A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-12-09 / 50. szám
higgadtan, internacionalista módon segítettek. Nem magyarkodtak, hanem a párthatározatok szellemében valóban a proletár internacionalizmus elvei alapján nyújtottak seg'édkezet mindenütt, ahol erre szükség volt. Ez volt tehát a nemzetiségi kultúra és a magyar nemzetiség további szellemi felemelkedésének és fejlesztésének komoly útja, s a CSEMADOK ennek becsületes segítőtársa a magyar etnikumú területeken. Mint a CSEMADOK szenei városi szervezetének alelnöke és a bratislavai járási bizottsága plénumának tagja bátran és őszintén kijelenthetem, hogy egész kulturális tevékenységünkkel az intenacionalista együttélést támogatjuk, a kölcsönös tisztelet és megértés alapján igyekszünk továbbfejleszteni a közös szocialista kultúrát, megismertetni egymás kulturális értékeit. Ugyanakkor ügyelünk arra, hogy tudatosítsuk mindenkiben: nincs szebb annál, mint becsületes odaadással építeni országunkban a fejlett szocialista társadalmat, nemzetiségre való tekintet nélkül. A mi társadalmunkban nem aszerint ítélünk meg valakit, hogy milyen nyelven beszél, a meghatározó az - és csakis az -, hogy kinek milyen a politikai és szakmai felkészültsége és hogyan áll helyt azon a poszton, amelyre a társadalom állította. S aki ezt az egyszerű, de alapvető követelményt nem tudja, vagy nem akarja megérteni, azt Pascal szavaival élve szótlanul gyászolom, aki a valóság számára még él, de a társadalom, és a megértés és szeretet számára már meghalt. TELEKY MIKLÓS Ott voltam mind a CSEMADOK megalakulásánál, mind a magyar iskolák megnyitásánál, s szívesen emlékezem, örömmel idézem vissja azokat a munkás hétköznapokat, amelyek minden nap újabb és újabb örömet adtak, mert a fiatalos lelkesedés a legnagyobb nehézségen is átsegített bennünket. Munkásságom szorosan kapcsolódik a magyar tannyelvű iskolák megnyitásához és a CSEMADOK 30 éves fennállásához. Pályafutásomat Gútán (Kolárovo) kezdtem, ahol 1949 szeptemberében már az első osztályban kétnyelvű oktatást vezettek be. Ez a magyar nemzetiségű tanulók beiskolázásának első lépése volt. Fordulatot jelentő változást hozott 1950 tavasza, amikor megnyíltak az első magyar osztályok. Ezekben az osztályokban Teleky Miklósné, Kondé Imre kezdték meg működésüket. Ez az esemény egybeesik a CSEMADOK-szervezet megalakulásával Gútán, ez megszabta későbbi életpályámat. A helyi pártszervezet kiküldöttjeként Tánezos István és Szladky István idős párttagokkal együtt vettem részt az alakuló közgyűlésen, ahol elnökké választottuk id. Tánczos Istvánt és titkárrá Tánczos Sándort. Ez a szervezet lüktető életet vitt az ország legnagyobb községének életébe. 1950 augusztusában azzal a feladattal bízott meg a Megbízottak Testületének oktatásügyi szakosztálya,, hogy az akkori nagymegyeri (Calovo) járásban szervezzem meg az első magyar tanítási nyelvű középiskolát. Feleségemmel együtt jelentkeztünk a dunaszerdahelyi tanfelügyelőségen, ahonnan a megbízó levéllel együtt az oktatásügyi előadóhoz küldtek az ügy további intézése végett. A következő években Apácaszakállason nemcsak középiskola, majd később nyolcosztályos általános iskola lett, de még — esti tagozaton — a tanítók képzését is vállaltuk. 1952-ben azután Nagymegyeren is megnyílt a magyar iskola. Apácaszakállason először két tanteremben szorongott a 120 gyerek, de aztán több lett a tanterem és szaporodtak a bútorok; ezeket egyes iskolákban a kiselejtezett tárgyak közül válogattuk össze. Sok lenne leírni a további nehézségeket a tanszerek, a tankönyvek beszerzésénél. Ha kellett, fiatal kollégáim sok esetben maguk sokszorosították a tankönyveket. Epizódként említem meg, hogy Bratislavából, a Kalinčiak utcai iskolából feleségem s jómagam két kiselejtezett táblát vittünk az állomásra. A terhet nem érettük, csak az a tudat lelkesített minket, kell a tábla az osztályba. Az 1950 51-es tanévben a környéken már három középiskola működött. Dunaszerdahelyen Hartmann József, Bősön (Gabčíkovo) Kossányi István, Apácaszakállason az én vezetésem alatt. Mi, az iskola szervezői nemcsak a pedagógusi teendőket láttuk el, egyben a szervezeti élet mozgatói is voltunk. Itt kapcsolódtam be aktívan a CSEMADOK helyi szervezetének munkájába. 1952- ben megrendeztük a János vitézt, amit további színdarab bemutatása követett. 1953-tól jnb-képviselőként, majd a kulturális szakosztály vezetőjeként és a CSSZBSZ járási elnökeként aktívan irányítottam a járás kulturális életét és a CSEMADOK helyi szervezeteinek munkáját. Kulturális téren a legtermékenyebb négy év volt, amit Nemesácsán (Zemianska Olča) töltöttem. Ekkor mutattuk be a Dankó Pistát, a Tanítónőt, a Mágnás Miskát, a Csipkerózsikát, Petőfi-, Ady-, József. AttHa-esteket rendeztünk, s az énekkar is szép eredményeket mutatott fel. Sajnos — már nem az el so;; ízben —elszólítottak az iskola éléről, s ezúttal ;jáirési tanfelügyelővé neveztek ki. y A CSEMADOK-kal a kaposolátom mindvégig töretlen volt. A nagymegyeri -kultúrotthon is őrzi e kapcsolat emlékét, mert itt is, ha kél lett, szerveztem, még szerepeltem ,is', ha a közoX ügy így kívánta. 1961-ben a járások összevonásé után Dunaszerdahelyre kerültem, ahol ismét mint tanfelügyelő működtem. 1962-ben kineveztek a nagymegyeri tizenegy osztályos középiskola igazgatójává. Itt bevezettem a szaktantermes oktatást. 1964-ben pedagógiai munkásságom elismeréseképpen a „Példás tanító" címmel tüntettek ki. A CSEMADOK munkájából továbbra is kivettem részem. Nagymegyeren három évig a helyi szervezet elnöke voltam, majd a további években mint a népművelési szakbizottság elnöke tevékenykedtem. Ma a szervezet alelnöke és KB-tag vagyok. 1972-től ismét Dunaszerdahelyen a jnb oktatási szakosztályán dolgozom, mint a Járási Pedagógiai Központ vezetője. Ezt a munkát szeretem, a munka eredményét nap mint nap tapasztalom. A baráti légkör, munkatársaim lelkesedése, felkészültsége azt az érzést ültetik el bennem, hogy az utánpótlás ugyanúgy tud harcolni a jó ügyért, mint ahogy azt mi tettük a kezdet kezdetén. AZ ÜSZI-TÉLI IDÜSZAK FŰ FELADATAI A CSEMADOK-tagság és a csehszlovákiai magyar dolgozók körében végzett hatékony ideológiai nevelés és a felnőttoktatás területén végzett munka elősegítése- érdekében ülésezett a CSEMADOK KB Központi Népművelési Szakbizottság klubtevékenységgel foglalkozó albizottsága, a Központi Művelődési Klubtanács. A CSEMADOK KB évi munkatervében rögzített feladatok, célkitűzések figyelembe vételével az általános népművelés és a felnőttoktatás területén a Központi Népművelési Szakbizottság kidolgozta és jóváhagyta évi munkatervét (évente két-három alkalommal ülésezik), valamint az őszi—téli időszak népművelési munkájának aktuális teendőit. Az értekezlet foglalkozott a központi szemináriumok, munkaértekezletek megszervezésével. Ebben az évben két központi szemináriumot rendez a CSEMADOK népművelési osztálya: elsőt november végén az illetékes járási szak- és albizottságok vezetői, illetve tagjai számára, a másodikat decemberben a Népművelési Intézettel közösen; ezen a felnőttoktatás területén tevékenykedő előadók és klubvezetők vesznek részt. A novemberi szemináriumon elhangzott előadásokból érdemes megemlíteni a Csehszlovákia megalakulásának 60. évfordulója, A Szlovák- és a Magyar Tanácsköztársaság, Az iskolán kívüli nevelés és a CSEMADOK-klubok munkája és A korszerű népművelés főbb feladatai című előadásokat. A decemberre tervezett szeminárium bevezető része aktuális politikai eseményekre, az 1979-es év ünnepi megemlékezéseire összpontosul, a második részben pedig egy klubfoglalkozáson vesznek részt a szeminárium hallgatói; a kiubest módszertani összeállítását, megszervezését boncolgatják majd saját gyakorlatukban, klubjaik szervezésében, irányításában. A szakbizottság továbbá jóváhagyta a bratislavai székhellyel működő Központi Népművelési Klub megalakításának javaslatát. Az új intézmény 1979 januárjában tartja első összejövetelét, ahol részt vesznek mindazok az előadók, akiknek előadói tevékenységére igényt tartanak majd a CSEMADOK művelődési klubjpi. Népművelésünk egyik legeredményesebbnek bizonyult formája a klubtevékenység. Gondos, édő szervezéssel különleges hatású művelődési módozattá tehetjük. Valójában többirányú szerepkörrel ruházhatjuk fel, hiszen szórakozásra, művelődésre egyaránt feltételeket biztosít. Kialakítja a szabad idő ! hasznos megszervezésének modelljét, s annak gyakorlásával indítja a klub-tagokat a permanens önművelés útjára. A CSEMADOK művelődési klubok munkájának tartalmi irányítására, tevékenységük összefogására alakult Központi Művelődési Klubtanács ebben óz évben már a harmadik ülését tartotta. Novemberi ülésén értékelte a II. nyári művelődési tábort, mely eszmei-politikai síkon bizonyította az ott megjelent fiptalok erkölcsi és politikai érettségét, s az ott ölhangzott előadások és egyéb foglalkozások hozzájárultak a résztvevők tudatának formálásához. A II. nyári művelődési tábor tapasztalataiból kiindulva a klubtanács javasolja a KB Elnökségének, 1979-ben a III. nyári művelődési tábor megrendezését, az előre kidolgozott irányelvek alapján. Továbbá a klubtanács kidolgozta és jóváhagyta saját 1979-es évi munkatervét. Eszerint a klubtanács évente hatszor ülésezik, s az egyes összejöveteleken a résztvevők foglalkoznak a III. nyári művelődési tábor megszervezésével, előkészítésével, továbbá a művelődési klubok munkaterveinek központi összehangolásával, az egyes műsorok klubok közti cseréjével és a klubok tervfeladataival az őszi—téli időszakban. Legfőbb célunk, hogy felkaroljunk minden újat és időszerűt. Ezért bízunk abban, hogy a megalakult Központi Művelődési Klubtanács és a Központi Népművelési Szakbizottság irányításával népművelésünk eredményeit szocialista művelődéspolitikánk sikerének könyvelhetjük majd el. BANKHAZY KAROLY TELEKY MIKLÓS: 7
