A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-11-11 / 46. szám
hatalmas árumennyiséget, amit Tiszacsernyőn át kaptunk a Szovjetuniótól. Ezekből a vagonokból pedig 120, hazánk területi hosszával megegyező szerelvényt állíthatnánk össze! Hogy mi minden érkezett hozzánk ezekben a vasúti teherkocsikban? Ezt még elsorolni is nehéz . . . Több mint 200 millió tonna vasérc, mintegy 100 millió tonna kőolaj, 30 millió tonnát meghaladó gabona, 2 millió tonnát meghaladó gyapot; rengeteg félkész áru s természetesen ennél is több kész termék .. . Tiszacsernyő, ez a találóan szárazföldi kikötőnek nevezett átrakóállomás egyben az ország ütőere is! Michal Spak mérnök, az állomásfőnök helyettese ott ül hivatali asztalánál egy sor telefonkészülék fölött. Hol az egyik, hol a másik cseng és ő több nyelven szól a kagylóba. Pillanatok alatt kiderül, hogy - miként ez több ország határpontján lenni szokott - többnyelvű világba csöppentem. A mérnök fegyelmezett és szigorú pontosságot parancsoló arca olykor mosolyog, máskor komorabbá válik, még a homloka is ráncba fut, aztán újra mosolyog. Végre leteszi a kagylót. Az utolsó párbeszéd oroszul hangzott.- Csoppal beszélt?- Igen, hiszen a szomszéd állomás. Állandó kapcsolatban vagyunk Csoppal, a szovjet vasutakkal. Kimegyünk a peronra. Először mintha Csop felé indulnánk, de hirtelen fölkapaszkodunk egy, a vágányok fölött lebegő hídra. Közepén nekitámaszkodunk a korlátnak.- Az átrakóállomás jó tizenöt kilo- ■ méterre, egészen Királyhelmecig nyúlik ebben az irányban — int Špak mérnök nyugat felé, majd keresztbe mutat: — így meg jó hét kilométer. Vágány vágány mellett. Kocsisor kocsisor mellett. Fordított irányba tekintek: Csop felé, de arra ugyanaz a látvány. Már ballagnánk lefelé a hídról, amikor egy hosszú, oldalfalak nélküli „fészert" pillantok meg.- Dehogyis fészer! — mosolyodik el a vasúti tiszt. - Itt rakták át 1947-ben a Szovjetunióból érkezett búzát, az volt az első átrakórámpa, de még mindmáig használjuk. A rampa melletti síneken sohasem látott, hatalmas teherkocsik. Ezek a szovjet vagonok Háromannyi teher megy rájuk mint a miénkre: jó hatvanhatvanhárom tonna. Tovább megyünk és kísérőm a vágányok fölé emelt épülettömbökre mutat:- Nézze! Azok ott a szerelvénymelegítő alagutak.- Szerelvénymelegítő alagutak? Bólint.- A Szovjetunióból rengeteg vasércet kapunk. Tudni kell, hogy a vasérc mindig nyirkos, nedves. így a legkisebb fagynál is kőkeményre áll össze, nem Gép segíti a műtrágya átrakását lehet kirakni. A befagyott ércszállítmányt néha robbantjuk, de általában mindenestől betolatjuk és melegítjük, amíg föl nem enged. Néhány vágánnyal arrébb egy hatalmas konténert pillantok meg. Hatalmas fehér betűk kiáltanak róla: FRANCE! Az állomásfőnök-helyettes elérti kérdő pillantásom:- Tranzitárut is szállítunk. Kanadába, Nyugat-Németországba, Japánba, Franciaországba, Angliába és máshová. Ezek a konténerek egyébként már a jövőt vetítik elénk. Nálunk Is egyre inkább használatossá válnak és akkor majd csaknem végképp megszűnik a kézzel végzett, nehéz rakodómunka. Egész konténervonatok közlekednek rpajd és az átrakást elsősorban függőmeg autódaruk fogják végezni. Egy ideig hallgatagon ballagunk egymás mellett, közben rengeteg, áruval teli, súlyos kocsit látok. Aztán vizsgálódva, komolyan rám tekint, mint aki a sohasem látott embert méregeti bennem:- Nem járt még Tiszacsernyőn?- Egyszer megfordultam itt. Ügy tíz évvel ezelőtt, amikor várossá avatták Csernyőt.- Sokat fejlődtünk azóta — mondja -, de a jellege nem változott, ma is a vasutasok városa vagyunk. Szlovákok, magyarok, ukránok élünk itt együtt, de az ország több más sarkából is jöttek ide emberek. Munka bőven jut itt mindenkinek, csak győzzük elvégezni! . . . Nagy kerülővel visszaindulunk a híd felé, onnan pedig le a peronra és vissza az első emeleti irodájába. Derűs kedvvel behív az állomásfőnök helyiségébe és a szoba sarkában meg a falon díszelgő kitüntetésekre mutat.- Megkaptuk már a Munka Érdemrendet, ez pedig a vándorzászlónk — mondja nem titkolt büszkeséggel.- Mivel lehet az ilyesmit kiérdemelni? Arcáról eltűnik a mosoly.- A jó és pontos munkával. A kocsifordulók száma, a mozdonyfordulók száma, a vonatok fogadása, a menetrend betartása és az átrakodásban elért tervteljesítés számít. Az elmúlt időszak teljesítményei alapján újra mi nyertük a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom és a területi vasútigazgatóság vándorzászlaját. Egy kis büszkeséget, de még inkább örömet érzek a hangjában. S akkor önkéntelenül letekint a teherkocsikkal zsúfolt átrakodóra: — Több mint ötezer ember dolgozik nálunk - mondja.- Több mint ötezer. . . De Tiszacsernyő nemcsak hazai, de nemzetközi versenyben is áh. A fenti feltételekhez hasonlóan a Szovjetunióbeli Csoppal és a magyarországi Záhonnyal is versengenek. Pontosabban versengenek és barátkoznak. Mert az utóbbi években egy újszerű hagyomány van itt kialakulóban: a Tiszaparti barátsági ünnepélyek rendezése. A városka határában, szabadtéri színpadon először ünnepi beszéd, utána ének, szavalat, színdarab hangzik el és táncos lábak ropják a ritmust.- Jó időjárás esetén tízezer ember is összejön ilyenkor a folyóparton. Magyarok, szlovákok, ukránok . . . Igazi barátsági ünnepély egy ilyen találkozó- mondja halkan, meggyőződéssel az állomásfőnök-helyettes. Ez a mi szárazföldi kikötőnk — mondta egy vasutas, alighogy megérkeztem . . . Most, hogy saját szememmel láttam az itt folyó munkát, láttam a talpfákba ágyazott párhuzamosokként kígyózó síneket és a tehervagonok tömkelegét úgy érzem: egy új fogalommal ismerkedtem meg. Egy új fogalommal és az átrakóállomás jelentőségével. Mert Tiszacsernyő nemcsak hazánk iparának ütőere, de három ország baráti kézfogásának jelképe is. MIKLÓSI PÉTER Gyökeres György felvételei 13
