A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-12-09 / 50. szám
ÁLLÓITOK IMSTOK Ä1TOIÍ FOLYÓIRAT Szelíd jövőnk érlelői Ez a József Attila-i ihletésű cím nemcsak irodalmi hanem eszmei kapcsolatot is kíván jelezni a szocialista gondolatok és a Sarló között. A Tiszatáj idei 10. száma Csatári Dániel eme cikkével tiszteleg a Sarló megalakulásának 50. évfordulóján. Olyan adalékokkal szolgál a mozgalom történetéhez, amelyek a tájékozatlanokat is megismertetik, a hitetleneket is meggyőzik a Sarló haladó irányvonaláról, terveiről, szándékairól és tevékenységéről. A dokumentumok többek között Zdenék Nejedének, Julius Fučíknak, Móricz Zsigmondnak és másoknak a Sarlóhoz fűződő kapcsolatát tárja fel, kiemeli az 1931-es kongresszus egyöntetű állásfoglalását a szocialista eszmék mellett. Érdekesek azok a dokumentumok, amelyek a horthysta belügyminisztériumhoz intézett jelentéseket tartalmazzák. Már bizonyos, hogy a Sarló — a szórványos vadhajtások ellenére is — fő vonulatában, szándékaiban a szocializmus ügyét, eszméjét tanulmányozta és terjesztette az egyszerű emberek körében is, nagy hatással volt a DAV és a Tvorba mozgalmaira. Mozgalmi jellegű megszűnése nem jelentett eszmei kudarcot, mert azt a kényszer és hatalmi önkény hatásának tudhatjuk be. Bár a folyóiratban a dokumentumok előtt szerepel Czine Mihály Sarlót értékelő cikke, ez inkább azoknak szól, akik ebben a kérdésben nem eléggé tájékozottak. Elemzése rövid áttekintést ad a mozgalomról, elemezve ennek társadalompolitikai körülményeit és végezetül az örökséggel, a szellemi hagyatékkal foglalkozik: „A sarlós-mozgalom elenyészett, de gondolatai beépültek a tudatba, s a sarlós lelkűiét él. Nemcsak azokban, akik biciklivel, önként, szívbéli vágytól hajtva találkoztak Gombaszögön a Sarló megalakulásának 50. évfordulóján. Él mindazokban, akik emelt fővel szeretnének élni a népek közösségében. Akik a lehetetlenre is vállalkoznak, hogy a lehetséges megvalósuljon." MoInár László KÖNYV Jókai Anna: Mindhalálig A legnépszerűbb magyarországi írók egyike Jókai Anna, művei általában több kiadást érnek meg. A Mindhalálig tavaly másodszor került az olvasók elé. Tulajdonképpen lélektani regény ez, főhőse író. A hős felesége orvos, aki szerint férjében átfordult a rend: pojáca, s hazudja, hogy van rá oka. Zsákutcába kerül. Járható utat keres keservesen hánykolódva. Szeretne előbbre jutni. De ugyan merre van az az ,,előbbre”? Mindemellett lelkiismeretes, cselekedetei nem kerülnek ellentétbe annak a közösségnek erkölcsi követelményeivel, melyhez tartozik. Jókai Anna töretlenül hiszi és vallja, hogy a dolgok tulajdonságainak megismerésén keresztül eljuthatunk lényegük megismeréséhez. Szükségszerűen kialakuló lelki jelenségek sajátosságait vizsgálja. Figyelemmel kíséri kialakulásukat, fejlődésüket, és a társadalmi jelenségek személyi tényezőit is. Mi rejlik vajon a „magányosság", a „szerelmi csömör”, a „társak irigysége", a „tehetség" és a „belső üresség“ kifejezések mögött? Már-már a főhős életéért aggódunk, aki, úgy látszik, zátonyra fut küzdelmeiben, amikor aztán felesége aggódása és életszeretete, hivatástudata megmenti. Tisztába jut önmagával, célba ér . . . De vajon meddig lesz ez így? Maga a főhős válaszol: „Addig. Egészen addig. Most még haladék. Még átvált az idő. Egyre ritkább, de egyre izmosabb csomók a folyton vékonyodó fonálon." (Szépirodalmi Kiadó, 1977) Ábel Gábor KIÁLLÍTÁS Cziráki Lajos képei Pápán jártam a múltkor. Az 1965- ben megnyitott Helytörténeti Múzeumot látogattam meg. A város és a pápai járás területén talált régészeti, iparművészeti és néprajzi tárgyakból berendezett állandó kiállítás mellett, érdekes időszaki kiállításokat is rendez itt a Megyei Múzeumi Igazgatóság. Ottjártamkor Cziráki Lajos festőművész képeit csodálhatták meg a múzeumba érkezők. A tárlaton látható képek a romantika nagy német festőjének, Casper David Friedrichnek szavait juttatták eszembe: „A művész ne csak azt fesse, amit maga előtt lát, hanem azt is, amit magában lát." Pápára-, gyermek- és ifjúkora, valamint művésszé érésének színhelyére tért vissza a művész, mikor a város műbarát közönsége elé tárta alkotásait. Az ott eltöltött évtizedek jegyeit viselik magukon képei, annak ellenére, hogy húsz éve Győr városa a lakhelye. Az, hogy Cziráki még pályája kezdetén felismerte egyéniségének — mesterétől és társaitól — elütő jegyeit, s ezt a világ előtt vállalni merte, teszi művészetét sajátságossá. Festészetében a régi nagy művészetet látom folytatódni, azt a lebilincselő hatásravaló törekvést, mely a XIX. század naturalista és impresszionista áramlatában elenyészett és Van Gogh s Csontváry megvilágításában éledt újjá. Művészetét vizsgálva a „kisvilág” élőlényeire, tárgyaira s jelenségeire találunk. Régi ismerősünkké válik az ablak, a ló, a fal, a kürt, a dolgozó, a tanácstalanul tébláboló vagy a riadtan utat kereső ember. Egyszerre vonz és felzaklat ez a világ, mely rejtelmes s ugyanakkor realisztikus is. Színeiben és kompozícióiban a szinte barokkos megformálásában is mindig érződik a szenvedély tüze. Harminc olajfestménye közül a Foltozott zászló, Régi tál emléke, Kürt valamint a Hat bábu című alkotása nyerte el tetszésemet. Nyolc tollrajza közül pedig a Fekvő figura című tanulmányrajz volt az, amely leginkább megragadott. „Műveld a csodát, ne magyarázd!" — olvashatjuk Nagy László Hegyi Beszéd című versében, s állítom: Cziráki Lajos műveli a csodát, a festői megjelenítés csodáját. Bárdos Gábor RÁDIÓ ww Ősz, bor, szüret Még emlékszem a gyermekkori szüretekre. Az már csak halványan él bennem, hogy ilyenkor anyám túróslepényt sütött, azt fehér vászonba csomagolta és délben azzal kínálta a vendégeket a szőlővégen. Arról viszont hosszan tudnék mesélni, milyen volt a szüreti ünnepség, a szüreti felvonulás. Pedig már tíz éve, amikor az utolsó nagyszabású szüreti ünnepséget tartották a falunkban. Azóta nem vonult többé végig a falu főutcáján nagy zenebonával, vidámsággal a feldíszített lovas karaván, a legények vászongatyában, lajbiban nem ültek többé nyeregbe, a lányok nem öltöttek föl maskarát és nem kenték be fekete boxal a kapukban, az utcaszélén ácsorgó, nézelődő emberek arcát. Nincs többé se ez, se az és számomra, számunkra már szüret sincs nagyon többé. Csak bor van, aminek talán már az íze sem olyan, mint valaha. Csak bor, ami méreg is meg orvosság is. Attól függően, ki milyen mértékkel fogyasztja. Hangzott a rádióban az Ősz, bor, szüret című adásban. S a fenti emlékezések is ezt az adást hallgatva jutottak eszembe. De a szórakoztató műsor azon kívül, hogy kellemes érzéseket ébresztett a hallgatóban, többet is adott: fölvillantotta előttünk a borászat, a bortermesztés ősrégi hagyományait, sok érdekeset megtudhattunk Dél-Szlovákia többezer évvel ezelőtt élt bortermesztőiről, borivóiról. És a szerkesztő-riporter jóvoltából megismerkedhettünk az alsópéteri bortermelőkkel is, akik tudvalevőleg az ország egyik legjobb borát szüretelték az elmúlt hetekben. A végig érdekes, szórakoztató műsorból csupán egyet hiányolok: kár volt megállni Nyugat-Szlovákia határainál. Csak ennek az egy vidéknek a borászati hagyományaival foglalkozni. Közép-, és Kelet-Szlovákiában is nagy, messzi múltra tekint vissza a bortermesztés, borászat. Az egyes vidékek hagyományainak, szokásainak összevetése csak érdekesebbé, tartalmasabbá tehette volna az adást. —zolczeF— Sárospatakon dolgozik Európa egyetlen malomkőgyára, amely termékeit a világ minden tájára szállítja. A kiöregedett üzem azonban nemsokára befejezi a termelőmunkát, s múzeumot rendeznek be benne. v ■ J 0% '‘J j, *" • A * T-MÁJ > Vv*. 5-L, _ _ V-‘ * —— - — A magyarországi Balatonkeresztúron, Festetics Pál jogtudós egykori kastélyának - ma turistaház - falán leleplezték Bél Mátyás (képünkön) emléktábláját. A neves polihisztor 1731-töl többször tartózkodott ebben a kastélyban. A kígyó kinézetű gyűrű.tulajdonképpen gyűrű kinézetű kígyó ... 8
