A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-07-15 / 29. szám
Ml LESZ A MESE VÉGE? Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kultúrház. Már hosszú évek óta szolgált céljának. Megkopott, elavult, használata már-már veszélyessé vált. Még szerencse, hogy időben hozzáfogtak a másik, a szebb, a korszerűbb építéséhez. Ha nem is az első határidőre, de azért befejezték. Átadták rendeltetésének. Igaz, hogy a valóságban máshogy néz ki, mint ahogy a tervező elképzelte, az is igaz, hogy a tartalék világítás nem működik, zárlat esetén sötétség borulna a klubokra, folyosókra, nézőtérre, és hogy nincs kéznél tűzoltó készülék, de ugyan ki figyel ilyen „apró“ szépséghibákra? A falu népe örvendezik, így parancsolta a Kiskirály. Lényeg, hogy pompájával az ő igényeit kielégíti. A régi ütött-kopott kultúrházat sem ítélték lebontásra. Korszerűsítéséről a népművelési központ gondoskodott. Elkészíttette a tervdokumentációt, de kivitelezőt már nem talált. A Kiskirály sietett segítségükre. Kijelentette, ő már elintézte az építőipari vállalattal: egy hónap alatt bevezetik a központi fűtést, kívül-belül renoválják az épületet. Ugyan miért e nagy sietség? Csak nincs igazuk a rossz nyelveknek, akik azt beszélik, hogy egy hónap múlva megy férjhez a Kiskirály lánya, a lakodalomra kell a helyiség? Gyorsan peregtek az események. Jött a Kiskirály, hozta a munkásokat. Rendelkezett is, ide szereljék a kazánt, ide a fűtőtesteket... — Hogy pódium alatt nem szabad elhelyezni a kazánt, mert tűzveszélyes, azonkívül el kell végezni a hőszigetelést... Ugyan — legyintett —, mit okoskodnak? Az idő sürget! A munkát befejezték. Csak a bennfentesek tudják, micsoda veszély fenyegeti a közönséget, ha télen befűtenek. Azt meg már tényleg csak Szemfüles tudta meg, hogy kilencvenezerrel többet számiáztatott Kiskirály a népművelési központnak, mint amennyibe az átalakítás került. Nem is hagyta annyiban. Visszakövetelte a pénzt. — Nem kell mindjárt ölre menni — így a Kiskirály. — Majd megvesszük s szállítjuk a kulúrház berendezését és akkor nem küldünk számlát. Berendezés gyanánt, kérdezés nélkül mi kellene, milyen és mennyi — utóvégre azért Kiskirály, hogy alattvalói kívánságát kérdezés nélkül is tudja — vett háromszáz egyszerű széket. Ügy gondolta, ezzel az ügy lezárult. Nem így Szemfüles, aki utánanézett, mibe is kerültek a székek. Akadt egy jóbarátja a bútorüzletben, aki elárulta, mi minden fért még a kilencvenezres tételbe. Akár hiszik, akár nem, épp azokban a napokban állt meg a bútorszállító kocsi a Kiskirály lányának új otthona előtt. Itt a mese vége, fuss el véle. Meg se állj hazáig, ott is saját portádig. Keresd a Kiskirályt, ha címét megírod, az igazi mesékhez méltó véget ér a miénk is. A jót megjutalmazzák, a rossz elnyeri büntetését. Fister Magda Örvendetes tény, hogy az utóbbi évek színházi idényei alatt egyre sokasodott a CSEMADOK helyi szervezetei által rendezett kulturális műsorok száma az Ipoly mentén. E rendezvények közül — számbeli fölénynyel — a színházi előadások állnak az első helyen. Az idény elején rövid két hónap alatt például négy szervezet kultúrcsoportjának bemutatóját élvezhette a művelődési otthonok kisebb-nagyobb számú közönsége. Nézzük a választott színműveket időbeli sorrendben: a CSEMADOK ipolyfödémesi (Ipelské Úlany) helyi szervezetének műkedvelő csoportja Siposs Jenő: Majomszeretet, az apátújfalusi (Opatová) csoport Ján Chalúpka: A vén szerelmes, az egegi (Hokovce) színjátszók Szigligeti Ede: Cigány, az ipolyviski (Vyškovce) kultúrcsoport pedig Móricz Zsigmond: Kismadár című színművét mutatta be. A bemutatott színművek tematikailag eléggé eltérnek egymástól, s ez főleg a közönség szempontjából előnyös. Ugyancsak pozitívan értékelhető az a szokás (hagyomány), hogy egyegy színjátszó csoport bizonyos időre vándorcsoporttá lényegülve bejárja a környékbeli falvakat s így a kultúra terjesztőjévé, népszerűsítőjévé válik. „A kultúra terjesztője“ cím felett azonban kötelességünk elgondolkozni, mert — úgy hiszem — korunkban, a rádió és televízió kínálta lehetőségek tömkelegében, kevés egy falusi műkedvelő csoport munkájában az igyekezet és a csoportmunka dicsérete. Az ilyen és ehhez hasonló fogalmakkal nem kendőzhetjük el az előadások minőségét, a mondanivaló kifejezésének módját. Nézzük meg tehát a fent említett csoportok munkáját, problémáit közelebbről. Az apátújfalusiak Ján Chalúpka: A vén szerelmes című vígjátékát egy kísérlettel próbálták meg érdekesebbé tenni. Valamilyen boszszút emlegetve kifogásul, a női szereplőket férfiakkal cserélték fel, s ezzel a darabot nemcsak vígabbá, hanem hígabbá is tették (nem beszélve arról, hogy ez a „fogás“ amúgy sem újkeletű). A szereplők ugyanis sokszor nem tudtak az ötlettel — de gyakran magával a darabbal sem — mit kezdeni. A gyakori és erőltetett improvizáció — mely gyakran a cselekménnyel ellentétes irányú — nemcsak itt, hanem minden csoport játékán sokat ront és eltereli a figyelmet az igazi értékekről. Az ipolyfödémesieknél a közösségi munka okozza a legtöbb problémát. A színjátszók bevallása szerint a kulcsszereplők „egyénieskedése“, a próba kezdőpontjának örökös eltolódása és még sok hasonló prohléma miatt nem egyszer zátonyra futott egy-egy jól indult próbálkozás. A csoport leginkább egy hozzáértő irányító munkájának hiányát érzi. Seregnyi külső és belső tényező miatt a tagok máig sem találták meg a bajok ellenszerét. AMATŐR SZÍNJÁTSZÁS AZ IPOLY MENTÉN Hasonló problémákról panaszkodhatnának az ipolyviski kultúrszervezet .tagjai is, ha jól irányított szervezéssel nem sikerült volna ezeket már az elején kiküszöbölniük. Ebben legnagyobb érdeme a László Tiborné — Túri Sándor rendezőkettősnek van, akik Móricz Zsigmond: Kismadár című színművében 25 főnyi szereplőgárdát állítottak színpadra. Nagy kár, hogy a népes szereplőgárda nem tudta átélni és átadni a darab természetes sodrását. A drámai feszültséget sokszor maguk a főszereplők sem vették át, s így — törvényszerűen — a hatás is elmaradt. A legegyénibb hangot és a legérettebb játékot az egegi társulat mutatta be. Sikerük a színvonalas egyéni szereplésen alapult. Gyerpál Gyuláné és Kiss Ferenc rendezői munkája színessé és a közönség minden korosztálya számára érthetővé varázsolta a darab szövegét. összegezésképpen annyit, hogy nem akad társulat, amelynek berkein belül ne találnánk egy-két tehetséges, jó képességekkel rendelkező szereplőt. A sok közül itt csak néhányat említek: Bodzsár László (két színtársulatnak — az ipolyfödémesinek és az egeginek — is tagja), Balog Mária, Péli Vilmosné, Kunstár József, a Kádasi család (amelynek apraja-nagyja színpadra lépett), Gyerpál Mária, és sorolhatnám a neveket tovább. Nem sorolom, de megjegyzem, hogy szakértői tanácsokkal, segítséggel, minőségileg jobb teljesítményre is képesek lettek volna. Nem beszélve arról, mennyire hiányzik a színen a hozzáértő koreográfus munkája, a díszlet- és jelmeztervezői munka vagy legalábbis tanács. A lévai (Levice) Járási Népművelési Intézet az évad elején rendezett ugyan két — e tárggyal kapcsolatos — szakelőadást, ám a meghívottak közül igen kevesen jöttek össze (első ízben tízen, a második alkalommal már csak négy ember). A probléma megoldását tehát továbbra is keresnünk kell, mert falusi műkedvelő színjátszóink előadásainak ereje, minőségi foka nemcsak hódítani tud, hanem — halvány teljesítménnyel — sajnos, elriasztani is képes a falvak közönségét művelődési otthonaink nézőteréről. Molnár Imre 1. Petőfi Sándor a magyar irodalom egyik legnagyobb költője Az 1840-es évek forradalmi ifjúságának politikai vezére. Költészete élő hagyományként él a nép között. Neve és versei elválaszthatatlanok a szabadság eszméjétől. Ö az első magyar költő, akit a világirodalom befogadott. Nevezzen meg versei közül legalább hármat. Az 1. számú képes verseny nyertese: Csenkey Rozália, Šamorin A versenyre 250 helyes megfejtés érkezett be. Minden héten két fényképet közlünk. Az egyiken egy világhírű író, zeneszerző, képzőművész, tudós arcképét hozzuk, a másikon egy-egy ország fővárosának vagy ismertebb városának egy jellegzetes negyedéről, emlékművéről készült kép látható. Olvasóinknak az lesz a feladatuk, hogy kitalálják, kit ábrázol a kép, vagy ha az illető személyt megnevezzük, akkor egy-két művének címét kell felsorolni. A másik képről pedig azt kell megírni, hogy melyik város, illetve melyik híres épület, emlékmű stb. látható rajta. A helyes megfejtők között minden héten 100 korona értékű könyv- és hanglemez-utalványt és ezenkívül havonta egyszer két aktatáskát sorsolunk ki. A rejtvényhez szelvényt mellékelünk, amelyet a megfejtéssel együtt levelezőlapra ragasztva a megjelenéstől számított egy héten belül kell elküldeni a szerkesztőség címére. A szelvény nélküli vagy a későn érkezett megfejtéseket a sorsolásnál nem vehetjük figyelembe. 2. Szocialista ország fővárosa. A második világháborúban, különösen a gettólázadás és a németellenes felkelés idején majdnem teljesen megsemmisült. A felszabadulás után azonnal hozzákezdtek újjáépítéséhez. 1955-ben itt írták alá a szocialista országok a barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezményt. Mi az ország és a főváros neve? 6 Kicsoda? Micsoda? VERSENYSZELVÉNY 15
