A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-07-15 / 29. szám
Orfeuszt, a thrák dalnokot bizonyára nem kell bemutatnunk olvasóinknak. A siron túl is tartó szerelem jelképe lett ez az ifjú ember, aki felesége - Eurydiké - után még az alvilági istenek szivét is meglágyította.-Az is közismert történet, miként veszítette el újra az alvilágból kiszabadított Eurydikét. A „történtek" ismeretében nem is csodálkozhatunk azon, hogy a szeretett hitves elvesztése után Orfeusz kerülte a nőket; ezzel, persze, magára vonta a thrák asszonyok figyelmét és haragját, akik végül is megölték Orfeuszt, testét pedig darabokra szaggatták. Kevésbé ismert az a szép és különös történet, miszerint a gyilkos nők levágták a dalnok fejét, s lantjára szögezve a thrák Hebroszba dobták: a vizen úszó fej tovább énekelt és a lant tovább zengett. A folyó a tengerbe vitte az éneklő fejet, a tenger hullámai pedig Leszboszra, arra a szigetre, ahol később legdúsabban termettek a dalok és legszebben szólott a lant... A legrégibb görög történetírók főleg a „történelem atyja", Hérodotosz foglalkozik Orfeusz hazájával, ám mindenekelőtt azokról a dolgokról beszél, amelyeket ö maga furcsának, szokatlanak talált. Elsősorban tehát a thrákok vallásáról tudósit. A legkülönösebbnek talán azt tartotta, hogy a thrákok örültek a halálnak, s a halottat vidám dalokkal, örvendezve kísérték utolsó útjára; az újszülöttet ellenben mindig megsiratták, mivelhogy nehéz élet vár rá. A thrákok többnejűségben éltek. Ha egy férfi meghalt, hozzátartozói mindenekelőtt azt igyekeztek megállapítani, melyik feleségét kedvelte a leginkább. Mikor ebben megállapodtak, a kiválasztott asszonyt virágokkal és koszorúkkal ékesítették fel, a sírhoz vezették, s a legközelebbi rokon feláldozta öt a halottnak: így távozott a túlvilági életbe, hogy ott is férjével legyen. A görögök számára mindez érthetetlen volt: nem is csoda, hiszen a görög „túlvilág" az árnyak szomorú és sivár birodalma volt, míg a thrákok istene - Szalmoxisz - a halál után paradicsomot, boldogságos örök életet ígért híveinek. Az ókori görögök egyébként meglepően keveset tudtak Thrákiáról: sokáig a vérszomjas hadisten, Arész hazájának tartották, s úgy hitték, hogy ezen a vidéken tanyázik az északi szél istene, aki a tenger mélyére süllyeszti hajóikat. De Thrákiáról nemcsak az ókori görögök tudtak keveset. Számos szakember még a közelmúltban is az állította, hogy a thrákok által lakott terület kulturális téren elmaradott volt, s föl sem vehette a versenyt a korai bronzkori kultúrák kisázsiai, égéi-A Torna a Bódva jobboldali mellékfolyója, azzal együtt viszi vizét a Sajóba. Völgyét - vagy ha úgy tetszik, lapályát - északról a Torna-jászói-fennsík, délről a Szilicei-fennsík fogja közre, mégpedig Jablonca (Silická Jablonica) és Szepsi (Moldava nad Bodvou) között. A jó éghajlati és talajviszonyoknak köszönhetően virágzó itt a mezőgazdaság, a hegyek ásványkincsekben gazdagok, főként mészkövet termelnek ki mészégetéshez, cementgyártáshoz, a fennsíkok legelőjén kiterjedt állattenyésztés folyik. A Torna völgye a Szoroska-masszívum lábától nyugatra Jablonca és Szádalmás (Jablonov) községeknél kezdődik, itt vezet a rozsnyó-kassai (Rožňava- Košice) vasútvonal és egy országút ugyanebben az irányban. Az országút két oldalán fekvő Szádalmáson túl a völgy kiszélesedik. A következő község a már a 13. században oklevelekben említett Tornagörgő (Hrhov), a Torna-jászói-fennsík déli peremének sziklameredélyei alatt. Vele szemben, az országút másik oldalán, terül el a görgői halastó. Nagyjából a völgy közepén fekszik Méhész (Včeláre), a Szilicei-fennsík északi peremének lejtője alatt, ahol gépesített mészkőfejtés folyik a Keletszlovákiai Vasmű számára. A következő igen régi, már a 13. század közepén oklevelekben említett település Szádudvarnok (Zádielske Dvorníky), akárcsak Szádelő. (A három települést 1964-ben közigazgatásilag egyesítették.) Szádelő község mellett van a regényes szépségéről ismert Szádelői-völgy, mintegy 3 km hosszú hatalmas sziklakanyon, igen érdekes alakú sziklaszirtekkel, -falakkal és -tornyokkal, amelyek között, helyenként 400 méter mélységben, vad hegyipatak folyik, számos sellőt, vízesést alkotva. A mészkőtakaróból a természeti erők által kivájt sziklaalakulatok közül a legérdekesebb a legnyugatabbra levő, 108 méter magas kúpalakú Cukorsüveg, továbbá a Hollókő. Több kis cseppkőbarlang is található itt, sajnos ezek még egyelőre feltáratlanok, nem hozzáférhetők a turisták számára. A Szádelői-völgy tájvédelmi körzet: magán a tájon, a csodálatos sziklaalakulatokon kívül az itteni igen érdekes növény- és állatvilág is védett. Meredek, csaknem függőleges, sőt helyenként kiugró sziklafalai jó hegymászóterepül szolgálnak. Már Szádudvarnokról láthatók az egykori Torna várának a községtől északra egy meredek szikla-A TORNA VÖLGYE
