A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)

1978-12-16 / 51. szám

elvtársak segítségével csempésztük át a határon. így nézett ki gyakorlatban a mi inter­nacionalista munkánk, pártunk tanítása alapján a múltban, és ezt kívántuk folytatni a megváltozott körülmények között is a felszabadulás után. Pártunk, Csehszlovákia Kommunista Pártja mindig mesterien értett ahhoz, hogyan kell magát körülbástyázni, erős és aránylag széles tömeg- és társadal­mi szervezetekkel. Ezeken keresztül ta­nította, nevelte a tömegeket, és egyben tolmácsolta politikáját o tömegek felé. Mozgósította népeink valamennyi réte­gét, nemzetiségre, vallásra, foglalkozás­ra, korra és nemre való tekintet nélkül, céljai megvalósításának érdekében. Ennek érdekében az általában már ismert, legfontosabb tömegszervezete­ken, mint a Vörös Szakszervezeteken, a Kommunista Ifjúmunkások Szerveze­tén és Nőszervezeteken kívül fokozato­san létrehozott pártunk olyan széles tömegszervezeteket és egyesületeket is, melyekben megtalálhatták érdeklődésü­ket a különböző néprétegek, öregek, fiatalok, munkások, földművesek, értel­miségiek egyaránt, nemre való tekintet nélkül. A haladó kultúra terjesztésének nagy és szép hagyományai voltak a magyar dolgozók soraiban Szlovákiában már az első köztársaság idején. Az ismert kékblúzosok, proletkultosok, aztán ké­sőbb a prágai DDOCS által vezetett és a párt által irányított kultúrszerve­zetek, mint a bratislavai Műhely, a kas­sai Stúdió, a lévai Alkotás, a rozsnyói Haladás, a Szikra, a Fáklya és sok más különböző néven ismert kultúregyesüle­­tek, aztán az egyesített magyar fiatalok szövetsége szervezetei, a párt népfront­politikájának idején városainkban és falvainkban egyaránt, felmérhetetlen segítséget nyújtottak pártunknak főleg a proletár öntudat, az internacionalista nevelés terén, így készítve fel a napi harcokon keresztül dolgozóinkat a dön­tő harcra az osztályellenséggel való végleges leszámolásra. Ezért látta szükségesnek pártunk a dolgozó nép 1948-as februári győzelme után a Csehszlovákiai Magyar Dolgo­zók Kultúregyesületének megalakítását. Létrehozni egy olyan szervezetet, egye­esztendő alatt tizenhét új áruházat nyitottunk meg és összesen 170 ezer négyzetméternyi kereskedelmi területen évente átlagosan tízmilliárd korona forgalmat bonyolítunk le. Mindennek tudatában valószínűleg természetesnek fog tűnni, hogy önálló munkaterv for­májában bontottuk le az imént idézett párthatározatot, mert teljesítésének mértékétől és mikéntjétől jelentős mér­tékben függ a lakosság áruellátásá­nak kielégítése is. Véleményünk szerint a szállítói és fogyasztói viszony egyen­súlyban tartásának egyik előfeltétele a megbízható áruforrások jó megválasz­tása. A kereslet és a kínálat kiegyen­lítését elsőrendű feladatunknak tekint­jük. Ebből adódik az a természetes kötelességünk, hogy részben a vezér­­igazgatóságok szintjén, részben pedig az üzemekkel fenntartott közvetlen kapcsolat révén rendszeresen ellen­őrizzük és értékeljük a gyártó vállala­tokkal kötött szerződéseink teljesítését.- Valószínű, hogy cserébe viszont a termelő üzemek kérnek „több szót" a kereskedelmi reklám tekintetében . . .- Kérnek és kapnak isi Ennek érde­kében - szakágazati, vállalati, illetve üzemi szinten - árusítással egybe­kötött áruforgalmi reklámnapokat ve­zettünk be, amikoris egy-egy iparág termékei vagy egy-egy üzem gyártmá­nyainak jegyében élnek áruházaink. A szakágazati napokat legnagyobb áruházainkban: a prágai Kotvában és Májban, illetve a bratislavai Priorban tartjuk; a vállalati akciókat a hatezer négyzetméternyi árusítási területtel rendelkező plzeni, pardubicei, gottwal-FABRY ISTVÁN sületet, amelynek segítségével pártunk, a csehszlovákiai magyar nemzetiségű dolgozók soraiban is örökre lerakja a szocializmus, a kommunizmus alapjait. Ez az elgondolás azért volt reális, mert azonkívül, hogy mint már említet­tem, a párt által vezetett haladó kultú­ra terjesztésének a múltban, aránylag széles alapokon nagyon szép hagyo­mányai voltak, de ezenkívül, ami még ennél is fontosabb, életben maradt sok olyan harcos magyar kommunista, akik nagy tapasztalatokkal rendelkez­tek a pártunk által irányított tömeg­szervezeti munkában. Ezekre a tapasztalt, öntudatos harco­sokra támaszkodva jöttek létre, szinte egyik napról a másikra, tehát nagyon rövid időn belül a CSEMADOK alap­szervezetei, Bratislavától Agcsernőig, majd valamennyi városban és faluban, ahol csak magyar dolgozók élnek. Meggyőződhettünk arról, hogy az újra elvetett mag már megművelt talajba hullott. A CSEMADOK-szervezetek megalaku­lásuktól kezdve, az általános osztály­harcos internacionalista nevelésen kívül, pártunk vezetésével, nagyon helyesen mindig a legégetőbb problémák meg­oldására mozgósították a tagságot és a tagságon keresztül a dolgozók tömegeit. Dél-Szlovákiában, vagyis n • -iyar­­lakta területeken, fekvésüknél toj.'»:, de a magyar néptömegek foglalkoztatott­ságát illetően is a mezőgazdaság szo­cialista átépítése, kollektivizálása volt a legégetőbb feladat éppen ebben az időben. És mi büszkén tekinthetünk vissza ezen nehéz, de nagyon szép múltunkra, mert derekasan vettük ki részünket pártunknak ezen munkájából, az új, boldogabb falu kialakításából, dovi, nyitrai, žilinai és kassai áruhá­zainkban; az úgynevezett üzemi reklám­napokat pedig trösztünk többi áruhá­zában. Az ilyen áruforgalmi napok többsége jól bevált, ezért a vásárlók körében is rendkívül népszerűek ezek az akciók. Akárcsak a baráti szocia­lista államok testvérvárosainak áruhá­zaival rendezett árucsereforgalmi nap­jaink is, ami viszont alkalomról alka­a szocialista kollektív gazdálkodás megszervezéséből. A CSEMADOK min­den tagjában sikerült megerősítenünk azt a hitet, hogy csak ezen feladatok sikeres teljesítésével rakhatjuk le újból a haladó kultúra alapjait magyar fal­va inkon is. És hogy ma, a magyar fal­vak népe is magas szintű kultúrált körülmények közt él, hogy a felismer­­hetetlenségig megváltoztak dolgozóink életkörülményei minden tekintetben, ebben a nagy műben a CSEMADOK- nak is benne van a része, erre vagyunk hát mi büszkék. Ezért utasítjuk vissza azon vádaskodásokat, hogy „többet törődtünk a múltban a tehénistóllókkal, mint az igazi kultúrával". Mi lenne még ennél szebb és érthetőbb, a mun­kásmozgalmi hagyományok folytatásá­nak, mint éppen az, hogy tovább har­colunk a megvalósításáért mindannak, amit annak idején célul tűzött ki pár­tunk, amiért dolgozóink soraiból sokan az életükkel is fizettek. A forradalmi munkásmozgalmi ha­gyományok folytatása az is, hogy kultu­rális szövetségünk minden megmozdu­lásának igyekszik osztályalapokat biz­tosítani, azon elgondolások alapján, hogy ez a szervezet sem öncélú, valami célt szolgál, mégpedig nem kevesebbet, mint azt, hogy a kultúra hathatós fegy­verével járuljunk hozzá állampolgáraink általános szocialista fejlettségéhez. És ha hiányosságokról beszélünk, akkor azt hiszem, éppen azon kell el­gondolkodnunk még jobban, mik lehet­nének még azok a hathatósabb mód­szerek, melyekkel végleg eltávolíthat­nánk a még imitt-amott megmutatkozó öncélú, dekadens vagy esetleg nem szocialista eszméket 'szolgáló úgyneve­zett „politikamentes kultúra" terjeszté­sét. Harmincéves múltunk azt igazolja, hogy kulturális szövetségünk, minden hiányosságunk dacára, méltó örököse a szlovákiai magyarság soraiban mind­annak, ami a múltból haladó hagyo­mányként ránk maradt, és nem utolsó­sorban büszkék vagyunk arra, hogy méltó örökösei vagyunk a munkás­­mozgalmi hagyományoknak is, tudatá­ban annak, hogy ezzel járulunk hozzá legjobban szebb jövőnk megteremtésé­hez, a szocializmus győzelméhez. lomra a belföldi termékek választékát bővíti.- Elsősorban a vásárlók, de olykor bizony a szakemberek körében is az a vélemény uralkodik, hogy a kereskede­lem csak részben, néha pedig egyálta­lán nem ismeri a vásárlóközönség ízlé­sét. Mi a véleménye erről a kérdésről? (Folytatás a 4. oldalon) HÉTVÉGI LEVÉL A minap a szerkesztőségi postában egy furcsa levéllel találkoztunk. írója kivágta a Kicsoda? Micsoda? rejtvény­­versenynek 22. fordulójában közölt anyagát és a következő kurta-furcsa sorokat írta hozzá: „Ennyire azért nem kell a szegény bugyuta olvasókat alá­becsülni! Persze lehet, hogy önmaguk­ból indulnak ki. Egy gimnazista. — Szomorú vagyok.“ Nem, nem sértődtünk meg, kedves gimnazista olvasónk. Aki ugyan lehet kissé öregebb „gimnazista“, mondjuk olyan idős is, mint jómagam. De ez mellékes, maradjunk a gimnazista megszólítás mellett. Hát kedves gim­nazista olvasónk, a Kicsoda? Micsoda? kérdései közé az Auróra cirkáló neve azért került be. mert a Hétnek ez a száma a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójára jelent meg. és az Auróra — tetszik vagy nem tet­szik — örökké a Nagy Októberi For­radalom kezdetének szimbóluma volt és marad. Gogol pedig — akinek neve a másik kérdésben szerepelt — az orosz kritikai realizmus s a világ­­irodalom egyik legkimagaslóbb alakja. Tudja, kedves gimnazista olvasónk, voltak nagy emberek, akik úgy léptek a szószékre, hogy bevezetőben azt mondták: amit most elmondok, nem lesz semmi új. De régi igazságokat fogok ismételni, mert az emberek könnyen felejtenek. Hát így van ez az Aurórával is, Gogollal is. Nem árt őket feleleveníteni emlékezetünkben, ne­hogy elfeledjük, hogy volt egyszer egy író, aki maró gúnnyal ostorozta a né­peket elnyomó cári önkényuralmat, és volt egy cirkáló, mely jelt adott a gyű­lölt cári uralommal való végső leszá­molásra. Könnyűk voltak-e a Kicsoda? Micsoda? kérdései vagy nem? Szerin­tem minden kérdés könnyű volt annak, aki tudta. Nehéz annak, aki nem tud­ta, vagy nem pontosan tudta. A ver­sennyel nem az volt a szándékunk, hogy vizsgáztassunk embereket, hanem csak annyi, hogy felelevenítsünk dol­gokat, melyeket valamikor tudtunk, de lehet, hogy elfelejtettünk. Mert a gya­korlat nem olyan egyszerű, ahogy azt gimnazista olvasónk elképzeli. Meg­említek két példát. A Kicsoda? Micso­da? rejtvényversenynek a 22. számú fordulójában az Auróra cirkálóval kap­csolatban feltett kérdésre nem minden­ki adott egyértelmű választ. Voltak néhányan, akik a Patyomkin cirkálóra „tippeltek“. A 19. fordulóban az egyik versenyfeladat úgy hangzott, hogy ne­vezze meg a Jemeni Népi Demokrati­kus Köztársaság fővárosát. Erre hat­­vanketten küldtek be helytelen választ. Viszont ez egyáltalán nem tragédia. Hisz nem mindenki szeret földrajz­könyvben lapozgatni, vagy térképet tanulmányozni. Egyszerűen játszunk, és játék közben olykor tévedünk is. Ne haragudjon, ■ hogy egy kicsit elbe­szélgettem önnel, kedves gimnazista olvasónk, de hát ami a szívünkön az a szánkon. Nekem jól esett ez a kis csevegés, már azért is. mert ha netán többen is akadnának olyanok, akik könnyűnek találva egyes kérdéseket, ebben saját maguk, illetve tudásuk alábeesülését látják, akkor most ezek­kel is elbeszélgettem egy kicsit. Kívá­nok önnek jó tanulást, sikeres érett­ségit, csak arra vigyázzon, nehogy az érettségi vizsgán esetleg épp vala­milyen egyszerű kérdésre ne tudjon helyes választ adni. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom