A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-07-01 / 27. szám
Szabó Ildikó, az I. kategória győztese (versmondás) Ha valaki elhatározná, hogy a sajtóvisszhang alapján megírja vers- és prózamondásunk országos döntőinek (az idei már a 23. volt) fejlődéstörténetét, ugyancsak bajba kerülne: a nyilatkozatokból, értékelésekből, elemzésekből nagyon nehezen hámozhatná ki, vajon a több mint két évtized alatt fejlődött-e vagy visszaesett e döntők színvonala, jobbak-e vagy rosszabbak mai szavalóink a régieknél szaporodtak-e vagy eltűntek azok a hibák, fogyatékosságok és gyatraságok, amelyekre az értékelő bizottságok és az újságírók rámutattak. Melyek is voltak ezek? Szűkkeblűség a versválasztásban, csúnya és rossz kiejtés, tájszólás, éneklő hanglejtés, üres deklamálás. Minden évben ezek voltak a legfőbb hibák, az értékelések ugyanakkor azt is megemlítették, hogy az előző esztendőhöz képest javult a helyzet. De ha ez így lenne, akkor az említett fogyatékosságoknak már régen el kellett volna tűnniök, még akkor is, ha mint tudjuk, minden évben új és új szavalok és prózamondók kerülnek be az országos döntőbe (természetesen néhányan többször is eljutnak Komáromba), a tanulságokat mégiscsak meg kellene szívlelni, különösen azoknak, akik a szavalókat és prózamondókat felkészítik. Mindenekelőtt a magyar tanítási nyelvű iskolák tanáraira, pedagógusaira gondolok. Lássunk csak három rövid idézetet: „ ... az ez évi Jókai-napok vers- és prózamondók fesztiválján komoly haladás mutatkozott a szavalok versválasztásában, korszerű versmondásában. A zsűri jóleső érzéssel nyugtázta, hogy a szavalok elsősorban a költők által megfogalmazott gondolatot tolmácsolták, és személytelen magatartásukkal elevenítették meg a költőt.“ (Hét, 1967) „A művek kiválasztása témájában egyre gazdagabb és változatosabb, kevesebb volt az azonos, ismétlődő költemény ...“ (Hét, 1976) „Jobb lett a versek kiválasztása minden kategóriában.“ (Az idei verseny zsűrijének értékeléséből) Nincs pontos értesülésem arról, miféle elvek alapján határozza meg az értékelő bizottság, milyen a jó és milyen a rossz versválasztás, de ha a Jókai-napokon, a vers- és prózamondásban, eredményként csak ezt tudnánk felmutatni, hát az elég silány eredmény lenne. Szerencsére nincs így. Szerencsére úgy van, hogy minden évben felbukkan a versenyen egykét jó, sőt kiváló szavaló (sokszor nem is az első helyezett — néha a zsűri is megbotlik, pedig hét tagja van), olyan is, aki szinte „lekörözi“ az egész mezőnyt. Sok ilyen szavaiéra emlékezhetünk az országos döntőkből, néhányan a hivatásos előadókat is lefőzték imponáló versmondásukkal. Most csak az egykori többszörös győztes Tóth Erzsébetet (azóta kiváló színésznő lett belőle), meg a gútai Harsányi Gizellát, a füleki Bocsárszki Pált említeném, de sokáig sorolhatnám még azok neveit, akik szinte megszabták hazai vers-Zupko Zsuzsa, a II. kát. győztese (versmondás) és prózamondásunk mércéjét, és akik többsége sajnos nyomtalanul eltűnt. Az idei versenyen, noha annak színvonala megint jobb volt a tavalyinál (az értékelő bizottság szerint), nem tűnt fel hasonló tehetség. De ha feltűnt volna is, nem lehetett észrevenni, annyira ködbe borított mindent valamiféle korszerűtlen álpátosz, a műlelkesedés füstje. Mintha a szavalok többsége Ődry Árpád századeleji iskolájában tanult volna, mintha többségük otthon állandóan Ady Sírni, sírni, sírni című versét hallgatná hanglemezről, a hajdani nagy színész előadásában. Még így is, a sok deklamálás ellenére is, hallhattunk néhány figyelemre méltó versmondást. Mindenekelőtt Kaszás Attilára, a negyedik kategória győztesére gondolok, aki Illés Gyula Bartók című versét adta elő. szintén kissé túlfűtött lelkesedéssel. de szép, tiszta kiejtéssel és hangsúlvozással. a vége felé őszinte átéléssel. Ugyanez elmondható Sztrecskó Anikóról e kategória második helyezettjéről is. (Mindkettő a komáromi gimnázium diákia. s ez érezhető is szén magyar beszédükön!) A bratislavai Kovács Gabriella versválasztása nekem is nagyon tetszett: a közelmúltban elhunyt — s nálunk alig ismert nagy romániai magvar költő. Szilágyi Domokos Bartók Amerikában című versét szavalta mély átéléssel, szépen. A költő sora. hogy ..gvöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé“, azt hiszem, még sokáig Kovács Gabriella hangján fog visszhangzani bennem. A negyedik Alföldi Anikó, az I. kategória győztese (prózamondás) kategória prózamondóinak győztese, Vontszemű Henrietta Dunaszerdahelyről (Dun. Streda) Nagy Lajos Január című karcolatát adta elő elfogadható színvonalon, de az „e“ hangzókat olyan furcsán ejtette, amilyen „e“ hangzót e sorok írója az egész magyar nyelvterületen nem hallott még. Az ötödik kategória győztese a tornaijai (Šafárikovo), de izsai születésű és Komáromban érettségizett Varga Róbert lett. Vörösmarty A vén cigány c. költeményével győzött, s róla is elmondhatnám mindazt a jót szép kiejtés, jó hangsúlyozás, amit az előzőkről s ugyanannyi kifogást is emelhetnék szavalata ellen: túlzott pátosz stb. Ha levetkőzi a másoktól ellesett előadói modorosságot, szerénysége, versszeretete révén állandó helye lesz legjobb versmondóink között. E kategória másik győztesének, a prózamondó Szabó Annának (Lukanénye (Nenince) az értékelése nem könnyű dolog, mert épp e sorok írójának egyik humoreszkjét mondta el — nyugodjunk hát bele a zsűri értékelésébe. S végül: a IV. és V. kategória győztesei a főműsorban, a Szakszervezetek Házának nagytermében léphettek a közönség elé, ami jó újításnak tűnt, eltekintve attól, hogy a teremnek csapnivalóan rossz az akusztikája, s ez bizony megakadályozta vagy legalábbis megnehezítette a versek igazi élvezetét. Zs. Nagy Lajos Prandl S. felvételei RENDSZERES, FOLYAMATOS MUNKA A CSEMADOK érsekújvári (Nové Zámky) járási bizottságának elnöksége havonta rendszeresen ülésezik. Az elnökség áprilisi kibővített ülésén részt vettek a szőgyéni (Svodín) és a barti (Bruty) helyi szervezet s a két község vezetői is, miután a két szervezet munkájának értékelése szerepelt a napirenden. A szőgyéni szervezet beszámolója arról tanúskodik, hogy aktívvá, rendszeressé vált tevékenysége. Említésre érdemes a 40 tagú énekkar, amely nagy sikerrel mutatkozott be a tavalyi járási folklórfesztiválon. A felújított színjátszó csoport szintén nagy sikert ért el az öntevékeny színjátszók idei járási fesztiválján, ahonnan tovább jutottak a kerületi döntőbe. A tánccsoport is szorgalmasan készült az idei járási folklórfesztiválra; ezt ezúttal is Szőgyénben rendezték meg, éspedig június 18-án. A szőgyéniek az amatőr művészi tevékenységen kívül a klubélet fellendítésén is fáradoznak. Míg a szőgyéni szervezet az első negyedévben 24 taggal bővült, a szomszédos Barton 93 új tag jelentkezett felvételre a CSEMADOK-ba. Valahogy egészségesebb légkör kezd kialakulni a korábban bizony szunnyadozó barti szervezet életében. A bartiak szeretnék végleg maguk mögött tudni eddigi passzivitásukat, rendszeres kulturális tevékenységet kívánnak folytatni az új tagok bevonásával. Az új vezetőségnek már rendszeres, folyamatos a munkája. Az éneklő csoportra joggal büszkék a bartiak. Legutóbb a Myjavában megrendezett folklórfesztiválon és az éneklő csoportok, kórusok járási seregszemléjén arattak megérdemelt sikert. A csoport igyekszik felkutatni, átmenteni és közkinccsé tenni a falunak nemcsak népdal-, hanem szokás- és néptánchagyományait is. Munkájukban számolnak az új tagokkal, a szövetkezetben dolgozó, tehát nem elvándorolt fiatalokkal. Barton nagy gondot okoz a megfelelő kultúrház hiánya, mivel a mostani már nem felel meg az igényeknek. Ennek ellenére a tömegszerveztek s közülük elsősorban a CSEMADOK tagjai mindent megtesznek a kulturális élet fellendítése érdekében. A járási bizottság elismeréssel értékelte mindkét szervezet munkáját, és köszönetét fejezte ki a legtevékenyebb kultúrmunkásoknak. Dániel Erzsébet TALÁLKOZÁS LOVICSEK BÉLA ÍRÓVAL A CSEMADOK szálkái helyi szervezete nemrég író-olvasó találkozóra hívta meg Lovicsek Bélát, a CSEMADOK KB titkárát. Az új presszó helyisége megtelt az irodalmat kedvelő érdeklődőkkel. Botlík Antal, a helyi szervezet elnöke, miután üdvözölte a megjelenteket, méltatta az író műveit, munkásságát. Magyar Júlia a Tűzvirágból, Hornyák Kornélia pedig a Csillagszemű asszonyból, Lovicsek két legnépszerűbb regényéből olvasott fel részleteket. A beszélgetés során szóba került az író valamennyi műve. Majd a feltett kérdésekre válaszolva Lovicsek Béla beszélt életéről, gyermekkoráról, arról, hogy hogyan lett író és hogy felelőségteljes beosztása mellett hogyan fogja folytatni írói tevékenységét. Elmondhatjuk, nagyon hasznos találkozó volt és csak köszönetét mondhatunk Lovicsek Bélának, aki elfoglaltsága mellett is tudott időt szakítani, hogy találkozzon Szalka irodalomkedvelő közönségével. Majerszky Márton 7