A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-11-18 / 47. szám
CSEMADOK runkat; ennek Petöfi-anyagát népi mondókákkal egészítettem ki s népzenével és néptáncokkal tarkítottam. Ez az összeállítás az iskolánkban 50 évvel ezelőtt végzett egykori tanulók találkozójára készült, így hát nemcsak a rimaszombatiak láthatták, hanem Csehszlovákia különböző tájairól és Magyarországról egybegyűlt vendégek is. E produkciónkkal az úttörőszervezet megalakulásának 29. évfordulója alkalmából is felléptünk, s a műsort megtekintette a magyarországi Nagybátony általános iskolájából érkezett küldöttség; iskolánk ugyanis szoros baráti 1979-ben is eljutunk az országos fesztiválra. Nehézség most is akad bőven, de most más jellegűek, mint azelőtt. Főként az okoz gondot, hogy számos szereplőnk nem csupán az irodalmi színpad keretében szorgoskodik; az egyéni vers- és prózamondás, a városi zeneiskola látogatása, a különféle táncversenyek és sportversenyek is lekötik őket. Sokoldalúságuk örvendetes ugyan - minthogy mindenhol derekasan helytállnak, öregbítve az iskola hírnevét -, de próbáink időrendje így szűk korlátok közé szorul. Hátrány főigazgatóság és a szülők megértéséért. (A szülők maguk varrják a szereplőknek a színpadi ruhákat.) Csoportunk tagjai a városi nemzeti bizottság polgári szertartásain rendszeresen szerepelnek, eleve e célra összeállított műsorokkal, szabad szombatokon is, s ez az aktivitásuk a nyári vakáció alatt sem szünetel. 1979-ben a Gyermekek Éve és az úttörőszervezet megalakulásának 30. évfordulója jegyében minél több helyen szeretnénk fellépni. Eddig is szerepeltünk városi és üzemi ünnepélyeken, s ezen a vonalon is szívesen kibővítenénk tevékenységünket. Jó tudni, hogy a gyerekek jó kedvvel és élvezettel végzik e nemes munkát. Ebben nem csekély az érdeme Földi Andrásáénak, az iskolai úttörőcsapat vezetőjének, aki ma már a (próbákon is Rendszeres kulturális tevékenységet tu lajdonképpen akkor kezdtem végezni amikor évekkel ezelőtt tagja lettem a CSEMADOK rimaszombati (Rimavska Sobota) járási bizottsága irodalmi szakkörének. Munkacsoportunk az el múlt évek folyamán számos nyilvános rendezvényt szervezett. Ezek közül elég talán megemlítenem Fábry-estünket, a Győry Dezső munkásságát ismertető műsort, Bredár Gyula nyelvészeti tárgyú előadását, Rákos Péternek a prá gai magyar vonatkozású irodalmi ha gyományokról szóló előadását, valamint azt a Győry Dezső estünket, amelyen az azóta elhunyt költő is jelen volt. Közben mind erősebbé érlelődött bennem az a szándék, hogy irodalmi színpadot alakítok, s ennek tagjai általános iskolások lesznek. Elgondoló sómat több tényező is indokolta. Tizenhét éve magyar—szlovák szakos pedagógusként dolgozom a rimaszombati Srobár utcai általános iskolában, tehat természetszerűleg a gyermekekhez vonzódom leginkább. Régóta tagja vagyok a vers- és prózamondók versenyein a bíráló bizottságoknak, így alkalmam volt megfigyelni, mennyi tehetséges gyermekelőadó buzgólkodik a közelünkben. S lényeges tényező volt az is, hogy észrevettem: a közönség igényli az olyan műsorokat, amelyekben ügyes és lelkes gyermekek szerepelnek a pódiumon. Tervem végül valósággá vált. Megalakítottam az ifjúsági irodalmi színpadot, iskolánk 6. osztályos tanulóival kezdtem el a munkát. Eleinte persze nehézségek is adódtak, hiszen egyéni szavalókat kellett összeforrott csoporttá kovácsolni, s hozzá kellett szoktatni a gyerkeket az irodalmi színpad műfajához. Első komoly sikerünket a „Virrad" című produkciónkkal értük el, ezt felszabadulásunk évfordulójának tiszteletére állítottam össze mai szovjet és magyar költők verseiből. Emlékezetes állomása volt további igyekezetünknek „A viharmadár dala" című műsor. Irodalmi anyagát Kulcsár Tibor összeállításából merítettem, amit a gyermekek értelmi szintjéhez igazodva módosítottam. A szöveghez magam választottam ki a zenei betéteket, a „Hősök, emlékek" hanglemezciklus felhasználásával. Ezt a produkciónkat az Októberi Forradalom 60. évfordulója alkalmából mutattuk be. Az Ady-év akcióiból sem maradtunk ki: irodalmi színpadunk tagjai Ady-verseket tolmácsoltak. Kiemelkedő produkcióként említhetem a „Laci te, hallod-e" című műso-Az irodalmi színpad tagjai kapcsolatot tart fenn a nagybátonyiakkal. A „Laci te, hallod-e" műsor azáltal vált jelentős mérföldkővé, hogy egyik próbánkat megnézte a CSEMADOK KB szakbizottsága, s meghívtak bennünket a III. Dunamenti Tavasz elnevezésű fesztiválra. A meghívásnak nagyon örültünk, s elutazásunk előtt iparkodtunk minél csiszoltabbá tenni a produkciót. A felkészülést lelkes öröm jellemezte, mivel első ízben vehettünk részt a magyar oktatási nyelvű iskolák irodalmi színpadjainak országos seregszemléjén. A fesztiválon elismerő oklevelet kaptunk, s a zsűri dicsérő szavakkal értékelte teljesítményünket, külön kiemelve, hogy noha Gömörből jöttünk, szereplőink mégis szép kiejtéssel beszélnek a színpadon. A fesztiválon való részvétel feledhetetlen élmény volt minden szereplő számára. Jelenleg két összeállításon dolgozunk, legközelebb ezeknek egyikét tűzzük műsorra. Már a közeljövőben el akarjuk kezdeni a próbákat. Kezdetben magnószalagról adtunk zenei aláfestést, ám ma már tudjuk, hogy az élő zene megfelelőbb és hatásosabb. Ebben a tekintetben Lévay Tibor kollégámnak, a helybeli felnőtt énekkar vezetőjének segítségére támaszkodunk. Természetesen ismét benevezünk a járási szemlére, s remélni merjük, hogy vábbá, hogy a gyermekek épp akkor fejezik be általános iskolai tanulmányaikat és távoznak tőlünk, amikor már gyakorlott, rutinos szereplőkké fejlődtek. Vigaszunk ebből a szempontból csupán az, hogy a középiskolában talán kamatoztatni tudják a csoportunkban szerzett tapasztalatokat. Csoportunknak azok a gyermekek a legszilárdabb pillérei, akik egyéni vers- és prózamondással is foglalkoznak. Közülük Nagy Ági eljutott a magyar nyelvű kerületi kiejtési versenyre, a szlovák nyelvű járási kiejtési versenyen pedig Csendes Andrea és Kovács Mária szerepelt sikeresen. A vers- és prózamondók versenyei során a kerületi fordulóba jutott Földi Andrea és Szabó Mónika, s kitűnő teljesítményt nyújtott Jónás Erika, Csépe Nóra, Nagy Erika és Ivanics Éva. Mint általában ebben a műfajban, a lányok érdeklődése és ügybuzgalma nálunk is felülmúlja a fiúkét. Fiúszereplőink közül viszont Lenner Egon elsős korától mindmáig minden előadóversenyen részt vett, színvonalas teljesítménnyel képviselve iskolánkat. Irodalmi színpadunk munkáját az iskola igazgatósága lelkesen támogatja. Mindazonáltal problémát jelent, hogy szereplőink három párhuzamos osztályból kerülnek ki, s vidékiek is vannak köztük, akik miatt próbáinkat az autóbuszok indulási idejéhez kell igazítani. Az idei tanév végén játékos verses-zenés műsort adtunk elő, hogy ilyen módon is kifejezzük hálánkat az gyakran helyettesít engem, s az előkészületek során is sokat segít. Saját személyemről hadd mondjam el, hogy - mint minden pedagógus — igencsak elfoglalt ember vagyok, napjaim fölöttébb zsúfoltak. Férjem is pedagógus, s az iskolai és iskolán kívüli munka mellett a háztartás ellátása és két kisgyermekünk nevelése, gondozása is sok időt és energiát követel. Az irodalmi színpad jövőbeli munkáját illetően az a legfőbb kívánalmunk, hogy a CSEMADOK KB és a Népművelési Intézet több olyan kész forgatókönyvet bocsásson rendelkezésünkre, amelynek alapján az iskolai irodalmi színpad könnyen hozzáfoghat az egyes műsorok betanulásához. (Elsősorban olyan játékos jellegű műsorokra gondolok, amilyen a „Laci te, hallod-e” című volt.) Elfoglaltságunk és a fennálló nehézségek miatt a forgatókönyvek „házilag" történő készítése súlyos terhet jelent. A kész forgatókönyvek (műsorfüzetek) birtokában csak a betanítás hárulna ránk s több idő és erő jutna a megvalósítás tökéletesítésére. A dunaszerdahelyi fesztiválon láttam, hogy a közönség igényes produkciót vár a csoportoktól, következésképpen a színpadra állítás feladatára szeretnénk összpontosítani egész figyelmünket. Ez - s vele együtt a mozgalom további fejlődése - csak úgy érhető el, ha jól szerkesztett, a szereplők életkorához illő összeállításokat adnak a kezünkbe. CSOMÓS BARNABASNÉ Tokár József felvétele 6
