A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-12-09 / 50. szám
H uszti Péter Jászai- SZOT- és Kossuth-díjas színművésszel nem sokkal azután ismerkedtem meg, hogy fiatalon, 34 éves korában megkapta a Kossuth-díjat. Színházában, a Madách Színházban éppen délutáni előadás volt, amikor a színészbejáró portájáról feHelefonáltam, hogy Bratislavából jövök és szeretnék néhány szót váltani vele. Azonnal leküldött értem egy színházi munkást, aki egyenesen az öltözőjébe vezetett. — Ne haragudjon — mondta, előzékenyen — minden percben várom az ügyelő jelzését, nem sok időm van, mit óhajt tőlem? Amikor megmondtam, hogy szeretnék interjút készíteni vele a Hét olvasói részére, közölte, hogy bármikor meglátogathatom budai lakásán. Hetek teltek el persze, amikor újra Budapestre utazhattam. Huszti Péter azonban állta a szavát, másnap már becsengethettem hozzá. Felesége, Piros Ildikó, a Madách Színház művésznője nyitott ajtót. Huszti Pétert furcsa elfoglaltság közepette találtam. Valahogy mindig azt képzeltem, hogy szabad idejében egyebet sem tesz, mint rajongóinak, elsősorban a fiatal lányok«H mm"' ■* 'J» Éh r S 1 f/c Mfi : te JÄÍJtóij — Tudom, hogy első fellépése nem sok sikert hozott. Ügy is mondhatnám, hogy óriásit bukott. A Madách rendezője Ádám Ottó azonban erőt öntött önbe, s ezután a mélypont után feltört, sikert sikerre halmozott. Kitűnő kritikát kapott például Turgenyev: Egy hónap falun, Shakespeare: Szentivánéji álom, Németh László: Az áruló, Szomory Dezső: II. Lajos király, Illyés Gyula: Névtelen levelek és Csehov: Sirály című darabjának főszerepéért. Film- és tv-szerepei közül pedig a Rab Rábyban, A kőszívű ember fiaiban, az ötrészes Borsban, az Imposztorokban, Az ember tragédiájában és a Csínom Palkóban, valamint a Fekete gyémántokban nyújtott emlékezetes alakítást. A legkiemelkedőbb sikert azonban az Othelló Jágójával aratta. Othelló eddigi legnagyobb alakítója, Bessenyei Ferenc például így írt a premier után: „25 éve Othelló a hőse Othellónak, ma pedig Jágó!” Nos, miben látja ezeknek a nagy sikereknek a titkát? — A kritika azt állította, hogy új Jágót formáltam. Én ezt csak egy Jágó-f oly tatásnak ismerem el. Mi ugyanis a Madách Színházban minden drámai hőst emberileg, lélekta-SZÍNÉSZEKKEL NÉGYSZEMKÖZT nak szerelmes leveleire válaszol, fényképeket dedikál, hogy elküldhesse nekik. Ö azonban ezúttal — apaszerepet „játszott” : két és féléves Gergő fiát, altatta nagy-nagy a'pai gyengédséggel. Ne haragudjon — mondta mentegetőzve —, de Gergőnek uzsonna után aludni kell, s ezt a rendet nem szabad felborítani! Végül aztán, amikor már elszenderedett a kis Gergő, átmentünk a művész dolgozószobájába és megkezdődhetett az interjú. Természetesen az volt az első kérésem, meséljen a pályakezdés előtti időkről. — Budapesten születtem, apám értelmiségi dolgozó volt. A Vasas focipálya közelében laktunk, talán ennek az utóbbi körülménynek köszönhetem, hogy nem lettem futbalista. Igaz, komoly gyermek voltam, egész életemben orvos szerettem volna lenni. Talán ennek a vágynak a következménye — hiszen a színész a lelkeket gyógyítja —, hogy Thália papja lettem. — A színészettel tulajdonképpen középiskolás koromban, a Rákóczi gimnáziumban ismerkedtem meg. Magyar tanárom a feledhetetlen dr. Bodolay Géza (ma Berlinben tanszékvezető) szinte bolondja volt a shakespeare-i irodalomnak. Mint az önképzőkör tanára színdarabokat is rendezett, amelyekben ő maga is fellépett. Ilyen rendezése volt többek között a Bánk bán, amelyben Tiborc szerepét osztotta rám. Ekkor érlődött meg bennem, hogy ha törik ha szakad színész lesz belőlem. Érettségi után beiratkoztam a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezői karára. Ádám Ottó a kitűnő rendező azonban azt tanácsolta, hagyjam csak a rendezést, legyek inkább színész. 1966-ban diplomáztam, s ettől kezdve a Madách Színházban játszom. Közben egy rosszul sikerült házasságot is „lebonyolítottam”: e frigyből született a most 12 esztendős Ádám nevű fiam. Elválásunk után aztán Ildikót vettem el. nilag igyekszünk megformálni. Nos ezen a téren sok mindent ki lehet olvasni a shakespeare-i drámákból. Hogy tehát a Madách a szerelem és a barátság drámájaként hozta színre az Othellót és hogy Jágót valóságos szerelmes hősként fogalmaztam meg, ez tulajdonképpen felfogási kérdés, de ezzel nyertük meg a közönség tetszését. Hogy aztán nekem különösképpen ült ez. a Jágó szerep? Elég sok verejtékkel készültem rája! — Hogyan tanulja az egyes szerepeket? — Biflázni nem szoktam, a próbákon vésem az agyamba a mondanivalókat. Ennek megvan persze az az előnye is, hogy szinte menet közben, a figura megformálásával párhuzamosan, alakul ki bennem a végső mondanivaló. Ami viszont az átélést illeti, ezen a téren rengeteget vajúdók szabad időmben is. — Igen sok. Űj írást látok az asztalán. Érdekli talán az irodalom is? — Nagyon is érdekel. Nemcsak olvasgatok, de írogatni is szoktam. Színházi témájú cikkeimen kívül az Új írásban és más lapokban novelláim is megjelentek már. Az olvasás pedig a legkedvesebb szórakozásom. — Úgy tudom, hogy utazgatni is szeret. Járt már Dél-Amerikában, Svédországban, Prágában, Varsóban és a Szovjetunióban. Melyik utazásához fűződik a legkedvesebb élménye? — A Balatontól 15 kilométerre van Pécsely, ehhez a kis faluhoz fűződnek a legszebb élményeim. Ott szoktuk ugyanis tölteni a nyári vakációt. Pécselyen igazi nomád életet élünk, kunyhóban lakunk, este pedig gyertyával világítunk. S ami a legnagyobb boldogság, együtt hancúrozik az egész család a derékig érő fűben. És nemcsak Ildikóval meg a kis Gergővel töltöm együtt a nyári szabadságot, nagyobbik fiam, Ádám is mindig velünk van! NEUMANN JÁNOS Kontár Gyula felvételei 4
