A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)

1978-12-16 / 51. szám

Következő számunk tartalmából: Mács József: TISZTÁN ZENGŐ DALLAMOK Ozsvald Árpád: SZÍVEK, BABÁK, HUSZÁROK Miklósi Péter: AZ ERDŐ CSENDJE Gál Sándor: KARÁCSONYI CIPÓ Neumann János írása BESSENYEI FERENCRŐL Csáky Károly: SZOKÁSOK ÉS HIEDELMEK Až első oldalon riportkép a Kirakatnézőben című írásunkhoz A címlapon Gyökeres György, 0.24. oldalon Budoy Endre felvételei A CSEMADOK Központi Bizott­ságénak képes hetilapja. Meg­jelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 893 36 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: \/arga János. Telefon: 3341-34, főszerkesztő-helyettes: Ozsvald Arpád. Telefon: 3328-64. Grafikai szerkesztő: Kral Péterné. Szer­kesztőség: 890 44 Bratislava, Ob­chodná u. 7. Telefon: 3328-65. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket el­intéz: PNS - Ústredná expedí­cia tlače, 884 19 Bratislava, Gott­­waldovo nám. 48/VII. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne, n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,- Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levél­kézbesítő. Kéziratokat nem őr­­zünk meg és nem küldünk vissza. Index: 49 211. Nyilvántartási szám: SÜTI 6/46. INTERNACIONALISTA ELKÖTELEZETTSÉGGEL Már a múlt század első felében eképpen nyilatkoztak az osztályharc elméletének mesterei, Marx és Engels, a proletár internacionalizmusról és a munkásosztály szervezettségéről, világ­méretű összefogásáról, mint elkerülhe­tetlen szükségszerűségéről annak, ho­gyan szabadulhatnak meg rabláncaik­tól a proletárok: „Ha a proletariátus tudatára ébredne annak, hogy milyen hatalmas erő van a kezében, egy pil­lanat alatt összeroppantaná a világot!" Ezzel lényegében azt fejezték ki tanító­­mestereink, hogy ha a kizsákmányolt dolgozók megismerték, micsoda hatal­mas erő rejlik az internacionalista egységben, a dolgozók szervezettségé­ben, rövid úton végeznének a kizsák­mányolás minden formájával, saját kezükbe vennék sorsuk irányítását, olyan társadalmi rendet építenének fel maguknak, melyben az ember testvére, nem pedig ellensége embertársának. Ezt a tudatot a dolgozók világméretek­ben, aránylag nagyon gyorsan kezdték elsajátítani, hamarosan felismerték ezt a hatalmas erőt. Igen ám, de csakhamar a kizsákmá­nyolok is felismerték ezt a rájuk le­selkedő nagy veszélyt, minden lehetőt elkövettek annak érdekében, hogy ez az egység ne jöhessen létre. Az ilyen célokra nem sajnáltak, de ma sem saj­nálnak fáradságot, sem pénzt, amivel megvásárolhatják a tudósok egy részét, korrumpálhatják a munkásvezetőket; intézmények egész sorát hozzák létre, amelyekkel azt igyekeznek bizonygatni, hogy például nincs szükség az osztály­harcra, és a szocializmushoz vezető egyedüli útként a parlamenti demokrá­ciát, a fejlődés útját jelölték meg (Kautzky, Seidemann és mások). Jelenleg pedig az Amerika Hangja, a Szabad Európa és más rádióállomá­sok, intézmények szolgálják ezt a célt. Ezt azzal a céllal tették a múltban és teszik ma is, hogy tévútra tereljék a marxizmus—leninizmus elméletét, mely­nek alapján létrejöhet és létre is jön ez az egység, a nemzetközi szolidaritás. Ezért időszerű az a jelszó, a kommu­nista kiáltvány mottója, hogy „világ proletárjai egyesüljetek". Ezért találjuk ma is a kommunista és munkáspártok lapjai nagy többségének fejlécén ezt az örökös érvényű jelszót. De sajnos, akárcsak a múltban, ma is több magát munkáspártnak nevező olyan párt is létezik, amelynek központi lapjáról hiányzik ez a jelszó, de még egypár magát marxista, kommunista pártnak nevező párt is akad, amely nem írja ki lapjára ezt a jelszót. Igaz, hogy közvetlenül a felszabadu­lás utáni időkben, egy rövid ideig a mi pártunk egyes lapjaira is „elfelejtették" ráírni ezt a jelszót. Nem, kedves olvasók, ez nem egy­szerű formalitás, erről a történelem nagyon meggyőzően tanúskodik. Mint tudjuk e jelszóhoz az 1900-as évek ele­jén már egyesegyedül csak az orosz bolsevikok maradtak hűek, ha ugyan akadtak a német és francia szociál­demokrata pártokban egyének, akik parlamentjeikben az imperialista hábo­rú ellen szavaztak (pl. Karl Liebknecht, Rosa Luxemburg), de mint párt, egé­szében, csak a lenini bolsevik párt maradt hű ezen örök érvényű jelszóhoz, az osztályharc helyes elméletéhez. Ezen elmélet alapján fordították fegyvereiket saját kizsákmányolóik, az imperializmus ellen. Nem véletlen tehát, hogy éppen az ő országukban győzött a proletár­forradalom, és a volt orosz cári biro­dalom kegyetlenül elnyomott népei sa­ját kezükbe vették sorsuk intézését. De hogy a mi viszonyaink között sem volt ez csak egyszerű formalitás, vagyis az említett jelszónak fel nem írása pártunk egyes lapjainak fejléceire, ezt éppen mi, a szlovákiai magyar dolgozók tanul­hattuk meg a legjobban a saját bőrün­kön az 1945-48-as években. Mi, itt élő magyar nemzetiségű kom­munisták, meg voltunk ezen legnehe­zebb időkben is győződve arról, hogy előbb-utóbb el kell jönnie a mi időnk­nek, és pártunk újból csatasorba szólít majd bennünket, magyar kommunistá­kat is. Meg voltunk győződve erről, hiszen pártunk, Csehszlovákia Kommu­nista Pártja egész létezése alatt ilyen internacionalista szellemben nevelt ben­nünket. Pártunk egyformán szervezte, vezette harcát valamennyi Csehszlová­kiában élő nemzet és nemzetiségi dol­gozónak, sőt internacionalista kötele­zettségünkhöz híven, más országok el­nyomott dolgozóinak, illetve azok párt­jainak is hathatós segítséget nyújtot­tunk nehéz harcukhoz elnyomóik ellen. Például a német antifasiszták százai­nak nyújtottunk menedéket az 1933-as fasiszta puccs után, tízesével továbbí­tottuk őket oda, ahol tovább folytathat­ták harcukat, esetleg fegyveresen is a fasizmus ellen (pl. Spanyolországban). Egyik alkalommal én magam kísér­tem át az Uhornai-hegyen három olyan lengyelországi ukrán elvtársat, akik delegátusokként vettek részt a Žilinán megtartott kongresszusukon. Tudvalevő, hogy a Magyar Kommu­nista Párt több illegális nyomtatványát nálunk készítették, és a csehszlovák Ismét közeleg a karácsony, a megértés és a szeretet ősi ünnepe. Tulajdonképpen megszoktuk már, hogy minden évben karácsony van; hogy ilyenkor ajándékokat kapunk másoktól, s ugyanakkor mi is ajándékokat vásárolunk. Ez a valóság. Mint ahogy az is valóság, hogy az üzletekben és áruházakban (hiszen itt egy fedél alatt több dolog is megvásárolható) ezekben a napokban éri el tetőpontját a hetek óta tartó tolongás és kavargás: a karácsonyi ajándékvásár. Ez pedig kiváló alkalom arra, hogy a riporter is kirakatnézőbe induljon s körülnézzen: mi kapható a karácsonyi piacon? Erről, valamint a népszerű PRIOR-áruházak gazdasági célkitűzéseiről és mindennapi gondjairól beszélgettünk KOVÁCS ZOLTÁN mérnökkel, a közgazdasági tudományok kandidátusával, a PRIOR-tröszt kereskedelmi igazgatójával.- A CSKP XV. kongresszusán Lubomir Strougal elvtárs az ország gazdasági és szociális fejlődésének lő irányvona­lait vázolva kifejtette, hogy o bel­kereskedelem és a termelés közös feladata tesz a hazai piac jobb áru­ellátása. A gyakorlatban ez a szoro­sabb és rugalmasabb együttműködés igényét jelenti. Vajon a PRIOR-tröszt keretében miként sikerül valóra váltani ezt a fontos gazdasági célkitűzést?- Pártunk tizenötödik kongresszusá­nak a belkereskedelem irányítására vonatkozó határozatai bennünket külö­nösen érzékenyen érintenek, hiszen trösztünk ma már országos viszonylat- 1 ban 50 áruházzal rendelkezik, alkalma­zottaink száma pedig meghaladja a húszezer főt. Csupán az utóbbi tíz 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom