A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-07-15 / 29. szám
ÚJ BETEGSÉGEK A LÁTHATÁRON 1970-ben új fogalommal bővült az orvosok '•szótára : felfedezték a Lassa-lázat. A trópusi Afrikából már régebben is érkezett hír olyan lázas megtebegedésről, amelyet nem sikerült értelmezni. Jobbára tífusznak vagy maláriának tartották - anélkül, hogy sikereket értek volna el a kezelésben. Sok beteg meghalt. Egy amerikai orvos, Dr. Frame adta a kórnak a Lassa-láz nevet. Dr. Frame Nyugat-Nigéria Lassa nevű kis falujában tanulmányozta behatóbban két missziós nővér megbetegedését, és megállapította róla, hogy nagyon fertőző, nyilvánvalóan széles körben elterjedt új vírusbetegség. Jellegzetesek a tünetei: a láz rövid idő alatt 39-42 fokra szökik fel, nagy izom- és ízületi fájdalmakat érez a beteg. A bőrön és a szájban vörös kiütések, fekélyek keletkeznek - nyilvánvalóan ezeknek tartalma terjeszti a betegséget. A második nővérre is úgy terjedt ót a betegség, hogy elsőként megbetegedett társnőjének fekélyeit tisztogatta és keze, amelyen kis seb volt, érintkezésbe került a fekély váladékával. Olykor tüdőgyulladás alakul ki és a beteg sok folyadékot veszít. Kezdetben lebecsülték a Lassa-láz fertőzési veszélyét. De amint újabb nővérek, asszisztensek és orvosok betegedtek meg, óvatosabbak lettek. Sajnos, többek számára, akik az új kór kutatásával foglalkoztok, későn jött a segítség. Miután sem a fertőzés terjedésének módját, sem a kórokozót nem ismerték, átmenetileg beszüntették a kutatásokat. Súlyosan megbetegedett a Yale Egyetem egyik vezető víruskutatója is, őt azonban vérátömlesztésekkel sikerült megmenteni. Erre a célra annak az egyik nővérnek a vérét használták fel, aki felgyógyult a Lassa-lózból és vére valószínűleg antitesteket tartalmazott. A kór tovább terjedt. A nigériai Jósban 23 megbetegedést észleltek 1970-ben - 12 beteg meghalt. 1972-ben összesen 11 beteget szállítottak be az ismeretlen kórral egy libériái kórházba — négyen meghaltak közülük. De mert Nyugat-Afrikában még nem készülnek részletes betegségstatisztikók, pontos kép nincs a Lassa-láz okozta megbetegedésekről, halálesetekről. Nyilvánvanlóan a fekélyek váladéka viszi át a betegséget, de nem ez az egyetlen terjedési mód. Vírustartalmú por, rágcsálók ürüléke is terjeszti a betegséget, amely a világméretű turizmus korában messze földre is eljuthat. Nem a Lassa-láz az egyetlen újonnan keletkezett betegség az utóbbi időben. 1967 kora őszén 22 beteget szállítottak be a marburgi (NSZK) egyetemi klinikára ismeretlen fertőzés tüneteivel. Legtöbben a marburgi Behring gyógyszergyár alkalmazottai voltak és megbetegedésük előtt kapcsolatba kerültek az Afrikából repülőgépen hozott majmokkal. Öt beteg halt meg néhány napon belül. Fejfájás, magas láz, émelygés, hányás és hasmenés, kiütések a legkülönbözőbb testrészeken - ezek voltak a jellegzetes tünetek. Ugyanebben az időben egy jugoszláv állatorvos és felesége is megbetegedett ugyanezekkel a tünetekkel - ők ugyancsak Afrikából származó majmokkal dolgoztak. Kezdettől új vírusbetegségre gyanakodtak. Tíz intézet kapott vér- és szövetmintákat és megkezdődött a hajsza. Minthogy nem tudták, milyen úton terjed a fertőzés, a legszigorúbb elővigyázatossági intézkedéseket határozták el. Mór novemberben bejelentette egy angol intézet, hogy sikerült tengeri malacokon is kiváltania a betegséget és vírusszerű részecskéket fedeztek fel az állatok szöveteiben. Rövidesen más intézetek is megerősítették ezt az eredményt. Az elektronmikroszkópos vizsgálatok során megfigyelték a hatos számjegy alakú, vagy patkószerű parányi részecskét: felfedezték a Marburgvírust. Am minden tudományos eredmény ellenére a Marburg-kór továbbra is veszélyes fenyegetés volt. Hiába égették el a fertőzés valamennyi lehetséges forrását, beleértve az importált majmokat is, 1967- ben összesen 30-an betegedtek meg, s közülük heten meghaltak. Jelenleg csak a marburgi higiéniai intézetben tárolnak mínusz 75 fokos hőmérsékleten egy Marburg-vírustörzset a későbbi vizsgálatok céljaira. Amikor már azt hitték, hogy a „majom-betegség" feledésbe merült, újabb veszedelmes fejleményekről érkezett hír. 1975 februárjában egy fiatal ausztrál betegedett meg Rhodéziában és az ismert tünetekkel néhány nap múlva meg is halt egy dél-afrikai kórházban. Két kísérője is megbetegedett, de felépültek a betegségből. 1976 nyarán Szudán déli részéből és Zaire északi területeiről érkezett hír hasonló megbetegedésekről. Az újságok néhány száz halottról írtak. Már kezdetben a Marburg-vírusra gyanakodtak, de később gyanú ébredt: minden jel szerint a Marburg-vírushoz nagyon hasonló vírus okozza a betegséget. Az elektronmikroszkóposán kicsiny részecskék változékonysága nagyon nagy. Jóllehet a két kórokozó között külsőre nem sikerült különbséget megállapítani, a Marburg-virus régi és új formájának antigéntulajdonságai nem egyeznek. Ezek az események is bizonyítják, hogy az orvostudomány sohasem lehet végleg úrrá a betegségeken. A betegségek a szemünk előtt változnak. Meg kell barátkoznunk hát a gondolattal, hogy a jövőben is új betegségek törnek majd életünkre, egészségünkre. HÍD - PAPÍRBÓL Érdekes bemutatónak volt a színhelye a közelmúltban a névadói Tűzvölgy Nemzeti Park. Egy kutatóintézet papírból készült szerkezettel hidalta át a park egyik szurdokvölgyét. E hídon egymás után negyvenszer ment át egy 5,5 tonna súlyú teherautó, jóllehet magának a hídnak az össztömege alig haladja meg a 4 tonnát. A 10 méter hosszú, 3 méter széles híd közönséges kartonpapírból készült. Teherbírásának az a titka, hogy a papírból a hagyományos ragasztó-eljárással egy fölöttébb bonyolult szerkezetet készítettek. Maga a tartószerkezet gúlák sorából áll, hossz- és keresztirányban futó bordákat fogva össze. Ezen fekszik a pályaszerkezet, amely két papírréteg között sorakozó papírhengerekből áll. A pályaszerkezet alsó lemezéből tüskeszerűen gúlák állnak ki, s ezek - részben beleereszkedve a tartószerkezet gúláiba - rugózó összeköttetést hoznak létre a két réteg között. A híd neoprén saruk közvetítésével fekszik föl a parti pilléreken. A bemutotó befejeztével a papirhidat egy helikopter mindenestül elszállította egy következő beépítési helyre. Még néhány további bemutató és vizsgálat vár ró, s azután a chicagói Tudományos és Ipari Múzeumban helyezik majd el. Beszédoktató gép süketeknek BESZÉDOKTATÓ GÉP SÜKETEKNEK A képen működés közben látható számítógépes berendezést a Cambrigde Egyetem Műszaki Karán fejlesztették ki, süket és hallássérült gyermekek beszéd- és nyelvoktatására alkalmas. Az oktató betáplálja a megfelelő szó vagy hang jelét, s az megjelenik egy bizonyos hullámvonal, görbe alakjában a képernyőn. Ezután a gyermek próbálja kimondani ugyanazt a szót, illetve hangot. Próbálkozásának hangképe ugyancsak egy - szaggatott - görbe alakjában jelenik meg a képernyőn. Addig próbálkozik, amíg a szaggatott görbe hasonlít a nevelő által betáplált jelhez, illetve fedi azt. Ez utóbbi eset azt jelenti, hogy sikerült a kívánt hangot vagy hangsort megszólaltatnia. PRÉSÚRIÁS A Novokramatorszki Gépgyár és az össz-szövetségi Kohászati-Gépipari Tudományos Kutató és Tervező Intézet közös alkotása a képünkön bemutatott nagyszerű mérnöki létesítmény, ez a 65 000 tonnás hidraulikus kovácsprés. Titánötvözetből, továbbá acélból készített nagyméretű alkatrészeket sajtol. Franciaországi megrendelésre készítették, és ott is állították föl a szovjet szakemberek. A képünkön látható szárnyas kost ábrázoló, aranyból készült apró szobor Ribadeo (Északnyugat- Spanyolország) területén került elő. Vésett virág- és levélmotívumok, apró gömbök díszítik. Magassága és szélessége is 6,5 cm. Stílusában hellén és föníciai hatások is érvényesülnek. Korát mintegy kétezer évre becsülik. A régészek feltételezése szerint a művészi kivitelű szobrocska a dél-spanyolországi Tartessusi kultúra páratlan emléke. 18
