A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-12-02 / 49. szám
KAFFKA MARGIT VERSEI: Hajnali ritmusok (részlet)- „Hajnal, - szólt egy idegen ember, - lám, véres világú a felleg. Most vérszínnel bomlik a bimbó a világ szövetén. Vadul jár a vetélő újra. Tán a szövőszék is recseg. Sok fülledt télikertnek ma bezúzódik üvege, Zárt kincsesháznak szellőzni kell már! Gurulni álomkoronáknak,------Holnap tán nem is kehelyszám mérik az emberi vért, És minden embersziv grál-kehehy, ha vére az utcára hull, És szent minden cédacsók, ha harcba hevít, vagy harcot pihentet!" Hallgattam az embert, ki szembe ült velem, (de nevét és arcát feledtem), És sohase hatott ily elevenig bensőmbe az emberi szó.- Hajnal! - gondoltam. - A liget fölött most vérszinvilágú a felhő, És rózsaszínnel a halvány nők arca, hajszolt katonáké, triss-szavú betűvetőké.- Ô, testvéreim, ti szegény, kényszeredett szájú leányok a hajnali kimerülésben I Rokonaim, fáradt legények! Atyámfiái okosszemű fiúk! Tetésen teljék ma szivem! Hadd jöjjön robogva minden! -Ma még tán nem is kehelyszám ömlik az utcára a vér, -Jaj, szégyenek lehetnek ma-holnap kicsiny asszony-nyavalyák!------„Férfiak! szóltam halkan - és szép, éber szemükbe néztem. - Ha netalán lesz valami, - ne feledjetek izenni nekünk is! Mi szivünkkel bíbelődünk, mert sorsunk kis tömlöce szivünk, Mosogatjuk könny-vízzel, díszítjük szerelemrózsák kárpitjaival, mi szegénykék,- De egy-egy kis időre ilyenkor elköthetitek rólunk a láncot. (Jobb minekünk rohanni rohammal, mint sírni, várni, szülni és félni.) Ne feledjétek, férfiak, hogy az asszonyvér se drágább harcra, mint szerelemre. S mint más, eddigi forradalomkor uszítsatok minket is barikádjaitokra megint.- Mint fülledt szalmakazal, fölös létünk heve jó lobot vetni és hajtani csóvát, És kisarcolt, szegény tetemünkkel majd tömjétek a sáncokat! Férfiak! Ha netán lesz valami, - ne feledjetek izenni nekünk!" A te színed előtt Az én két fáradt asszonykezem Hogy milyen lágy, amikor simogat, Mily enyhén tárul, amikor ad, Terajtad ösmerte meg.- Köszönöm neked a két kezemet! Szemem, a bágyadt, bús tükröző (Áldott csoda ez!) sorsodba nézett, És megtanulta, hogy tiszta szövétnek, Betlehemcsillag, égi vezér...- Áldjon meg Isten a két szememér! Mindig azt hittem: rút vagyok, Csak durva vágyra hangoló, Szivet bájolni nem tudó.- Te megszerettél, - s rámigézted Ezt a halk, esteli szépséget. Oly csúnya volt, mit eddig éltem; Kevert, pocsékló, fél, törött!...- Most a múltam is rendbejött, Ahogy tenéked elmeséltem. - Mert láttad sorsom: megszerettem. Nemes, szent csordultig-hited Aranykelyhét felém kínáltad, Szerelmed grálborát ajánltad. Most már, mig élek, szent leszek! Felmagasztaltál; lent leszek; Mindig „te színed előtt" járva . . . Ó hála, hála, hála, hála! (1912) Szerettelek Szerettelek téged Hajnalhasadáskor, - Harmatos hajnalon, Rózsapiruláskor, El is feledtelek Első kakasszóra, Mindennap feledlek, - Máig is temetlek Azóta, azóta Meggyászoltalak én, Pillangós ruhába Sirattalak minden Hangos kacagásba, - Pénteken pirosba, Szombaton fehérbe, - Ma is gyászollak tán, Virágvasárnapján, Rózsapiruláskor, Talpig feketébe. TURCZEL LAJOS: KAFFKA MARGITRÓL halálának hatvanadik évfordulóján Kaffka Margitot — aki 60 évvel ezelőtt, 1918. december 1-én halt meg — irodalomtörténetírásunk a magyar irodalom legkiválóbb nőírójaként értékeli. A Nyugat első nemzedékének tagja volt; prózaíró, költő és publicista, s a legértékesebb eredményeket a regényírásban érte el. írói érdeklődését két téma kötötte le: a dzsentri pusztulása és a nők helyzetének alakulása a századforduló magyar társadalmában. Fő művében, a Színek és évek című remek regényben a két téma összefonódik. A Mária évei, az Állomások, a Hangyaboly című regényekben és legjobb novelláiban s kisregényeiben viszont a női önállóság és egyenjogúság kérdései állnak előtérben. Kaffka költészetét — a szavalóversenyeken sűrűn szereplő Pétiké jár című versen kívül — a szélesebb közönség alig ismeri. Pedig ez a nagy tehetségű íróasszony a modern magyar lírában is jelentős helyet vívott ki magának. A szabad vers első magyar művelői közé tartozott és költeményeiben a fontos társadalmi, politikai eseményekre is élénken reagált. Az 1912. május 23-i nagy pesti tüntetések — melyeket többek között Babits Mihály s Várnai Zseni is megénekelt — a Hajnali ritmusok című nagyszabású vers megírására ihlették őt. Ilyen előzmények után nem volt véletlen az sem, hogy az első világháborúra szenvedélyes és következetes antimilitarizmussal reagált. Nem sokkal a háború befejezése után halt meg; kisfiával együtt a spanyoljárvány áldozata lett. Anyai ágon nagy múltú köznemesi családból származott, atyai ősei viszont cseh polgárok voltak és Morvaországból jöttek. Apja cseh származásáról — az Érdekes Újság 1912-es Dekameron-jában közölt önéletrajzán kívül — a Morvamezőtől Uráig és az Apám című versében szól. „Apám északról jött. A lelke ércvizű tó, Mely súlyos hegyek sötétjén küzdve ezerévig szivárgott, S elnyomva, mély magányban mindent magábaváltott, Mi titkos, lágy erővel oldó és gyógyító." „Beszélik róla; különös nagy szeme, Opálos idegen, északi szem, Távolba révedt mindig . . ." Érdekes cseh tárgyú alkotása A város című tízrészes versciklus, amelyet 1910-ben Prágában Prágáról írt. Ezt az alkotást Radnóti Miklós — aki a doktori disszertációját Kaffkáról írta — hatásos víziónak s a lírai szimultanizmus kitűnő példájának nevezi és az írónő egyik legjobb költői teljesítményének tartja. Hogy Radnótinak mennyire igaza van, azt bizonyítsa itt egy olyan ciklusrészlet, amely a prágai híres zsidó temetőről szól: A ghetto-temető ez, az ősi halottnegyed. Földette, feketült sírkő, korhadt, fehér csont felásva És elrakva — mert szűk a hely már — zsúfoltan egy s másra, Százados nevetlen holtak, — cserélve gyermek, öreg, Rokonok, idegenek, Kalmár, alkimista, lévita rakásra. Még esőtől nedves a ribesz. — Halk zöldje hogy összefog! Vadócon és lazán bebokrozta már az alját, Kis gyöngédleves ága a vésett betűkbe lankad, — Nagy tétova pazarság! Levél, kő, név, — mennyi sok! Hogy cikkáznak néma gyíkok, — És némán alkimista, lévita mind hogy hallgat. Egy kavicsot — tiszteletül a törzs címerjelébe itt! Nagyhírű rabbi Lew, csillagok útja-tudója a holt. — Komoly, középkori zsidó, — sápatag, hátba hajolt, Pihenésül sötét, eleven szeme a teleskópba kémlelt, Bár dolga után, csendesen éldelt. Okos kalmár (titkos alkimista), szent lévita és Tíz gyerek apja volt. Kaffka legkiemelkedőbb művét, a Színek és évek-et. — melyet az életmű kitűnő mai elemzője, Bodnár György „az egyik legjobb, legharmonikusabb, legteljesebb magyar regényének nevez — csehre és szlovákra is lefordították. A cseh fordításhoz (Barvy a léta, 1958) Bredár Gyula, a szlovákhoz (Fafby a roky, 1972) Garaj Lajos írt elő-, illetve utószót. A cseh vonatkozások között megemlíthető még, hogy Kaffka második férje, Bauer Ervin orvosbiológus — aki Balázs Béla írónak a testvére volt — az 1918— 19-es magyarországi forradalmak bukása után egy ideig Prágában tartózkodott, s Forbáth Imre szerint az ottani magyar emigráció legértékesebb tagja volt. 11
