A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-12-09 / 50. szám
dolgozói. Elhatározták, hogy jobb munkaszervezéssel jelentősen csökkentik az áramfogyasztó gépek üresjáratát, gazdaságosabban fognak fűteni és az eddiginél ésszerűbben használják majd ki az éjszakai áramot. Hasonlóképpen jelentős energiamegtakarítási intézkedéseket határoztak el a žilinai W. Pieck Vegyiművekben, a ružomberoki V. I. Lenin Textilgyárban, a humennéi (Homonna) Chemlonban, a Spišská Nová Ves-i Tatrasvit üzemben, a Banská Bystricai-i (besztercebányai) Közszolgáltatási üzemben, a Kelet-szlovákiai Vasműben, az istebnéi Kovohuty-ban és az ország számos más üzemében is. G. Husárik az íróasztalán fekvő iratokba pillant, röviden eltűnődik, aztán határozottan leszögezi:- Bizonyos értelemben érdekes kettősségnek vagyunk szemtanúi. Az egy főre eső villanyáram-termelés tekintetében a világ élvonalába tartozunk, akár energetikai nagyhatalom is lehetnénk. Sajnos, a statisztika és gyakorlat egyaránt azt bizonyítja, hogy nem mindig tudunk élni lehetőségeinkkel. Ez teszi szükségessé a fogyasztásszabályozást. És az osztályvezető azonnal példákkal is szolgál. Ha például tirisztoros áramerősségszabályozóval látnánk el az iparban használt megmunkáló gépeket, ez húsz százalékos villanyáram-megtakarítást jelentene. Ha százezer darab hagyományos ívhegesztő készüléket korszerűbb, félvezetős hegesztőberendezésre cserélnénk föl, ez évente mintegy 350 millió kilowattóra áram megtakarítását eredményezné. Persze, annak is megvan az oka, hogy késlekedik a korszerűbb hegesztési eljárás széleskörű bevezetése. Ez az új berendezés lényegesen kevesebb áramot fogyaszt ugyan, az ára viszont sokkal magasabb a hagyományos ívhegesztő készülékénél. Az iparban használt gépek gyakorta tapasztalható üresjáratának megszüntetése további 640 ezer kilowattóra villanyenergia megspórolását jelentené; a közlekedésben és az iparban használt gépek általános korszerűsítése pedig MIKLÓSI PÉTER másfél milliárd kilowattóra áram megtakarítását eredményezné évente! Sajnos, ez a törekvés a kívántnál lassabban tör magának utat, bár ennek is megvan az oka. Nagyüzemi viszonylatban is a világon talán nálunk a legolcsóbb a villanyáram, az üzemek évi költségvetésének alig két százalékát teszi ki . . . A gyárak gazdasági vezetői ezért többnyire leegyszerűsítik ezt a dilemmát: az olcsó áramból inkább nagyobb összeget fizetnek az elavult gépek többletfogyasztásáért, mintsem, hogy jelentős beruházási összeget fordítanának az új gépi berendezés mielőbbi beszerzésére. Rövidlátó, fonák logika az ilyesmi. Közéleti hasonlattal élve: igencsak megcsodálnánk manapság azt az embert, aki a korszerű, kisfogyasztású gépkocsija helyett, egy kisebb teljesítményű, de „jobb étvágyú”, harminc-harmincöt év előtti automobilon akarna száguldozni . .. Nem csoda hát, hogy az energiagazdálkodás — a CSKP XV. kongresszusának erre vonatkozó határozatai értelmében — a legfontosabb gazdasági jelszók sorába lépett, hiszen az ország iparának zavartalan vérkeringését döntő mértékben éppen a villanyáram befolyásolja. „Katonásan" mondva: a szén- és áramtakarékosság egyszerűen napiparancs! Főképpen a nagyüzemi fogyasztóknál, de a mindennapi élet más területein és a háztartásokban is. Írásom elején megígértem: bár röviden, de erről is szólok. Nos, ilyenkor november-december táján elég egyetlen sétát tenni az energiafelügyelőség dolgozóival, és az ember megdöbbenve tapasztalja, hogy a fényárban úszó középületekben este fél hét körül mennyi villany veszik kárba. Minthocsak a fél ország két műszakban dolgozna. A valóság, persze, lényegesen más: rengetegen égve hagyták hivatali szobájukban a villanyt, a takarítónők pedig majd csak munkájuk végeztével, egyszerre kattintanak egyetegyet a kopcsolókon . . . Addig — olykor órák hosszat — vígan égnek a kétszáz wattnál is nagyobb fényerősségű világítótestek, pedig most van a délutáni csúcs, a villanyművek teljes kapacitással dolgoznak, a nagyüzemi fogasztákra pedig - a rádió reggeli jelentése szerint - talán épp a hetedik, vagy tán annál is szigorúbb áramszabályozási fokozat érvényes! És ha netán a vezeték túlterheltsége vagy más okból áramszünet állna be, ez a valóban két műszakban dolgozó gyárakban s a háztartásokban feltétlenül komoly bosszúságot okozna . .. Mert egy-egy család áramfogyasztása tényleg elenyésző, de a háztartások milliói viszont már tetemes mennyiségű villanyt fogyasztanak. Tavaly hazánkban az egy főre eső áramfogyasztás közel négyezer kilowattóra volt, ami az 1970-es esztendő hasonló adataihoz viszonyítva, csaknem harminc százalékos emelkedést jelent. Tarts velem, kedves olvasóm, tegyünk egy rövid sétát vidéki lakótelepeink egyikén. Este van, a tömbházak falai - akárcsak a zongorák billentyűsorai - feketefehér színben váltakoznak. És akárcsak a zongorán, itt is a fehér szín, vagyis a fehéren világító ablakok vannak túlsúlyban. Á fényárban úszó konyhában a háziasszony villanysütőben készíti a vacsorát, frissen őrölt kávé illata terjeng; a sarokban ott a vasalódeszka, az esti étkezés után még vasalás következik. A fürdőszobában automatikus mosógép üzemel, a gyerekszobában rádió szól és bár pillanatnyilag nem tartózkodik ott senki, vígan ég az elektromos hősugárzó is. A nappaliban a családfő és a fia a tévét nézik (sportközvetítés van éppen), de ettől függetlenül két kislámpa és a menyezeten függő nagylámpa is világít. A hálószobában a sportközvetítést figyelő fiatalember húga - nagylómpa mellett — a haját szárítja; és a lakás negyedik szobájában sincs pillanatnyilag senki, de több lámpában egyszerre mintegy négyszáz watt teljesítményű villanykörtének megfelelő áram fogy. „Természetesen", az előszobában is ég a villany s mindez - ugyancsak természetesen — egyszerre! Csoda hát, ha egy-egy négytagú család átlagos villanyszükséglete hazánkban óránként mintegy ötezer wott?! Félreértés ne essék: a háztartások esetében senki sem kívánja, hogy fogyasztásszabályozási intézkedések lépjenek nálunk érvénybe! Épp ellenkezőleg: központi párt- és állami szerveink vezetői több ízben kihangsúlyozták, hogy a lakosság villanyáramszükségletét mindenképpen biztosítani kell. Ez azonban nem jelenti azt, hogy otthonainkban esztelenül, minden beosztás nélkül pazarolhatjuk a villanyáramot! Hadd szolgáljak csak két példával, amelyekhez előre kell bocsátanom, hogy Szlovákiában jelenleg kereken másfél millió villanyóra van hálózatba kapcsolva. Nos, ha minden háztartásban csak egyetlen órával kevesebbet világítana fölöslegesen egyetlen 60 wattos körte, úgy 10 000 kilowattnyi áramot takaríthatnánk meg, ami egy kisebb villanymű teljesítményének felel meg. Ha pedig csak egyetlen órával felejtenénk rövidebb ideig a villanykapcsolóban a 600 W teljesítményű vasaló zsinórját, úgy Szlovákia harminc évvel ezelőtti villanyszükségletének megfelelő áramot takaríthatnánk meg egyszerre, ami egyben egy jelentős villanymű teljesítményének is megfelel! Elgondolkoztató, figyelmeztető példák . .. Különösen, ha az is eszünkbe jut, hogy hány reggeli, házastársi telefonbeszélgetés kezdődik körülbelül így: „Katikám, nem felejtetted bekapcsolva a villanymelegitőt?... És a fürdőszobában is eloltottad a villanyt?. . Sajnos, nem is annyira az áramtakarékossógi szándék, mint inkább a tűztől való félelem sugallja ezeket a szavakat, pedig ha egyetlen hatvanas villanykörte csak egyetlen órával kevesebbet világítana, okkor.. . De szolgálhatok más példával is: egy kilowattnyi villanyáram előállításához két kilogramm barnaszénre van szükség. És egyszerű matematikai módszerrel kiszámítható, hogy mennyi szénre van szükség a fölöslegesen elpazarolt tízezer kilowattnyi áram biztosításához. Ez az egyszerű matematikai művelet „szöveges példává" is alakítható: SZÉN + VILLANYARAM TAKARÉKOSSÁG! Egy képlet, amit érdemes gyakorlatilag is alkalmazni. FOTÓ: KONTÁR GYULA Repül az idő. Még élénken emlékezetünkben él az új év köszöntése, amikor a munkahelyeken, üzemekben és gyárakban vezetők és dolgozók egyaránt fogadalmat tettek, hogy munkájukat még jobban fogják végezni, mint az elmúlt évben, hogy a tervek teljesítése egyenletes lesz, hogy tanulni fognak a múlt év tapasztalataiból, hogy munkájuk eredményesebb legyen a közösség és önmaguk javára. Itt van az év utolsó hónapja, jelezve, hogy már kevés idő van hátra ahhoz, hogy a tervfeladatokat mindenütt és mindenki maradék nélkül teljesítse. Bizony ezekben a napokban illő megkérdezni minden munkahelyen a lelkiismeretet, hogy megtettünk-e mindent azért, hogy amit az év elején fogadtunk, teljesíthessük. Ogy ment-e a munka szervezése, ahogy azt a tervek teljesítése megkívánta, olyan minőségi szinten termeltünk-e, ahogy azt elvárták tőlünk, és nem utolsósorban, hogy anynyit termeltünk-e mindenből, amennyit a társadalom igényelt tőlünk. Nem utolsósorban azt is meg kell kérdeznünk önmagunktól, hogy vajon milyen áron termeltük meg a termékeket, vajon betartottuk-e a maximális anyagtakarékosság elvét a termelésben. Azoknak az üzemeknek pedig, amelyek a tervek teljesítésében lemaradtak, mozgósítaniuk kell minden erőforrást ahhoz, hogy a meglevő időt jól kihasználva az év végéig teljesítsék terveiket és tiszta lappal lépjék át az új év küszöbét. Ezekben a üzemekben meg kell védeni a munkásbecsületet. Igen. a becsületet, hisz a tervek teljesítése a munkásbecsület, a feladatokhoz való felelősségteljes hozzáállás kérdése is. Építőipari üzemeink, házgyáraink munkásai jól tudják, hogy még sokan várnak új lakásokra, és az ő jó munkájuktól függ, hogy ezer és ezer család kényelmes, modern, új lakásokban köszöntse az új évet. Ipari üzemeink egyik fontos feladata, a belső piac szükségleteinek kielégítésén kívül, az exportfeladatok mennyiségi és minőségi teljesítése, úgy, hogy az ország külkereskedelmi mérlege minél aktívabb legyen. Mindezeknek a feladatoknak a teljesítésével a jövő évi tervek teljesítésének is megteremtjük szilárd alapjait. De nemcsak az ipari üzemek dolgozói előtt állnak nagy feladatok. Nem kisebb és nem kevesebb leendők várnak a mezőgazdasági és a feldolgozóipar dolgozóira is. A termés betakarítása már ugyan befejeződött, de nem kevésbé fontos feladat az is, hogy fokozott mértékben ügyelünk a megtermelt értékek védelmére. A tárolás és raktározás szakszerű megszervezésével lehet és kell megvédeni a megtermelt termékeket a társadalom számára, s ezen túlmenően biztosítani, hogy ne legyen szükség pótlólagosan külföldi árukkal kielégíteni a belső piac szükségleteit. Mezőgazdasági üzemeink előtt nem utolsósorban az a feladat áll, hogy maradéktalanul elvégezzék az őszi talajművelést és vetést, megteremtve ezzel a jövő évi termés alapjait. Társadalmunk érdekei megkövetelik, hogy mind az ipari, mind a mezőgazdasági üzemek a legjobb munkaeredményekkel búcsúzzanak az óesztendőtől, hogy az új év kezdetén tett fogadalmak necsak üres szavak maradjanak, hanem mozgósító erővé váljanak. Ezt kell bizonyítanunk mindnyájunknak az év utolsó hónapjában. 3
