A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-12-23 / 52. szám
Kővetkező számunk tartalmából: Rácz Olivér: FUČÍK ÜZENETE Fister Magda: MŰHELY A VÁROS SZÉLÉN Miklósi Péter: SALVE FORTUNA! Zs. Nagy Lajos: CERUZASOROK Király Ernő: AUTÓVAL A KÖZÉPKORBAN Címlapunkon J. Válek, a 24. oldalon Buday Endre felvételei A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 893 36 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 3341-34, főszerkesztő-helyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: 3328-64. Grafikai szerkesztő: Král Péterné. Szerkesztőség : 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Telefon: 3328-65. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne, n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Index: 49 211. Nyilvántartási szám: SÜTI 6/46. TISZMN ZENGŐ Másodszor a Zeneakadémia hangversenytermében Tizenhárom évvel ezelőtt szerepelt a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hangversenytermében. Amikor az egyéves múlttal rendelkező kórus a Vasas Művészegyüttes énekkarával közös műsort adott. Ugyanis Vass Lajos Erkel-díjas zeneszerző missziós feladatot vállalva odaállt a mi énekkarunk bölcsőjéhez is, s roppant energiával, szívóssággal, nem kevesebb hozzáértéssel meggyorsította kórusunk fejlődését, egyre rangosabb szerepléseit itthon és külföldön egyaránt. A Vasas és a CSMTKÉ Kórus tizenhárom év előtti nagyszerű fellépésére emlékezem, Budapesten, a Zeneakadémia hangversenytermében. A közönség nem akart hinni a fülének, mert hiszen csupán egyéves múlt állt énekkarunk mögött. A legillusztrisabb hallgató Kodály Zoltán volt. Az akkor nyolcvanhárom éves zeneköltő, akiről legközvetlenebb barátai úgy tudták, hogy tizenöt percnél tovább nem képes a hangversenyteremben maradni, végighallgatta a két énekkar közös műsorának minden egyes számát, s a nagyszerű, mindmáig emlékezetes hangverseny után sem távozott az épületből, elbeszélgetett a tanítókkal, érdeklődött, ki honnan való, majd rá jellemző szerénységgel megjegyezte: — Remélem, nemcsak maguk szeretnek énekelni. Gyermekeik, tanítványaik is szívesen dalolnak ... fis ami a felejthetetlen, megható találkozásnál is több volt, a már világszerte ismert és tisztelt mester arcán a boldog mosoly. Munkája nem volt hiábavaló. Az általa elvetett mag kikelt, és még életében beérett a termés, egyre többen énekelnek kicsik és nagyok az egész világon, de különösen Magyarországon és az egész magyar nyelvterületen. Tizenhárom év után a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara másodszor jár Budapesten, másodszor hangversenyezik a Zeneakadémia nagytermében. Ismét közös a műsor a Vasas Művészegyüttes Kórusával, amely a századforduló után három évvel alakult, tehát fennállásának hetvenötödik évfordulóját ünnepli. A vendéglátó a Vass Lajos vezette, a Magyarországon és a világmezőnyben is rangos énekkar, amely háromnegyed évszázad alatt, de különösen a felszabadított országban nagyon sok hangversenyt adott vasipari üzemekben, szakmunkásképző intézetekben, tsz-ekben és falusi művelődési házakban. Jelenlegi karnagya — Vass Lajos — növesztett igazán szárnyakat a kórusnak, s a számos hazai és külföldi sikerre (Olaszország, írországi a llangolleni vegyeskari nagydíj kiérdemlése tette fel a koronát — Európa méltán legrangosabbnak tartott nemzetközi kórusversenyén. A hangversenyterem zsúfolásig megtelt, és a közönség lelkesen ünnepelte a nagy utat bejárt és jó hírnevet szerző kórusát, a mi énekkarunkat, Vass Lajos művészeti vezetőt és Janda Ivánt, a CSMTKÉ vezető karnagyát. Az ünnepelt Vasas Kórus munkáját méltató Maróti Gyula, a KÓTA főtitkára a CSMTKÉ címére is talált szívet melengető, lelket emelő szavakat. „A Vasasok büszkék az önök barátságára“ — fordult pedagógusaink felé. „örülünk, hogy Vass Lajos segítségével erős kapocs jött létre a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara és a Vasas Kórus között.“ — De még ennél is nagyobbra tartjuk — hangoztatta a szónok —, hogy a kórus tagjainak mintegy fele maga is vezet énekkart (gyermek- vagy felnőtt kórust) a saját lakóhelyén, a saját falujában, községében. Ennek a ténynek a művelődéspolitikai jelentőségét és hasznát a legszebb szavakkal sem lehetne kellően kifejezni... Nagy megelégedésünkre szolgál, hogy tevé-A két karnagy. Balról Janda Iván és Vass Lajos kenységüket a csehszlovák állami és társadalmi szervek elismerik, támogatják ...“ Aztán Maróti Gyula a KÓTA Elnöksége nevében Díszoklevelet nyújtott át a hetvenöt éves Vasas Kórusnak, majd a hangverseny következett, illetve folytatódott. A gazdag és választékos műsor első része a CSMTKÉ middlesbroughi és a Vasas Kórus llangolleni versenyszámaiból állt. A két énekkar nagy nemzetközi kórusfesztiválok színhelyeire röpítette képzeletben a hangversenyterem lelkes, fogékony, ünneplő közönségét, Hogy mennyire a zene nyelvén beszélt a két kórus, s menynyire tökéletesen értette egymást, az a záró résznél, a két énekkar közös műsorából derült ki. Próbára, összeéneklésre alig volt idő, inkább csak amolyan mindig szükséges bemelegítőre, mégis azt a benyomást keltette a két énekkar, hogy eggyek „időtlenidőktől“, azaz több mint másfél évtizede, annyira egy énekkarnak tetszőén énekelték szlovákul Eugen Suchoňtól az „Aká si mi krásna“-t, Vass 2