. Azóta mindegyikük arra vár, hogy egyszer főegér legyen belőle. VARGA JÁNOS 9
