A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)

1978-07-22 / 30. szám

A tehetséges színészeket tisztelik az emberek, Harsányi Gábort azonban szeretik is. Nemcsak mert fiatal (33 éves), nemcsak csibé­szes, fiús mosolya miatt, hanem, mert a magánéletben is előzékeny és ked­ves. íme egy példa. Három évvel ez­előtt, az akkoriban nagy sikert aratott Egy óra múlva itt vagyok című tévé­sorozat Láng Vincéjéről kellett írnom, s mert szűkre volt szabva az időm, színházában a Tháliában kerestem fel. S bár Harsányi akkor már hajnal óta próbált, próba után órákig elbeszélge­tett velem. Három év óta, persze, sok víz lefolyt a Dunán. Harsányi Gábornak is sokat jelentett ez a három év művészi fejlő­désében. Több darab főszerepével, így például a Jó estét nyár, jó estét sze­relem gyilkosának, a „görögnek" sze­repében, a Néró a véres költő cím­szerepében és a Bánk bán Tiborcának alakításával országos sikert aratott. De vajon megmaradt-e olyannak, amilyen volt, a kedves és egyszerű Harsányi Góbinak? Nem tették-e rátartivá a si­kerek? Nos, szinte hajszálra megismétlődött a három esztendővel ezelőtti eset. Megint csak színházában, az egyik délelőtti előadás két jelenete között sikerült „elkapnom" Harsányit.- Szeretnék portrét készíteni rólad, este azonban már utazom, megvárhat­nálak előadás után? - szegeztem mel­lének a kérdést.- A lehető legrosszabb időben jöttél - kezdte pödörgetni tiborci álbajuszát. - Előadás után a bátyám jön értem, villát építek Budán, oda akarunk ki­menni. Hanem tudod mit? Úgyis taxin megyünk, tartsatok ti is velünk. Fotós kollégád is, te is elfértek a kocsiban. Budán aztán egy kis cseresznyét is kóstolhatunk. Harsányi Gáborról tudtam már, hogy budai értelmiségi családból származik. Apja bíró volt, s fiai is megszerezték a diplomát. Az idősebb Emil például - ő vitt ki minket kocsin - ügyvédként keresi a kenyerét. Emil mesélte útköz­ben, hogy öccséből már gyerekkorában kiütközött a színészi tehetség.- Sokszor elfenekeltek Gábor miatt otthon - mesélte nevetve. — öcsém ugyanis bármilyen stiklit csinált, min­dig úgy megjátszotta magát, olyan ártatlan képet vágott, hogy az ő csíny­­jéért rendszerint engem büntettek meg. Emlékszem, egyszer focizni szökött el és csak estefelé került elő. Otthon aztán olyan élethűen utánozta a lesán­­tult szenvedőt, hogy még meg is köny­­nyezte puha szívű anyánk. Engem azonban alaposan elnáspángolt, amiért nem vigyáztam az öcsémre.- Ezek szerint már gyermekkorodban meghatároztad az élétutadat? - for­dultam a Jászai Mari- és SZOT-díjas színészhez. - Eltervezted, hogy szín­művész leszel?- Dehogyis akartam „komédiás" len­ni! - válaszolta nevetve Harsányi Gá­bor. - Még gimnazista koromban is irodalmár szerettem volna lenni. Hete­dikes lehettem, amikor írtam egy no­vellát, amellyel nemcsak pályázatot nyertem, de amelyet azután a rádió dramatizálva elő is adott. Sőt antoló­giában később nyomtatásban is meg­jelent.- Akkor hogyan lettél mégis színész?- Tulajdonképpen ahhoz is az iro­dalomszeretet adta a lökést. Szerettem SZÍNÉSZEKKEL négyszemközt a verseket, és az önképzőkörben gyak­ran adtam elő kedvenc költőim verseit. Diáktársaim arra ösztökéltek hát, hogy jelentkezzem az egyik rangos vers­mondóversenyen. Miután én nyertem a versenyt, könnyű volt rábeszélni, hogy érettségi után megpróbálkozzam a szí­niiskolával. Felvételiztem tehát, és bái rajtam kívül több százan jelentkeztek, 1964-ben tizenötödmagammal a Szín­­művészeti Főiskola boldog hallgatója lettem. A jövő aztán igazolta, hogy nem választottam rosszul. Mindjárt a főiskolán töltött első években részt vet­tem a Magyar Rádió egyik dalfeszti­válján, s itt a Rézmozsarat vegyenek című dallal fesztiválgyőztes lettem. Negyedéves főiskolás koromban pedig rám bízták a Fiúk a télben című játék­film főszerepét, s ez a film már ismert­té tette a nevemet. Ennek a filmnek köszönhettem aztán, hogy mindjárt a főiskola befejezésekor szerződtettek a Thália Színházba, ahol Kazimir Károly, a színház országos hírű rendezője azóta is segíti színészi fejlődésemet. — Tudomásom szerint színházi szere­peiden kívül több mint 30 mozi- és tévéfilmben játszottál eddig. Alakítot­tál gyilkost a Jó estét nyár, jó estét szerelemben, voltál zeneszerző a Bar­­tókiádában, szemeteskocsis az Egy óra múlva itt vágyókban, kedves bohém a Kakuk Marciban, segédmunkás a Négy szem cseppben, Néró a Néró a véres költőben, jelenleg pedig a Bánk bán Tiborcát játszod a Tháliában. Ho­gyan tudod ezeket a különböző karak­tereket hús-vér emberré formálni?- Van nekem egy ars poeticám, és­pedig az, hogy egy valamire való szín­művésznek olyannak kell lennie, mint egy jó gépkocsivezetőnek. Tehát ne csak vezetni tudja a masináját, de ismernie is kell annak minden alkat­részét, minden csinját-binját. Nos, ezért tanulok én folyton s ezért tanulmányo­zom a legaprólékosabban figuráimnak „alkotóelemeit". S ezért vallom azt, hogy a színész, oki azt tartja magá­ról, hogy mindent tud már, akár a ko­porsóját is megcsináltathatja magá­nak. Tanulok hát mindhalálig, tudva, hogy csak akkor érhetek el eredményt, ha olyan színésszé válók, aki az egyik véglettől a másikig minden figurával megbirkózik.- Szerepeid, hogy úgy mondjam, fi­zikailag is rendkívül változatosak. Azt értem ez alatt, hogy olykor vereked­ned kell, előfordul, hogy téged vernek meg, de láttalak már olyan szerepben is, ahol lóháton vágtattál. S mindezt élethűen csinálod.- Ezek a dolgok is részei az előbb mondottaknak. Megtanultam lovagolni a szerepeim kedvéért. Ezenkívül úszók, cselgáncsozok és focizok is. Dublőrt sohasem használok. Amikor például Láng Vincét pofozták a csendőrök, azt kívántam, hogy valódi pofonokat kap­jak. Még ma is szikrázik a szemem, ha e jelenetekre gondolok, de csak így érhettem el. hogy valósan, meggyőzően hassanak. Hanem, - hadd meséljem el — kaptam egyszer a Láng Vince szere­pében forgatáson kívül is egy jókora pofont. Ügy történt a dolog, hogy né­hány barátommal éppen a Váci utcán sétáltunk, amikor egy ragyogó nő ha­ladt el mellettünk. Nekem akkoriban egy kissé a fejembe szállt az Egy óra múlva itt vagyok szerepében elért nép­szerűség, és nagyképűen fogadtam a fiúkkal, hogy leszólítom a csábos tün­dért. Oda is léptem hozzá és úgy mu­tatkoztam be, hogy Láng Vince vagyok.- Én pedig a Piroska őrmester - né­zett végig rajtam a leányzó és úgy képen teremtett, hogy a filmbeli csendőrőrmestertől sem kaptam sokkal enyhébb pofont. Megtudtam még, hogy két filmben is láthatjuk a közeljövőben Harsányi Gábort. Az egyik az Illetlenek című tévéfilm (ez már korábban elkészült), a másik Örkény István: Tóthék című filmje, ebben az őrnagyot alakítja, azt a szerepet, amellyel nagy sikert aratott Latinovits Zoltán. Egy kérdésre nem felelt csupán a kedves Harsányi. Vajon asszonyt vissz-e a villájába, ha majd felépítik? Harsányi Gábort Magyarország hatá­rán kívül is ismerik, szeretik. Népszerű­ségét bizonyítja, hogy rengeteg levelet kap csehszlovákiai tisztelőitől. S meg­ígérte, hogy - ha ideje engedi - min­den levélre válaszol. NEUMANN JÁNOS Kontár Gyula felvételei 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom