A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-12-09 / 50. szám
oktatunk. Az első két szakmában még hagyományos módon. A kovács szakmai oktatásban részesült végzett tanulók a kiküldő üzem műhelyében mint karbantartók, gépjavítók, mechanikusok helyezkednek el. A szakmunkás-bizonyítvány mellett gépjárművezetői jogosítványt is kapnak, és hegeszteni is megtanulnak nálunk. történelem, matematika, fizika, kémia, biológia, testnevelés, polgári nevelés és honvédelmi nevelés. Az általános ismereteket nyújtó tantárgyak közül nyelveket, kémiát és matematikát még a 3. osztályban is tanulnak a növendékek. A gépjárművezetés elsajátítására itt is lehetőség nyílik. A lányok részére háztartási és gyermeknevelési ismereteket oktatunk. A kertészeti szakon elsajátítják a tanulók a kertészeti növények vetését, palántázását, ápolását, a termés betakarítását megkönnyítő gépek és eszközök kezelését és karbantartását. Az üvegházban és szántóföldön termesztett növények szaporítását, ápolását és védelmét. A szőlészeti szakon pedig a szőlő telepítésétől kezdődően egészen a borászati technológiáig mindenből szakmai képzésben részesülnek. Aki kitüntetéssel szerzi meg a szakmunkásbizonyítványt, az az ötödik fizetési osztályba való besorolásra jogosult. Akik tovább akarnak tanulni, azok a dolgozók középiskolájában némi gyakorlati idő eltelte után levelező tagozaton érettségit szerezhetnek. Es ekkor válik számukra különösen szükségessé és hasznossá, amit a 3. évfolyamban tanultak. Felvételi vizsgát az oktatási nyelvből, orosz nyelvből és matematikából kell tenni. (Az SZSZK Oktatási Minisztériumának 1976. december 6-án kelt 14 571 1976-111 számú utasítása értelmében - a szerk. megjegyzése.) Az érettségi után akár főiskolára is jelentkezhetnek. Duka Istvánnak és Csákvári Géza kertészmérnöknek, a szakmai oktatás vezetőjének kíséretében megtekintettük a tanműhelyeket, a gazdaságot, a diákotthont, a klubhelyiségeket. Szinte megható az ipari tanulók igyekezete. Látszik rajtuk, hogy szórakoztatja őket a munka. Persze a kíváncsiság is ösztökéli őket: minél többet ellesni a szakma fortélyaiból, hogy simábban menjen a gép, többet teremjen a föld. Sok sikert fiatalok! Ez év szeptemberétől a kertészeti és a szőlészeti szakon áttérünk a módosított szakmunkásképzésre. Ami már az új oktatás-nevelési rendszer szerves része. Nevében ugyan még megmaradt iskolánk szaktanintézetnek, de a tanmenet megváltozott.- Mit jelent konkrétan a változás? Nyújt-e valami többletet a tanulók számára?- Emelkedett az oktatás színvonala. Immár középfokú szinten oktatunk. Szakmunkásokat képzünk, de szélesebb alapfokú ismereteket szereznek, ami az alapja az érettségi megszerzésének. Az oktatási idő ebben a két szakmában 40 hónap. Ezután záróvizsga következik. Az első évfolyamban a szaktantárgyak - a kertészeti szakon a gépek és berendezések, valamint a kertészet, a szőlészeti szakon a géptan és a növénytermesztés - mellett általános tantárgyakat oktatunk; ezek: magyar nyelv és irodalom, orosz nyelv, 1. Virágkötészetet is tanulnak a lányok a gyakorlati foglalkozáson 2. Szőlőt préselnek a fiúk 3. A kovács-tanulók munkájának eredménye 4. Tapasztalt mestertől tanulják a kovácsok a szakmát 5. „Saját gyerekeinknek se főzünk jobbat" PRANDL SÁNDOR.felvételei iKTRONIKUS zeneig zeneszerzővel zattal kapcsolatban. Milyen jövő vár az elektronikus zenére? — Optimista vagyok. A műfaj megkedveltetése és megkedvelése nem lesz rövid eljáratú, gyors folyamat. Ennek egyik fő okát abban látom, hogy drága az elektronikus zene előállítása. Nem kis összegbe kerül a jól felszerelt stúdió, és jelentős pénzösszeget jelent üzemeltetése, tehát a gondolatban vagy papíron meglevő műnek realizálása. Ma már azonban ott tartunk, hogy odahaza csaknem minden héten tartunk elektronikus zenei hangversenyeket. Érdekes módon a munkások között talált a műfaj élénkebb, kedvezőbb visszhangra és fogadtatásra. Ök azok, akik látogatják a koncerteket. — Kanyarodjunk vissza talán most — időben és az emlékek felidézésében — a kezdethez. Hogyan lesz valakiből zeneszerző? Illetve, hogyan és mikor találkozott és jegyezte magát el ön a zenével? — Hatéves koromban, idehaza, Diószegen kezdtem zongorát tanulni. Hétéves voltam, amikor észrevették, hogy abszolút hallásom van. Diószeg, szülőfalum után Pozsony következett. A gimnázium első évfolyamát jártam itt, a másodikat már Pesten. A nyári vakációkat azonban ekkor is Pozsonyban töltöttem, bejártam Németh—Šamorínsky Istvánhoz zongorázni. Egyébként is, három évig volt mesterem. Tizennégy éves voltam, amikor megszületett az első kompozícióm. Nyolcadikos koromban egyik tanárom bemutatásra kerülő darabjához írtam zenét. A bemutatót megtekintette Dohnányi Ernő is. Az ő ajánlására azután később felvettek a Zeneművészeti Főiskolára. Kodály Zoltán zeneszerzési osztályába jártam öt évig. Ezt követőleg egy évig tanársegéd voltam mellette. Hát, dióhéjban ennyi. — Említette Kodály Zoltán nevét. Hadd fűzzem ezirányban tovább az elkezdett beszélgetés fonalát. Galánta — Diószeg. Alig pár kilométerre van a két helység egymástól. — Igen . . . Kodály tudta, hogy Diószegről származom. Hiszen ezért is hívta fel figyelmemet, ösztönzött e vidék népdalainak felkutatására, felgyűjtésére. Köbölkút, Naszvad, Andód, lllésháza . . . — néhány falunév a sok közül, ahol azután az ő tanácsára megfordultam, és hatszáz népdalt sikerült fel - gyűjtenem. Sajnos, a felgyűjtött anyag nagy része az ostrom alatt megsemmisült. Százötven-százhatvan népdal azonban feldolgozásra került. Beszélgetéseink alkalmával, egyebek mellett természetesen szóba került az a vidék is, ahol ő gyermekéveinek egy részét töltötte, én pedig születtem. Mindig szeretettel beszélt Galántáról, Nagyszombatot azonban gyakrabban hozta szóba. Érthető módon, hiszen diákköri emlékei oda kötötték inkább. — ön elég hosszú ideig volt közvetlen kapcsolatban a Mesterrel. Milyen ember volt Kodály Zoltán? — Meglehetősen szűkszavú, egyenes, szókimondó. Az óraanyagot nem időben, hanem anyagban mérte. Volt, amikor a két órára előirányzott tananyagot tizenöt perc alatt átvette; máskor hat-nyolc órát is foglalkozott az egy órára előirányzott anyaggal. És nem tűrte maga mellett a féltehetségeket. Aki az ö osztályát elvégezte, az később is bizonyított . . . — Utolsó kérdésem: Mennyire ismeri, tanár úr, és ha ismeri, hogyan ítéli meg a csehszlovákiai magyar énekkari mozgalmat? — Újságokból, hetilapokból ismerem a CSEMADOK népnevelési, népművelési tevékenységét, a kórusmozgalmat is. Tudok a galántai Kodály-napokról, sajnos ezidáig még nem vehettem részt ezen a kórusfesztiválon. Megítélni tehát csak a diószegieket tudom. Tisztán intonálnak, jó ritmusban énekelnek, nem kiabálnak, meglátszik, hogy a kórusban törődnek a hangképzéssel. És ezt őszintén mondom, nem udvariasságból. Tudom azt is, diószegi barátaimtól, ismerőseimtől, hogy a Kodálynapokon több, a diószegihez hasonló képességű énekkar szerepelt. Remélem, lesz még alkalmam megismerni, látni, hallani az itteni kórusokat. A diószegiekkel remélhetőleg hamarosan találkozunk ismét. Az énekkar fennállásának tizedik évfordulójára, mely jövőre lesz, szeretnék egy kórusművet komponálni a számukra. GORFOL JENŐ A szerző felvétele 13