A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)

1978-12-30 / 53. szám

m m l/-------------U P O P 0 a Mi MDS m Ezer fokra hevített kemencében ége­tik az agyag és a tűz művészetének termékeit, a kerámiát. Ilyen magas hő­fokon izzik képzelőereje, alkotásvágya az agyagmivesség liatal művészének, Szalayné Siposs Kornéliának. Hozzáért ehhez a sáros, lucskos, gyönyörű mes­terséghez, s mint példája is bizonyítja: aki egyszer igazából hozzáér — hoz­záragad. A löld, az agyag, a tűz nem ereszti el többé ... Somorján (Samorin) valamikor, nem is oly rég, sok fazekas élt. Még ut­cát is neveztek el róluk. Itt, a Fazekas utca sarkán álló házban él és alkot Szalayné Siposs Kornélia. A művésze­tek iránti vonzalmát és a népművészet szeretetét színész édesapjától, Siposs Ernőtől örökölte, aki szenvedélyes gyűj­tője a falusi házak udvarán hánykódó, egyszerűségükben is szép és nemes használati tárgyaknak. Az édesapa tanította meg kislányát a népművészet becsülésére. Hogy kerámikus lett, az középiskolai tanulmányainak és a fia­tal lélek tudatos-tudatlan útkeresésé­nek következménye. Pazdicson (Pozdi­­šovce), ebben az ismert zempléni falu­ban, végzett szakmai gyakorlatot, ahol a gerencsér mesterségnek ötszáz éves múltja van. Az első látogatások alkal­mával alig értette az itt élők nyelvét, melybe szlovák, ukrán, lengyel és ma­gyar szavak vegyülnek. Időbe telt, míg rájött, mit jelent a „falatka zem”;míg odáig jutott, hogy gondolataikat, mű­vészetüket is megértette. Itt, ebben a közösségben, a tapasztalt fazekasmes­terek mellett fogta meg a szakma szépsége. Kornélia még ma is kutatja az okát miért éppen ezt az ágát választotta az iparművészetnek. — Szerintem titokzatosság van a szóban: kerámia. Amikor kézbe veszem az agyagot, még nem tudom, mivé en­gedi magát formálni. Azt is csak sej­tem, milyen változásokat okozhat a kemencében égő tűz. A tűz adja meg az igazi színeket, az árnyalatokat, a sejtelmes csillogást. Vagy tönkreteszi az egész munkát. A ház, amelyben Kornélia kis csa­ládjával lakik, régi, jó mórház (vá­lyogház). Nem baj, hogy nincs vízve­zeték, nem baj, hogy az udvarról egye­nesen a konyhába lépnek be. A kis szoba jól őrzi a meleget, a kályháét és a családi szeretetét is. László, a férj, rajongó és segítőkész. A kicsi Nelli ápolásában épp oly jártas, mint a habán-kemence építésében, a kerá­miák égetésében. Mindkettőben örö­mét leli. Kornélia művészete őt is ma­gával ragadta. Már ügyesen forgatja a korongot, festi a mintákat. — Nem volt könnyű — magyarázza László —, amikor először festettem szarvval. Ügy elgyönyörödtem a készü­lő minták fölött, hogy az összes festék végigfolyt a kezemen. — Bizony a kezdet nagyon nehéz volt — folytatja Kornélia —, a magam kárán tanultam. Számtalanszor visszatértem Pazdicsra, hogy ellessem a korongozás igazi fortélyait. Könnyű a régi mestereknek, a fazekasdinasztiák leszármazottainak. Születésüktől fogva ismerték, művelték a szakmát. Mire fel­nőttek, kisujjukban volt az egész. Hányszor jöttem ki sírva a Népművé­szeti és Háziipari Bolt Vállalattól (ÚĽUV), ahol eladásra kínáltam ter­mékeimet. Csak emelgették, forgatták jobbra, balra s annyit mondtak: Tanuljon meg korongozni. Én már an­nak is örültem, ha egy-két darab ép­ségben, szép fénnyel került ki a ke­mencéből. De ez még nem elég. Fi­nomságot, lelket kell hozzá adni. Volt úgy, hogy egész havi munkám a ke­mencében egyszerű törött cseréppé vált. A kemencerakás és az égetés kü­lön tudomány. Tavasztól már könnyebb lesz, mert a férjem is ebben a szak­mában fog dolgozni. A féléves Nellike mindvégig csönde­sen hallgatja beszélgetésünket. Eszmé­nyi kisbabának látszik. Szép és formás. — Nagyon nyugodt természetű a kis­lányom. Nem félek, hogy zavarni fog a munkában, ha felcseperedik. Jövő nyáron már kezébe adhatom az agya­got. S melyik gyerek nem szeret kép­lékeny anyaggal játszani? Ha megún­­ja, kimehet az udvarra. Tenyérnyi hely, de a két-hároméves gyermek számára óriási tér. Ha mindez nem elég, az édesanyámra mindig számíthatok. Dél­előttönként most is ő vigyáz a mi kis virágunkra. Ezt a mesterséget nem le­het, vagy ha mégis, nagyon nehéz egyedül művelni. Férjem, szüleim se­gítsége nélkül én is aligha boldogul­nék. Mondja is olykor az édesapám, akire gyakran hárul- az anyagbeszer­zés feladata, miért is nem lettem gra­fikus? Grafikus már nem leszek, az biztos. Még egy ideig a zempléni ke­rámiánál maradok. Hogy miért? Mert ez ötszáz éves mesterség. Európa-szer­­te kihalóban van. Falvainkon máralig­­alig találni köcsögöt, korsót, cserépfa­zekat. Pedig kitűnően alkalmasak a zsír, a lekvár, a tej tárolására. Kipró­báltam a cserépfazékban főtt húsleves sokkal finomabb. Én is, mint a régi fazekasmesterek, használati tárgyakat akarok készíteni. Kisplasztikáim is ilye­nek. A cicafejű például belül üreges, tehát italt lehet tartani benne. Saját készítésű tálból kínálom az aprósüte­ményt, ez a sárkánykutya, mint hamu­tartó tesz jó szolgálatot. Gyermekkori meseélmény szülötte a meseház gyer­tyatartó. Szeretném meghosszabítani a iparművészet életét. Amikor egyik híres kerámikusunk, aki jeles néprajzkutató és a pazdicsi kerámia jó ismerője, kéz­be vette az egyik korsómat, csodálkoz­va forgatta: „Hogy került ez elő? Ezt a mintát, ezt a formát legalább száz éve nem csinálják." Nagyon örültem, hogy ilyen élethű mását készítettem a régi, az egyszerű, a minden fölösleges dísztől mentes népi használati tárgy­nak. Nem szakadok el a zempléni ke­rámiától, bár lehet, hogy később más minták mellett döntök, mert ezek a népi formák kitűnően variálhatók. A korongozott részeket, kisplasztikák ké­szítésénél alapul használhatom. Szalayné Siposs Kornélia úgy érzi, megtalálta a helyes utat. Rendszere­sen kap megrendeléseket, vásárolják a termékeit, s ha megveszik, akkor bizo­nyára tetszik az embereknek. A jó munkához nyugalom, biztonságérzet kell. Ha férjével együtt fognak dolgoz­ni, villanykemencét is kapnak, és ez­zel a minimumra csökken az égetéssel járó kockázat. Igen ám, de a kemen­cét csak akkor építi meg a vállalat, ha legalább tizenöt évig üzemelhet. S ezt Szalayék egyelőre nem szavatolhat­ják. Úgy hírlik, a főút szélesítése miatt lebontásra kerül a ház, ahol laknak. Az útépítés miatt ugyan nincs szükség a hátsó udvarra és arra a helyre, ahol a műhely áll, de nem tudják, mit ter­vez a város. Meghagyja-e számukra? Ha nem hagyná meg, nagy gond sza­kadna a nyakukba ... Vajon lesz-e még Somorján Fazekas utca s benne fazekas? FISTER MAGDA Kontár Gyula felvételei 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom