A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-12-23 / 52. szám
DÉNES GYÖRGY: MOST MINDEN SZÍVBE BÉKE KÖLTÖZIK Most minden szívbe béke költözik, most minden szemben öröm lángja gyúl, kövér pelyhekben száll a szűzi hó, a földre téli csend borul. A karácsonyfa zöld ága lobog, s a reménységnek friss fenyő-szagát házról-házra viszi a derű a szélfútta világon át. Karácsony! Emeld föl az emberek nehéz szívét a tiszta fényre, adj erőt és adj hitet nekik jó szóra békességre, ringató dalt a gyermekeknek, zöldcsipkés fenyőágat, sodró kacajt, mely felveri a langyos kis tanyákat. Kukkants be hát minden házba, karácsony, kedves vendég, szaloncukrodat aggasd a fákra, jöttöd vidáman ünnepeljék, fonott kaláccsal, hófehérrel, borral, mosollyal, békességgel, simogató tenyérrel. Add, hogy örülni tudjon mindenki, aki él, s békét hordjon szívében, aki békét remél! MLNVIOK Lajostól a Jövendölést vagy Kodály Zoltántól a „Mátrai Képeket“. Két karnagy váltotta egymást, Janda Iván és Vass Lajos, s a közönség hálás szívvel élvezte a szinte hibátlanul előadott kórusszámokat. Mélysége, örvénylése, természetes kavargása, s árnyalt, lehelletfinom fuvallata volt a tisztán zengő, összecsendülő szólamoknak. Az erdő sem dalol szebben szél mozdulására. Külön megfigyeltem az egészben is, önállóan is a CSMTKÉ-t, a mi énekkarunkat. Félelemnek, megilletődöttségnek, a magyarázható lámpaláznak semmi nyoma nem volt az arcokon. Ügy énekeltek — és ez már nagyon nagy szó! —, mintha csak úgy maguknak mondanák fel jókedvűen, szomorúan, harsányan vagy megbékélő szelídséggel mindazt, amit letűnt korok nagy zeneszerzői, vagy jelenünk kiváló alkotói éreznek, gondolnak, kifejeznek. Vagyis majdnem másfél évtizedes múlttal már nem úgy tekintenek az éneklésre, mint feladatra, küzdelemre a legtisztább, legélménynyújtóbb összhangért a nagyon szigorú, nagyon fáradságos és kemény próbákon, ök kérem már megtalálták az éneklésben a legtöbbet:, a nemes és igényes szórakozást! Jó tudni, hogy ilyen pedagógusok kezére bízzuk gyermekeinket. Hogy gyermekeink ilyen nagyszerű karmester-pedagógusok keze alatt és irányításával énekelhetik tovább bölcsődalukat ... Vajon most mit mondott volna nekik Kodály Zoltán? Határozottan élményt, élvezetet, a legteljesebb lelki kielégülést nyújtotta a két énekkar önálló és közös műsora a Vasas Kórus megalakulásának hetvenötödik évfordulóján. Ezt bizonyította a közönség szűnni nem akaró tapsa, a ráadások „kikényszerítése“, a gratulációk, a kézszorítások, a sok virág és a boldogság fénye az arcokon. S közben nem volt szünete a még bensőségesebb ünneplésnek. Énnekkarunk vezetői a szeretet és a figyelmesség jelenként ajándéktárgyakkal kedveskedtek a Vasas Kórusnak s az eddiginél is nagyobb sikereket kívántak további munkájukhoz. A vendéglátók is ajándékokkal fejezték ki köszönetüket azért, hogy énekkarunk eleget tett meghívásuknak, s részt vett az ünnepi hangversenyen. Aztán az étteremben is énekléssel folytatódott az ünneplés, majd a búcsú percei következtek. Nem szomorúan, inkább vidáman, hiszen jövőre tizenöt éves lesz a mi énekkarunk, a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara, tehát jövőre nálunk adnak közös hangversenyt. Viszontlátásra, dalostársak! MACS JÓZSEF HÉTVÉGI Az idén a harmincharmadik békés karácsonykor ülünk a bőségesen megtérített ünnepi asztalhoz. A gyerekek, de a felnőttek is különös meghatódottsággal állják körül karácsonyestén a feldíszített fenyőfát, mely alatt ott sorakoznak az ajándékok, mindegyikre ráírva: Pistinek, Erzsinek, apunak, anyunak, nagyapának, nagymamának. Habár ma már a karácsony nem az egyetlen alkalom, amikor a család tagjai ajándékokkal kedveskednek egymásnak, hisz a nagymamák szinte egész évben rendszeresen vásárolják unokáiknak az ajándékokat, és nemegyszer a férjek és feleségek is igyekeznek meglepni élettársukat valamivel, aminek örül. Es mégis, a karácsonyfa körül sokszor a felnőttek is azt veszik észre, hogy újból gyerekek lettek, ők is olyan kíváncsisággal és izgalommal bontják fel az ajándékcsomagokat, mint a gyerekek. Ez így is van rendjén, mert bizony a családi összhanggal baj van ott, ahol még a karácsony ünnepe sem tudja feloldani a hangulatot és nem békiti ki a haragosokat. Szocialista társadalmunk minden családnak lehetővé teszi, hogy a karácsony valóban gazdag, valóban bőséges legyen. Bizony nálunk már nincsenek szegény karácsonyok. A régmúlté már az a mondás, hogy „karácsony, karácsony, de nincsen kenyér a rácson". Pedig valóban nem is olyan régen, a volt burzsoá köztársaságban is ez a mondás illett a szegény ember, a munkanélküli meg a zsellér karácsonyára. Hol vannak már azok az idők, amikor a szegény gyerekek karácsonyát a nagyságos és méltóságos urak használt gyerekruhákból, harisnyákból, fehérneműből és cipőkből összeállított csomagjai vagy azok az ajándékok jelentették, amelyeket az urak „kegyes" pénzadományaiból vásároltak és osztottak szét az iskolákban? És ezért a minden emberi méltóságot megalázó „ajándékért" még hálásnak is kellett lenni, majd hogy nem imába kellett foglalni a „kegyes" ajándékozók nevét. Ezek az idők már végleg a múltba vesztek, mert szocialista társadalmunk biztosította mindenki számára a becsületes munkát, az emberhez méltó kultúrált életet, mely lehetővé teszi, hogy társadalmunk minden tagja, a volt proletárok és zsellérek, illetve azok gyermekei bőségben ünnepeljék a karácsonyt, a szeretet ünnepét. Ha mégis felemlítjük a múltat, ezt csak azért tesszük, hogy emlékeztessünk arra, bizony voltak más idők is. Es hogy az anyagi jólét, melyben ma élünk, nem a véletlen műve, de szocialista társadalmunknak az ember jólétéről való céltudatos gondoskodása eredménye. Az, hogy karácsonyaink még bőségesebbek legyenek a jövőben, csak attól függ, hogy munkánkat még becsületesebben végezzük a társadalom és önmagunk javára. Ebben a szellemben kívánok magam és a Hét szerkesztősége nevében minden olvasónknak boldog karácsonyi ünnepeket. 3
