A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-11-11 / 46. szám
Kiss Bara József kitüntetései A Kiss Bara József kitüntetéseiről szóló okmányok bőrrel hazakerültem. Én meg ügyeltem arra, hogy még álmomban sem ejtsem ki a számon: Lenin testőre voltam! 1920-ban megnősültem és a feleségem kevéske földjén gazdálkodtam. Szántottam, vetettem azoknak is, akiknek nem volt igavonó állatuk. Ozvegyasszonyt vettem el két gyerekkel. Aztán még két gyermeket szült a feleségem. Egyik fiam a második világháborúban halt meg fogságban. A másik él, a szövetkezetben dolgozik. Itthon is talál munkát. A kertben szőlő, répa, paradicsom, káposzta és karfiol terem. Bulgárpaprikát is termesztettünk. Sok baj van a kerttel. De hát csinálják! Én már nem dolgozom. Reggel nyolc, fél kilenc körül kelek, reggelizem, tejeskávét, maradékot, szalonnát vagy sajtot, mikor mit. Aztán elmegyek a faluba szórakozni. Az utcánkban már nincs hozzám hasonló korú ember. A preszszóba járok, a szokásos napi kétszer fél deci vodkára. Míg élt a kollégám, Kiss Bara József, a hat vodka is lement. Beszélgetés, emlékezés közben. Körülbelül egy éve már a biciklire se ülök fel. Elestem a mezőben. Nagyon háromszázra egészítette ki. Nagyon kevés volt ez a pénz, elhiheti. Nem jutott eszembe, hogy ilyen vagy olyan érdemeimre hivatkozzam. Hiszen amit a szovjetek forradalmáért tettem, azt meggyőződésből csináltam. Már nem emlékszem pontosan arra az esztendőre, de talán 1967-et írtak, amikor Bratislqvába hivattak. Azt kérdezték tőlem a magas hivatalban, hogy mennyi nyugdíjat kapok. Megmondtam. Megemelték ezernégyszáz koronára. 1970-ben pedig ezerhétszázöt koronában állapították meg véglegesen a nyugdíjamat. Az utóbbi években többször is kitüntettek. Moszkvában nyilvántartanak, vezetik a nevem, onnan igazolták a testőrséget is. Egyszer Prágába hívattak, háromszor Bratislavába, aztán Érsekújvárra. Terített asztal várt mindenütt. Vodka, konyak, cigaretta, minden. Énekelnem is kellett. Mióta tudják, hogy Lenin testőre voltam, én, az egyszerű tardoskeddi ember, iskolások közé is járok. Mit tudják azok, mi volt akkor? De hát meghívnak. Elmegyek közéjük. Beszélek nekik a forradalomról. Szép kort megéltem. Lekopogom, mert beteg nemis igen voltam. Egyszer volt nálam orvos, körülbelül négy éve, akkor már itt laktunk, az új házunkban. Újvári volt az orvos. Azt mondta, hogy vigyázzanak rám. Meg küldjenek operációra, mert sérvem van. Nem mentem. Negyven éve van sérvem, és itt vagyok. De mostanában már sokszor szédülök. Olyankor az orvos azt mondja. — Kevesebb konyakot, Géza bácsi! Megmérte a vérnyomásomat. De az rendes volt. Elég sokat olvasok. Napi- és hetilapokat. Leninről szóló könyvem is van. „Lenin Vladimir lljics életének és tevékenységének rövid rajza" (Idegennyelvű Irodalmi Kiadó, Moszkva, 1944). Koromnál fogva az udvaron belülre szorultam. Leülök a szőlőhöz, a diófa alá, ha meleg van. Ott törölgetem a paradicsomot. Ennyi a dolgom. Meg az állatok etetése. Ebédelek, ledőlök, külön szobám van. A régi házunk ott állt a Laposon. Nádfedeles parasztház volt. Abból jöttünk ide. Ott akartunk építeni, de nem TESTŐRE VOLTAM előttem elhaladó vezért. Egyszerű ember volt. Ha beszélgetett velünk, egyszerű igazságokat mondott. Olyanokat, amilyeneket mi gondoltunk. Nagy felelősség volt testőrnek lenni. Már akkor is tudtam, most még jobban tudom. Nem volt rossz dolgom. Két évig a testőrségben becsületesen helytálltam, aztán hazakéredzkedtem. Varsón és Magyarországon keresztül szöktem haza Tardoskeddre. A falum akkor már nem tartozott Magyarországhoz a trianoni döntés értelmében. Kiss Bara József kollégám még verekedett a Tanácsköztársaságért. Én nem vettem részt a harcokban. Hazahúzott a szívem. 1919 decemberében láttam viszont a szülőfalumat. Még nem volt hó, de nemsokára betakarta a nyomomat. Senkinek sincs a homlokára írva, hol járt, mit csinált. Annyit tudtak rólam csak, hogy hadifogságban voltam s ép megütöttem magam. Azóta nem biciklizem. Pedig van vagy öt kerékpár a padláson. Motorbiciklink is van. Autónk még nincs. Ki vezetné? A második világháború engem már nem érintett. A négy fiamat igen. Mikor bejöttek az oroszok, még tudtam velük beszélni. Mondtam nekik, hogy valamikor én is orosz katona voltam. Nem hitték, mert nem tudtam papírt mutatni. A háború után is gazdálkodtam. Keményen meg kellett dolgoznom a mindennapi kenyérért. 1948-ban megalakult nálunk a szövetkezet. Később én is beléptem. Egy évig dolgoztam a közösben, aztán nyugdíjas lettem. Kétszázötven korona nyugdíjat folyósítottak havonta. A szövetkezet PRANDL SÁNDOR felvételei kaptunk építkezési engedélyt. Mert hogy ott liget lesz. De nem lett liget. Az új helyünkön is a telkünkre építkeztünk. Akkor még csak egy ház volt itt. Most egész utcasor van. Két szoba, konyha, éléskamra, fürdőszoba, ebédlő, egy kisebb szoba (az enyém) és a hambit. Ilyen a lakásunk. Minden héten egyszer fürdőm. Én vagyok az első. Minden héten kétszer borotválkozom. Havonta egyszer nyiratkozom. Adok magamra. Ha elindulok a faluba, az emberek tisztelettel vesznek körül. A község vezetői is figyelmességükkel halmoznak el. Nincs ünnepély, amelyre meg ne hívnának. Sajnos az idő senkire nincs tekintettel. Kiss Bara József már elment. Igazán szép nagy temetése volt. Ezt a sorsot én sem kerülhetem el. Nemsokára megyek én is a kollégám után. A kitüntetéseim is oda kerülnek az övéi mellé. Minden nép életében történelmi határkő a nemzeti függetlenség kivívása. Ilyen határkő volt 1918. október 28-a a cseh és a szlovák nemzet történetében. Amikor a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatására mozgásba jött tömegek akarata és harca nyomán az Osztrák—Magyar Monarchia romjain létrejött a Csehszlovák Köztársaság. A tömegek természetesen egy szocialista jellegű köztársaságért harcoltak. De mivel akkor még a munkásosztálynak nem volt marxista élcsapata. a burzsoázia kihasználva ezt a helyzeti előnyt és nemzetközi kapcsolatait, a nemzeti felszabadító harc élére állt. ami meghatározta az első Csehszlovák Köztársaság osztályjellegét. Megszületett a nemzeti függetlenség, a nemzeti állam. Ez azonban, mint ahogy az igen hamar kiderült, nem osztogatta a javakat és a jogokat egyformán minden állampolgára számára. A nép, mely a független Csehszlovákiáért szállt síkra. 1918-ban rövidesen észrevette, hogy ez nem olyan állam, amely a nép érdekeit képviseli, és ezért a munkásosztály s a népnek az a része, amely a nemzeti államért folyó harcban együtt haladt a nemzeti burzsoáziával, kezdettől fogva elszánt küzdelmet folytatott a nemzeti burzsoázia népellenes tevékenysége ellen. Ismét beigazolódott a marxizmusleninizmusnak az a tétele, hogy a nemzetifelszabadító harcok és mozgalmak nyomán a nemzeti államok létrejötte igen fontos tényező a társadalmi haladásért vívott harcban. Mert míg a külföldi tőke elnyomása elleni harcban lehetséges a nemzeti összefogás az osztályérdekek figyelembe vétele nélkül, addig a nemzeti állam megalakulása után rövidesen sor kerül a differenciálódásra és a nemzet többsége — különösen ott, ahol fejlett munkásosztály van — rövidesen felismeri, hogy a saját nemzeti burzsoázia ugyanolyan eszközökkel nyomja el a népet mind gazdasági, mind politikai téren, mint ahogy azt az idegen tőke tette. A proletariátus és a többi dolgozó tehát, kik a nemzeti állam megalakulásáért vívott harcban együtt haladtak a nemzeti burzsoáziával, egyszerre szembe kerül vele, rájön arra. hogy a politikai és a szociális szabadságért folyó kíméletlen osztályharcban meg kell dönteni saját burzsoáziájának hatalmát és győzelemre kell vinni a szocialista forradalom ügyét. Ez történt végeredményben az első Csehszlovák Köztársaság megalakulása után is. A nemzeti állam burzsoá vezetése nem tudta megoldani a dolgozó tömegek szociális problémáit, ugyanakkor féktelen rendőrterrort vezetett be mindazok ellen, akik harcba szálltak a szociális problémák megoldásáért, a nagyobb darab kenyérért. Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezetésével ezek a tömegek fokozatosan eljutottak ahhoz a felismeréshez, hogy csakis szocialista forradalommal, a szocialista társadalom megteremtésével lehet megmenteni a nemzeti államot, amely minden állampolgára számára, nemzetiségére való tekintet nélkül, biztosítja a gazdasági, kulturális, politikai egyenjogúságot. A munkásosztály 30 év előtti februári győzelme egy ilyen társadalom felépítése felé nyitotta meg az utat, és ennek szellemében építjük ma is hazánkat, a Csehszlovák Szocialista Köztársaságot, a munkásosztály és a nép államát. 3
