A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-07-22 / 30. szám
A Magyarországon vásárolt mellénykében fényképezte le Carla Romanellit a sztárok fotósa, Frontoni. Az olasz fifmszínésznőt a magyar nézők a Napraforgó c. Krúdy-regény tévéfilm-változatában, majd a Segítsetek! Segítsetek! c. tévéfilmben láthatták, s ő alakította Bella szerepét az Egy erkölcsös éjszaka c. filmben. Az NSZK egészségügyi felvilágosító központja (Köln) különféle szemléltetőeszközöket készít. Ott állították elő - immár több mint 40 példányban - a képünkön látható, életnagyságú 0 üvegembert is. A felvilágosító központ dolgozói a Wickert Intézet közvéleménykutatásának eredményére hivatkoznak, amely szerint az NSZK lakosainak majdnem egyharmada nem tudja, hol helyezkedik el az emberi szív, és egynegyede nem tudta megmondani, hogy az embernek egy vagy két veséje van-e. Annak idején Montrealban, a súlylökés olimpiai döntőjében a mindent eldöntő ötödik dobásnál Udo Beyer súlygolyója a 21,05 méternél ért földet. Aranyérmet nyert egy olyan férfi, akiről ezt korábban senki sem gondolta volna. Ami akkor szenzációnak számított, ma történelem. Udo a 22 métert vette célba. Az NDK néphadseregének hadnagya 1955. augusztus 9-én született. 194 cm magas, testsúlya 120 kiló. Nős. Ezen a képen koreai szépségek láthatók. Dél-Kórea idei szépségkirálynője a középen ülő Truth Son Chong-un lett. Caroline Cellier 1968-ban, Az élet, a szerelem, a halál című Claude Lelouchfilmben állt először a kamerák elé. A francia filmszinésznő most a Les fougeres bleues c. új filmben - amelyet Francoise Sagan írt és rendezett - George Segalla! játszik együtt. A naumburgi dóm, a késői román és a korai gótikus építészet alkotása, a város kellős közepén áll. A nyugati lektóriumon lévő féldomborműveket és a nyugati kóruson lévő alapítók szobrait egy ismeretlen, „naumburgi mesternek" nevezett művész alkotta. Legtökéletesebb művének Uta szobrát tartják, aki férjével, Ekkeharddal együtt a templom alapitói közé tartozott (képünkön). • A klimatológusok már a következő 100—200 évre is elkészítették az időjárásra vonatkozó prognózisokat. A szovjet kutatók becslései szerint a nyolcvanas és kilencvenes években felmelegedés várható, amely a 2300-as, 2400-as években éri el csúcspontját. Ezt az időszakot lehűlés követi. ZS. NAGY LAJOS CERUZASOROK MÉRGEK Az ember korán reggel, éhgyomorra, cigarettára gyújt, és krákog majd' megfullad, a krákogás szüneteiben hangosan szitkozódik, szidja a dohánytermesztőket meg a dohányipart, de legjobban önmagát, amiért nem tud leszokni erről az átkozott szenvedélyéről, aztán elhatározza, hogy a szabadsága alatt újra megkísérli, hátha sikerül, elvégre már nem kisgyerek, lehetne annyi esze és akaratereje, mint kartársainak, akik sorban abbahagyták a dohányzást. Ez a gondolat kissé felizgatja őt, újabb cigarettára gyújt, de míg a gyufával bajlódik, szórakozottan a cigarettásdobozra pillant s hirtelen elámul, a dobozon, szép kövér betűkkel írva, ez a figyelmeztetés áll: „Az egészségre ártalmas!” Ez igen, bólogat helyeslőén és nagyokat szippant a méregerős füstből, ennyi őszinteséget, sőt önfeláldozást az ember nem is várt volna a dohányipartól. Mert eddig csak szegény orvosok és megrögzött nemdohányzók hirdették a dohányzás ártalmasságát, sajnos kimutatható eredmény nélkül, ellenkezőleg, a dohányzók száma egyre nőtt, íme most szép lassan a cigarettagyárak is hadisorba állnak, meghirdetik a harcot, az általános mozgósítást e förtelmes szenvedély, a dohányzás ellen. Az ember szinte meghatódik, s újabb cigarettára gyújt. Csak az a furcsa, morfondírozik emberünk bodor füstfelhőbe burkolózva, hogy a dohányipar mégis gyártja, a kereskedelem meg vidáman árusítja ezt az iszonyú mérget. Itt valami nem stimmel. Mert ugye más mérgeket is gyártunk, mint amilyen pl. az ópium, vagy a kígyóméreg, de azokat nem dobjuk piacra, sőt csak orvosi utasításra és orvosi felügyelet mellett szedhetők. Pedig, ha ennyire bízunk az emberek belátásában, akkor az imént felsorolt mérgeket, sőt a többi fel nem soroltat is, nyugodtan árusíthatnánk, mondjuk az élelmiszerboltokban, csak azt kellene ráírnunk, hogy „az egészségre ártalmas!" Jobban mondva a fenti mérgeket több joggal árusíthatnánk, mint a dohányipari termékeket, mert hisz, mint tudjuk, a morfium pl. kitűnő fájdalomcsillapító, a cigarettának, azon kívül, hogy káros, semmi hasznát se vesszük. Emberünk már a negyedik cigarettára gyújt, s gondolatban magára ripakodik: No ne légy már olyan naiv, mint egy ma született dohányipari dolgozó, tudod jól, hogy a dohányipari termékek hatalmas népgazdasági hasznot hoznak, gyarapszik tőle a közvagyon, így példának okáért több lakást építhetünk, legfeljebb e lakásokban sok lesz a krákogó, asztmás és szívbajos ember, viszont ennek sem kell így lenne, mivel ha a cigarettákra ráírják, hogy károsak az egészségre, minden felnőtt ember eldöntheti, az egészségét óvja-e ezután, vagy a közvagyont fogja gyarapítani. Itt tarthatott emberünk fenenagy töprengésében, s ekkor keményen megkocogtatták az ajtót. Két szőke fiatalember állt az ajtó előtt.- Patkánymérget hoztunk! - mondta egyikük, s egy ezüst színű tálcán érdekes, szemcsés, sötétszürke anyagot nyújtott át a meglepődött házigazdának.- De hisz nálunk nincsenek patkányok! - kiáltott fel ijedten, s gyorsan a lába alá nézett nem téves-e ez az állítása.- Az nem számít! - szólt a fiatalember -, nekünk utasításunk van, hogy minden háztartásba juttasunk elegendő menynyiségű patkányirtó szert.- És. . . — kérdi a háziúr tépelődve — nem ártalmas az egészségre? Mert hogy nincs ráírva - teszi még hozzá. A két fiatalember nagyot kacag ezen a bárgyúságon.- Miért - kérdezi a beszédesebb -, maguknál a patkányok talán olvasni is tudnak? Nevetésük még a kapuból is visszahallatszik. A házigazda kint téblábol az udvaron, fogalma sincs hová tegye ezt a patkánymérget. Már jóideje itt lakik, de még nem látott patkányt, igaz, ez nem zárja ki létezésüket. Visszaballag á szobájába, az ezüst színű kis tálcát a lába elé teszi, cigarettára gyújt és tovább gondolkodik. Tisztára olyan ez a patkányméreg, mint a cukrozott, darált mák, az embernek kedve lenne megkóstolni, elvégre is annyiféle mérget megkóstolt már, alkoholt, nikotint, koffeint, s lám erre az sincs kiírva, hogy az egészségre ártalmas, hátha csak a patkányokat irtja, hátha az ember csak afféle révületbe esik tőle, hallucinációi lesznek, látomásai, meglátja mondjuk Szemirámisz függő rózsakertjét, amit olyan régen szeretne, bizony, bizony, már csak egy függő rózsakert hiányzik itt, meg a szférák zenéje, különben teljes lenne az élet. Ilyen bolondságokra gondol emberünk, miközben a patkányméreg apró szemcséi mintha biztatóan néznék őt. Hát igen, kellene vásárolnom egy-két patkányt, ha már a szőke legénykék ilyen nagylelkűek voltak s teljesen ingyen itthagyták ezt a mákot, ezt a mákszerű valamit, ami nyilván ártalmatlan az egészségre, mert hisz nem írták rá, dehát, hol lehet patkányokat beszerezni ehhez a patkányméreghez - ez itt a kérdés! De annak a feliratnak a dobozon igaza lehet, reggel óta már a tizedik cigarettát szívja, vegytiszta ostobaságok jutnak az eszébe, például, hogy milyen jól jönne most egy kis mákos derelye; zúg a feje, a fülében sivalkodik valami, de az nem a szférák zenéje, inkább a végzet által üldözött patkányok visítozása. Egyszóval: alapos nikotinmérgezés. o 9
