A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-07-01 / 27. szám
- Igenis, tanárnő; melyik irodába?- Az igazgatóiba , . . ? („Na, Daczó, ez a hét is jól kezdődik, sőt mondhatjuk, ez a tanév... Az igazgató meg egy szürke ruhás, egy amolyan férfiú ... Te jó isten, az igazgató megy el ...“) — Nevem? („Jól nézünk ki.") Daczó Bernát. Ha nem tetszett volna tudni . ..- Igenis, VII. B Meg ezt is, ha nem tetszett volna tudni, akkor nem ülnék itt éppen én...- Nem szemtelenkedem, csak ...- Igen, cz-vel ...- A Bernát dehogyis th; az nekem keresztnevem, merthogy a Daczó keresztnév nem lehet, vagy hát elég szokatlan volna, gondolom ...- Megértettem („jajistenem"...). Szóval a nagyapóm ügyében .. . Ugye a bácsinak . .. Vagy szólítsam elvtársnak?- A bácsi is jó? Na jó . ..- Igenis, térjünk a tárgyra („jajistenem1'), azaz a nagyapámra, mert ugye ő a tárgy . . .- Neve: Daczó Benedek, cz-vel...- Nem szemtelenkedem, de azt pláne tetszik tudni, hogy mi a foglalkozása, hiszen ezzel kapcsolatos az ügye ...- Ezt viszont én nem tudom . . .- Hát úgy, hogy sohse kérdeztem tőle . . .- De szégyellem... Mit csináljak...? Talán most megtudom, hogy hány ... Ha meg tetszik mondani... De gondolom, jól túl lehet az ötvenen. A világháborúban kint volt a fronton, már akkor gépkocsizó alakulatnál szolgált ...- Igen, ezt bezzeg tudom . .. Tessék csak várni, igen, édesanyám negyvenkettőben született, az harmincöt. . . Szóval nagyapám közeleghet a hatvan fele.- Hogyhogy mit kerestem náluk? Hát mit keres az ember a nagyapjánál? A nagyszüleinél...- Értettem, itt most csak a bácsi kérdez .. . Tetszik tudni, sajnos csak egyedül vagyok unoka ... Na meg ott a város szélén, ott még lehet élni. Takaros házak, kis kertek, tiszta levegő. És az emberek ismerik egymást, mindenki mindenkinek köszön. Édesanya szerint nekem attól van gyerekkorom, hogy amikor csak lehet, az öregeknél vagyok. Abban az utcában mindenhol van vagy galamb, vagy kutya, vagy belga nyúl. A szomszédban tavalyig még páva is volt, az idén nincs, csak japán kakas . . . — Nem hordok én össze semmi tücskötbogarat, de azt tetszett kérdezni, hogy mit kerestem nagyapáméknál?- Ja, hogy aznap, augusztus 14-én? Aznap azért voltam kint, mert le kellett szedjük a Vilmos-körtét. Nagyanyámat csak nem küldhetjük a fára, nagyapám alatt meg letörik az ág. Az az igazság, hogy ilyenkor nyáron segítek nekik. A veteményt, azt én szoktam gyomlálni, mert ők már nemigen tudnak hajladozni. Apóm azért nem bánja, ha kint töltöm az időm, mert szerinte az öregek mellett a fizikai munkát is megszerethetem. Merthogy az állítólag fontos . . . Az ember az apjával nem szívesen vitatkozik ... De mondom, az egy érdekes fertály, att ősszel még sárkányt is eresztenek... Az a hobbisok utcája, édesapám szerint.- Nem, nagyapámnak nincs semmi hobbija.- Hogyhogy csak a huligánkodás? . . . Az én nagyapám nem huligán, ö volt a szállítóvállalat legmegbízhatóbb sofőrje. Tizenöt éven át járta keresztülkasul Európát nagy utánfutós kocsikkal, negyvenéves fejjel még németül is megtanult valamennyire . . .- Hogyhogy biztos, hogy csencselhessen .. . ? Nagyapám sohasem csencselt. Mindig azt mondták neki: „Te egy nagy marha vagy, Benedek..."- Nem nagymama meg édesanya .. . Hanem . . . Egyesek ... De ő mindig azt mondta, neki nem éri meg valami nyugati kacat, hogy aztán ne bízzanak meg benne. A szállítóvállalat igazgatója meg többször is mondta, méghozzá nyilvánosság előtt: „Ha tíz olyan távolsági sofőröm lenne, mint Daczó, nem fájna a fejem."- Hogyhogy honnan tudom, hogy azt mondta? Mi nagyapámmal mindent SZILÁGYI ISTVÁN (Románia) meg szoktunk beszélni a családban . .. Mi, ha előkerülünk, közösségi életet élünk odahaza . . .- Mégis leszállították a hosszújáratról ... ? Öt aztán nem, senki. Azazhogy mégis leszállították; de ki? Az orvos. Azért, mert magas volt a vérnyomása. Azért került át a taxisokhoz most két esztendeje. Sokszor Konstancától elment Hamburgig két és fél nap alatt. Az pedig tetszik tudni, hány kilométer? Ja igen, itt most csak a bácsi kérdezhet . . .- Mit hozott nekem az útjairól? Most ugye ebből akarja kideríteni, hogy mégis csencselt nagyapám ... Nekem matchboxokat hozott. Azt úgy írják le, hogy... Ja, ezt nem tetszik írni.- Azok? Hát kisautók. A világ valamennyi kocsitípusának kicsinyített másai. Az enyémek között a legkisebb a Racing Mini, hossza 57 mm, a legnagyobb a Londoner (a londoni városi autóbusz), hossza 120 mm. Amíg nagyapám „hosszútávon" futott, a srácok között nekem volt a legteljesebb kisautó-kollekcióm ... Na de ez csak nem bűn, nem csencselés ...- Augusztus 14-én („már megint kezdi") nem mondta az olasz kocsijában ülő hölgynek .. .- Máskor se mondta. Se azt, hogy kicsi ringyó, se azt, hogy nagy kurva. Mert minket senki magánélete nem érdekel. Nagyapám is mindig azt mondja, van nekünk bajunk elég, Ne szólj szám, nem fáj fejem . . . Azt esetleg az illető hölgy mondhatta magáról a bácsinak, illetve azt, hogy nagyapám mondta róla .. . Mert Kornél bácsi nem köp, ha nagyapám bajba kerül, most meg ráadásul ebben ő is benne van... Ezt csak az a lány mondhatta, mert az olasz nem értett magyarul.- Az illető hölgyet? Nem hiszem, hogy ismerné. Hacsak látásból nem . . . Úgy értem, hasonló külföldi kocsikból .. . Mert ugye a taxisofőr látásból mindenkit ismer...- Nem, tudtommal nem lakik abban a fertályban ...- Ki tudja, hogy kerültek oda? Pechükra. Meg a miénkre is.. . Biztosan eltévedtek valahogy ... Mi sose láttuk ott őket azelőtt.- Nekünk az olaszokkal? Nekünk nincs velük semmi bajunk . . . Nagyapám meg éppen rokonszenvez velük . . .- Bizony isten. Ha jókedve van, mindig azt énekli: „Kerek ez a zsemle..."- Vakuljak meg, ha ez mellébeszélés.. . A nagyapám nótájának ugyanis minden strófája úgy végződik, hogy: „ ... Éljen, éljen éljen Garibáldi." Garibáldi pedig köztudomásúlag nagy olasz forradalmár volt... Nagyapám pedig meggyőződéses internacionalista ...- Nem hordok össze hetet-havat, de az az egyik kedvenc sztorija, amikor ő először megérezte, hogy Európával többé nagy baj nem lehet... Azt mondja, ő akkor értette meg az internacionalizmus eszméjét is igazán . ..- Amennyiben nagyapám a tárgy, ez is a tárgyhoz tartozik . . .- Jó, nem kiabálok úgy... Amikor Nyugaton elkezdték azt az új figurát, hogy nagy teherjárművek vikendidőben nem használhatják az autósztrádákat, ő éppen akkor ért Salzburg mellé a határállomásra. Ott kellett megvárják a vasárnap éjfélt, hogy továbbmehessenek. Mesélte, hogy felgyűlt legalább száz nehéz tehergépkocsi. A sofőrök meg beültek az átkelőhely melletti kocsmába. Azt mondja, volt ott török, francia, bolgár, német, román, svéd, orosz, magyar, dán, görög, olasz, na, szóval nem sorolom fel Európa valamennyi népét, de azok mind ott ültek együtt nagy békében ugyanolyan asztalok körül, ugyanolyan pohárból ugyanazt a sört itták, mindnyájan várták, hogy végre elindulhassanak, mert mindegyikük el akart valahová jutni a hoszszú utakon, és mindegyiket feleség, meg gyermekek, meg unokák várták odahaza; és mindegyiknek ugyanúgy csak egy élete volt, ahogy mondta nagyapám; és ők ott a világ mindenféle nyelvén hadováitok, s bár nem értette egyik a másik szavát, neki mégis az volt az érzése, nagyon is jól megértik egymást. És lám, ez a sokféle ember, ahogy mondta nagyapám, két világháborúban, meg azelőtt is ezek apái, mióta a világ, csak mind gyilkolták egymást, most meg mind itt ülnek ugyanolyan asztalok mellett, ugyanolyan pohárból isszák ...- Én nem azt mondtam, hogy ez az internacionalizmus, lehet, a bácsi ehhez jobban ért, én még csak most lettem hetedikes ... Én csak azt akartam mondani, hogy nagyapám hogyan értelmezi .. . Tőle, gondolom, ez is szép. Mert azt mondja . . . Mert ezt a történetet ő mindig azzal fejezi be, hogy: „Európával többé nem lehet kitolni. Mert ezek az emberek többé nem fognak egymás torkának esni senki kedvéért. . .- Nem hordok én össze hetet-havat, de azt tetszett kérdezni, hogy nagyapámnak az olaszokkal mi baja van. Az olaszokkal pláne semmi. Azt mondja, az olaszok a világ legbravúrosabb sofőréi. Ha, mondjuk, egy német szabálytalankodik (szerencsére ez nemigen fordul elő), abból biztosan nagy baj lesz, de az olaszok ki tudják vágni magukat a legzűrösebb helyzetből is. Tetszik ismerni gondolom az itáliai motoros klubok vilógszámát. Amikor egymást merőlegesen metsző utakon, a kereszteződéstől tíz kilométer távolságra fölsorakoznak, aztán nekieresztik százassal, s a két út metszéspontján úgy halad át a két oszlop egymáson, hogy senkinek a haja szála se görbül. Félelmetes. Nagyapám meséli, hogy egyszer a Brenner-hágón, ugyancsak a határátkelő helyen, egy olasz sofőr úgy húzott el télen nagy hóban mellettük, méghozzá egy húsztonnás utánfutóssal, hogy a kocsi ponyvája súrolta az övéket teljes felületen, mégse akadtak össze .. .- Jó, abbahagyom, de ez is mind . . .- Igen, hogy aznap mi volt. . . („Ócska egy pali vagy, nem csíped a szöveget.") Aznap vasárnap volt, szedtük a Vilmos-körtét. ..- Igen, ezt már mondtam. Hogy hogy került a kocsi a ház elé . .. ?- Hogyhogy biztosan már megint maszékeltünk vele? (A befejező rész a következő számunkban.) nem igán 10
