A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-07-15 / 29. szám
-szovjet műszaki segélynyújtási szerződést írtak alá, 1955-ben és 1965-ben újabb tíz évvel meghosszabbították az afgán-szovjet semlegességi és meg nem támadási szerződést. 1956-ban a Szovjetunió a műszaki segítségnyújtási szerződés értelmében 100 millió dollÓQ ros hitelt nyújtott Afganisztánnak ér megkezdte két vizierömű, három autójavító üzem, öntözőművek és utak építését Afganisztánban. Az ország területének nagy része hegyvidék vagy sivatag; mezőgazdasági művelés alatt az összterületnek csupán öt százaléka áll, ebből 37 százalék öntözött; a szántóföld 2 millió hektár, ennek 90 százalékán gabonatermelés folyik. Az ország exportjának jelentős részét az állattenyésztés adja. Főleg nomád pásztorkodás folyik. Jelentős a karakül juh tenyésztése; a prémkivitel az ország legfontosabb devizaforrása. Ipara fejletlen, s bár ásványi kincsekben gazdag, ezeknek nagy része még feltáratlan. A lakosságnak több mint 90 százaléka a mezőgazdaságból él; a nomádok száma kb. 2 millió, a félnomádoké 1,5 millió. Még fellelhetők a feudális és a törzsi maradványok. Ezerkilencszázhetvenháromban Daud bontakozó jobboldali terror ellen. A felvonulók számonkérték Oaud kormányától a köztársaság kikiáltásakor tett s azóta elszabotált ígéreteit, követelték a közélet megtisztítását, a megígért földreform végrehajtását, az ország demokratizálását. Daud erre azzal válaszolt, hogy letartóztatta Nur Mohammed Tarakit - aki jelenleg államfő és az ország miniszterelnöke - és a néppárt öt másik vezetőjét. A hadsereg vezetése és a baloldali Népi Demokratikus Párt törvényszerűen egymásra talált az igazi változásokért folyó szervezkedésben. Végül a forradalmi erők április 27-én megdöntötték a korrupt Daud-rendszert s a hadsereg vette át a hatalmat, amelyet azóta megtisztítottak az opportunista elemektől. Győzött a nemzeti demokratikus forradalom, a nép széles körű támogatásával, s ebben nagy szerepet töltöttek be a párt katonai káderei, a demokratikus érzelmű tisztek és katonák. Kabul utcáin a belövések nyomain kívül ma csak a rögtönzött tömeggyűlések emlékeztetnek a fordulatra. A forradalom két hónap alatt vajon mit változtathatott volna egy ország arculatán, amelynek viszonyait jórészt a középkor óta konzerválták a megcsontosodott feudális eszközökkel kormányzó kiváltságosok? Az afgán forradalomra még csak most vár az igazi erőpróba: meg kell dönteni a zamindárok, a feudális földbirtokosok hatalmát. De akik a forradalom vezetésére vállalkoztak, rendíthetetlen bíznak abban, hogy az afgán nép, bármennyire is kiszipolyozták, elmaradottságra kárakkori miniszterelnök, a király sógora, távollétében megfosztotta Muhammad Zahir sahot a trónjától és kikiáltotta a köztársaságot, amelynek ő maga lett az elnöke. Azok az erők, amelyek annak idején részt vettek az államcsíny végrehajtásában, elhitték Mohammed Daudnak, hogy köztársasági elnökként végrehajtja az elmaradott ország talpra állításához szükséges reformokat. Daud azonban a reformokat hovatovább egyre inkább elszabotálta, félreállitotta a haladó tábornokokat és politikusokat. Az idén áprilisban drámai gyorsasággal peregtek azután az események. Április 17-én, amikor felbérelt gyilkosok megölték Amir Akbar Kabirt, a baloldal népszerű személyiségét, a temetés 15 ezres tömegtüntetéssé vált a kihoztatták, mégis tele van erővel, és élni tud az új lehetőségekkel. A nép és a vezetők közös akaratával megkezdődött változások folyamata, Afganisztán elindult a nemzeti demokratikus fejlődés útján. — ta — 1. Kabul 2. Nomádok sátrai. A háttérben a herati minaretek 3. Ünnepség a köztársaság kikiáltásának évfordulóján 4. A Bandiamir nemzeti parkban 5. Kabul utcarészlet (Szines felvételek: KELE FERENC) SIKKASZTÓK „A szocialista társadalmi tulajdon kárára elkövetett bűncselekmények vádjával elítélt személyek száma az utóbbi két esztendőben enyhén csökkenő irányzatot mutat, bár Szlovákiában így is évente mintegy négyezer vádlott kerül bíróság elé a társadalmi tulajdon megkárosításáért, lopásokért, különböző anyagi jellegű üzelmekért és más, hasonlóképpen busásan jövedelmező machinációkért. Bíróságaink statisztikai kimutatásaiból az is nyilvánvaló, hogy továbbra is magas a nagy tételekben sikkasztani próbálók, valamint a visszaeső bűnözők száma, ezért a Büntető Törvénykönyv erre vonatkozó paragrafusai ellen vétőknek több mint negyven százalékát ítélik feltétel nélküli szabadságvesztés büntetésre.“ (Az SZSZK Legfőbb Ügyészségének jelentéséből) Valószínű, hogy a fenti sorok már önmagukban is sokatmondóak, kár lenne a témához kapcsolódó további eszmefuttatásokkal szaporítani a szót. Inkább az ügyészségi jelentés gyakorlati illusztrálásaképpen néhány konkrét, sikkasztással kapcsolatos, bírósági tárgyalóteremben végződő esetet elvenítünk fel § Krušov községben Elena Silešová volt a helyi vegyesbolt vezetője. Egy szép napon, ki tudja mi okból, pénzszűkébe került és ekkor „mentő" ötlete támadt: a napi bevétel egy részét egyszerűen zsebrevágta, a fennmaradó részt pedig előírás szerint, a bankban befizette, átutalta a vállalat számlájára ... Persze, aki ilyen könnyen jut pénzhez, ritkán tud ellenállni a kísértésnek és máskor is szemrebbenés nélkül elzsebel további kisebb-nagyobb összeget. Amolyan Íratlan törvény ez, amely alól Elena Silešová sem volt kivétel. Eleinte csak néha-néha, de aztán egyre gyakrabban sikkasztotta el a bolt napi bevételének bizonyos részét. Sőt, külön füzetben vezette, hogy mikor mennyi pénzt emelt el. Mint az ilyen esetek zömére, Silešová folytatólagos sikkasztására is fény derült, és a vizsgálat során bebizonyosodott bűnössége. Csupán Silešová „könyvelése" és a valóság között mutatkozott eltérés: a füzetben az elsikkasztott összeg 40 000 koronát, az ellenőrző szervek megállapítása szerint viszont 54 102 koronát tett ki. Az időközben őrizetbe vett boltvezető eleinte nem akarta elismerni a különbözetet, ám a nyilvánvaló bizonyítékok terhe alatt végül is bevallotta, hogy „kissé pontatlanul" vezette az áruló füzetben a „könyvelést“. A vizsgálat befejeztével az ügy természetesen 'a bíróság elé került, ahol Elena Silešová beismerő vallomást tett. A sorozatos sikkasztást azzal indokolta, hogy elsősorban különböző lakberendezési tárgyak és ruházati cikkek vásárlásához volt szüksége a „mellékes" jövedelemre, mert - szerinte - minderre nem futotta a fizetéséből. Úgy látszik, nem ismerte a közmondást, hogy „addig takaródz, ameddig a takaród ér". . . Ezen a véleményen volt az illetékes járásbíróság is, amely négy évi feltétel nélküli szabadságvesztésre és az elsikkasztott összeg megtérítésére ítélte; további öt évre pedig eltiltotta anyagi felelősséggel járó munkakör ellátásától. § Mi tagadás, a férfiaknak mindig jól jön egy kis zsebpénz, amiről a feleség nem tud . . . Ezen a nézeten lehetett Milan Cabaj, Közép-szlovákiai Tejipari Vállalat púchovi üzemének alkalmazottja is. És a „zsebláz" tudatosításától pedig már csak egy lépés kellett ahhoz, hogy tettre szánja magát. Cabaj kocsikísérő volt, és így naponta több ezer palack tejet hordott ki. Egy szép napon gondolt egyet és apránként bizonyos „árutöbbletre" tett szert. Ezt rendszeresen Marta Matošová és Jana Urbankovó tejbolti elárusítónőknek adta át, akik értékesítették. „Leleményessége" csaknem nyolcezer korona mellékes bevételt - és nyolchónapi feltétel nélküli börtönbüntetést eredményezett. Bűntársai próbaidőre felfüggesztett büntetést kaptak. § L. M. 'a čadcai járás egyik kisebb községében a postahivatal vezetője volt. Szerették őt a faluban, és Lívia aszszony a község vezetőinek is teljes bizalmát élvezte — mígnem egy szép napon futótűzként terjedt el a hír, hogy a postán befizetett takarékpénzekből több mint százezer koronát sikkasztott. Hogy miként tudott szert tenni erre az összegre? Az elsőfokú bírósági tárgyaláson így ecsetelte vallomásában a többrendbeli sikkasztások részleteit: — Elsősorban nehéz családi körülményeim késztettek arra, hogy idegen pénzeket sikkasszak és tulajdonítsak el. Rosszul éltünk a férjemmel, szüleim már régebben meghaltak, így minden gondommal és régen felhalmozódott adósságainkkal magamra maradtam. Egyszerűen szükségem volt a pénzre. Munkakörömhöz tartozott a postai takarékbetétek kezelése is. Ez suggalta az ötletet, hogy az innen kivett pénzzel törlesszem a korábbi adósságokat. Egyszerű könyvelési csalással jutottam a pénz birtokába: a saját céljaimra kivett összeget az előírásoknak megfelelően a számláról kivezettem, az átvételi elismervényre pedig odahamisítottam a takarékbetét tulajdonosának az aláírását. Természetesen az illető betétkönyvébe nem jegyeztem be az így kivett összeget. Közben rendszeresen játszottam a sportkán, mert úgy terveztem, hogy ha majd nagyobb nyereményhez jutok, akkor visszafizetem a különböző takarékbetét-számláról felvett összegeket. Lívia M. eleinte csak kisebb tételekben vette ki a mások pénzét; de ahogy az már lenni szokott, a „siker" láttán - és talán a szerencsejáték remélt nyereményében bízva —, vérszemet kapott. Eleinte csak százkoronás, később már ezerkoronás tételekben sikkasztott. Sőt, egy alkalommal tizenötezer koronát emelt el egyszerre! Persze, addig jár a korsó a kútra, amíg eltörik . . . A véletlenül fölmerült gyanú alapján elég volt egy alaposabb ellenőrzést végrehajtani, összehasonlítani néhány eredeti és hamisított aláírást s egyből kiderült, hogyan cserélt jogtalan gazdát több mint százezer korona. A bírósági tárgyaláson L. M. beismerte tettét. Azt sem titkolta, hogy az elsikkasztott összeg bizonyos részét már nem a régi adósságok törlesztésére, hanem saját céljaira fordította. A tárgyaláson az ügyész utalt a sorozatos sikkasztás társadalmi veszélyességére, valamint arra, hogy a vádlott súlyosan visszaélt a lakosság bizalmával. A védelem nehéz helyzetben volt, semmiféle enyhítő körülményt nem tudott felhozni a vádlottak padjára került asszony mentségére. A járásbíróság büntető tanácsa hétévi szigorított börtönre ítélte L. M.-et. (Az ítélet egyelőre nem jogerős.) § Lopás, család sikkasztás. Három példát említettünk az emberi kapzsiságnak és a pénzszerzési vágy törvénytelen kielégítésének különböző esetei közül. Hármat a sok közül - okulásul mindazoknak, akik esetleg talán hajlamosak arra, hogy adott alkalommal kísértésbe essenek. 17 A SZOCIALISTA TÖRVÉNYESSÉG VÉDELMÉBEN § EMBE1U sorsok
