A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-12-02 / 49. szám
Csontváry figurájának, a másik pedig a festő képeinek megszületése.- Aki életrajzi filmet vár tőlem, annak biztosan csalódást fogok okozni. A festő magánélete és zavaros gondolkodása ugyanis kimarad a filmből. Ezek a tények most nem érdekelnek. Csontváry zsenialitását szeretném hangsúlyozni, és azt, hogy ő is „cédrusa" a művészettörténetnek. A FORGATÁS Két teljes napon át figyeltem a forgatócsoport munkáját. Reggel fél héttől délután ötig. Ennek a két napnak az eseményeit próbálom most összefoglalni, hogy az olvasóhoz közelebb hozzam magát a filmforgatást és Huszárik Zoltán izgalmasan érdekes alkotását. Első forgatási nap. Anna fehérre meszelt boltíves szobájában már állnak a reflektorok. Mátis Lilla, a rendező első asszisztense forgatókönyvvel a kezében szaladgál. Jankura Pétert, az operatőrt keresi; ő is legyen jelen a próbán, segítsen a mozdulatok hiteles beállításánál. Megjön Drahota Andrea, Anna alakítója, s röviddel utána Iszhak Finci is megjelenik. Kiderül, ő ébredt legkorábban, hogy CSONTVÁRY Két-három évvel ezelőtt olvastam az Élet és Irodalomban, hogy Huszárik Zoltán, a Szindbád rendezője Csontvázról készül filmet forgatni. Más szakmai lapokból azt is megtudtam: Lati - novits Zoltánnak szánta a címszerepet. Aztán hosszú ideig egy szó sem esett a filmről. Latinovits halála keresztülhúzta az alkotók szándékát. . . Az elmúlt év utolsó hónapjaiban már minden készen állott ahhoz, hogy a forgatás elkezdődjön. Csak éppen a főszereplő hiányzott, aki kellőképpen ábrázolná Csontváry emberi sorsát és lelki állapotát. Próbafelvételek egész sora következett — magyar és külföldi színészekkel egyaránt -, míg végül is a bolgár Iszhak Fincire esett a rendező választása. A hét országban (Magyarországon, Jugoszláviában, Olaszországban, Görögországban, Bulgáriában, a Szovjetunióban és Csehszlovákiában) játszódó filmben olyan Csontváry-alkotások elevenednek meg, mint például a Zarándokolás a cédrushoz, a Jajcei vízesés, a Római híd Mosztárban, A taorminai görög színház romjai és a Magányos cédrus. A FILM — Csontváry szerepére eredetileg Latinovitsot kértem fel, ezért a filmet mindenképpen az ő emlékének szentelem — mondja Huszárik Zoltán. — Z., a színész, Csontváry szerepére készül. És ettől a perctől hol őt magát, hol pedig a festőt láthatjuk. A két alak egybemosódik (a film elején Z. még csak borostás, az utolsó jelenetben már ő is szakállt hord, mint Csontváry), az őket életre keltő Iszhak Finci pedig két ember magatartásformáját és érzésvilágát „váltogatja". Bizonyára ebből is kiderül: a film konstrukcióját két idősík összeolvadása képezi. Az egyik maszkmesterének elegendő ideje legyen a szakálla felragasztásához. A szöveg összeolvasása következik. Finci bolgár nyelven, Drahota magyarul mondja a szerepét. Egyszer-kétszer megakadnak, nem érzik még ki a szövegből, melyikük mikor fejezte be a mondanivalóját. Hol az asszisztens, hol a tolmács segíti át őket a párbeszéden. Drahota már fejből tudja Anna szövegét. Egy-egy szó nyomatékkai tör fel az ajkán. A mondatok között is szünetet tart. Finci ebből többször is arra következtet, hogy rajta a sor. „Várj, még nem mondtam el mindent — mondja kedvesen Andrea. - A szememmel jelezni fogom, ha befejeztem." Dél felé jár az idő. Finci szünetet kér. Nem fáradt el, dehogy is. Nem érti, mi a fő témája Anna és Z. beszélgetésének.- Hát az, hogy szeretnél itt maradni a feleséged mellett. Mert kezdetét vet-ÖTSZÁZ EVES •• •• // S0R0Z0 Az utóbbi évtizedekben valóságos népvándorlássá lett a turizmus. Százezerszám keresik fel a nagyvárosokat az idegenek. A turisták zöme természetesen nemcsak a múzeumokra és a műemlékekre kíváncsi, hanem a szórakozóhelyekre is be-benéz. Különösen oda ülünk be szívesen, ahol az enni- és innivalón kívül valami különlegességet is kapunk a pénzünkért. Berlinben a Fernsehturm forgó kávéházban például egy kapuciner mellett a város panorámájában gyönyörködhetünk. A bécsi Grinzing kiskocsmáiban Strauss-keringőket játszik a sramlizenekor. Pesten a- Mátyás-pincében piros pruszlikos cigány húzza a Csak egy kislány van a világon-t. A prágai „U Flekű" sörözőben pedig egyszerre 1500 vendég 1 ízlelgetheti korsónként négy korona tízért a bajor módra főzött finom fekete sört. Kopott kövezet, csendes utcácska, időrágta házak ... így tudnám jellemezni a Flek-sörház utcáját. Azt azonban, hogy Kremencova a neve, talán bizony a legtöbb prágai sem tudja. Mert a sörözőhöz igazodik itt minden, s ha valaki ide akar jutni, beszéljen bár angolul, törökül vagy magyarul, csak ki kell mondania, hogy ,,-U Flekű", kézzel-lábbal magyarázzák a „bennszülöttek", hogy merre kell mennie. Maga a söröző sem hivalkodik elegáns külsővel. Éppolyan szürke és kopott, mint az utca többi háza. Még a cégére is annyira semmitmondó, hogy aki nem keresi, nem is veszi észre. Lépjük csak át azonban a sörház küszöbét! Különösen olyankor, amikor már kigyulladtak az égi mécsesek. Szinte úgy érezzük, álomszerű világba léptünk. Szemünk hatalmas udvarokat és termeket ölel körül, no meg sok-sok tarkaterítős asztalt, ahol prágaiak és idegenek élvezettel kóstolgatják az árpa habzó levét, a szurokfekete sört. Mert prágai híresség ez a söröző a javából, legutóbb például a finn köztársasági elnök tisztelte meg látogatásával. Nem csoda, ebben az ódon épületben immár ötszáz esztendeje mérik ezt az ízes italt. Az itt kapható prospektusból többet is meg lehet tudni a sörház történetéről. Egy korabeli adásvételi szerződés szerint már a 15. században megvolt a mai söröző és a hozzá tartozó serfőzde épülete. Egy Heinrich Skfemenec nevű malátagyáros vásárolta meg 1499-ben (róla nevezték el az utcát), s felesége, Dorothea asszony árusította a sört. Egy korabeli festmény tanúsága szerint tollas kalapos, csipkegalléros lovagok is betértek Dorothea asszonyhoz egy-egy kupa sörre. A sörgyártás- és árusítás 1576-ban lendült fel igazán, amikor egy Vít Frič nevű ember vásárolta meg a serfőzdét és vendéglőt. Frič úr főzte a sört, 12
