A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-11-04 / 45. szám
állatkertben, egy méltatlankodó, érces férfihang üti meg a fülemet:- Azért ez mégiscsak pimaszság! - mondja felcsattanó haraggal. - Valahol Afrika mélyén összefogdossák ezeket a szegény állatokat, idehurcolják őket, hogy életük végéig itt sínylődjenek. iosef J a n e č e k, az állatkert állattenyésztési osztályának vezetője csak legyint az epés szavak hallatán.- Épp ennek ellenkezője az igaz - mondja határozottan. — Célunk, hogy megmentsük és szaporítsuk Afrika legérdekesebb, legjellemzőbb, de ma már csaknem kiveszőfélben lévő állatfajtáit. Kevesen sejtik, hogy Afrikában a rablógazdálkodáshoz hasonlító vadászatok következtében több értékes állatot a teljes kipusztulás veszélye fenyeget. Ha ezt nem sikerül, megfékezni, úgy néhány esztendő vagy egy-két évtized múlva könnyen előfordulhat, hogy az afrikai állatvilág néhány jellegzetes képviselőjét nem azok őshazájába, hanem hozzánk járnak majd megtekinteni az emberek! Lehetséges, hogy az avatatlan fülnek kissé eröltetettnek tűnik ez az állítás. Sajnos, a valóság a szakember igazolja. jme, egy példa: Amikor 1970-ben a Dvúr Králové-i állatkert dolgozói Afrikában jártak, hogy szabadon élő orrszarvúakat vásároljanak, még egész csordákkal találkoztak. Három évvel később, amikor néhány darabbal ki akarták egészíteni a meglévő állományt, repülőgépről nézve hónapokig keresték ezeket a csaknem három mázsás, vastagbőrű húskolosszusokat... Erről azonban már Josef V á g n e r mérnök, az állatkert igazgatójának dolgozószobájában beszélgetünk. Két okból is itt. Az egyik: az igazgató szolgálati úton van, úgyhogy itt zavartalanul társaloghatunk; másrészt ennek a helyiségnek nagyszerű hangulatteremtő ereje is van. E szoba minden egyes zuga, a falak és a padló ugyanis az afrikai élet, a „fekete kontinens" kultúrájának hangulatát árasztja. Bármerre si pillantson az ember, mindenütt kopják, íjak, nyilak, totemek, tamtam dobok, különös szobrocskák, reliéfek, különleges vázák, vadászpuskák - és ki tudná hamarjában elsorolni/ hogy még hány egy.éb eredeti afrikai emlék látható itt. Mert Josef Vágner szilárd elhatározása, hogy hangulatában és állataiban is Afrika egy talpalatnyi földjét ide, a Krkonoše alatti lapályra varázsolja! Akkor született ez a bátor elhatározása, amikor tizenkét éve a Dvúr Králové-i állatkert élére került-Elsősorban azért, mert értő szakemberként tudta, hogy egy-egy állatkertnek csak az kölcsönöz valőban rangot, ha a szokványos „állatbemutató“ mellett egy bizonyos szükebb kutatási vagy tenyésztési területre is szakosítja magát. Másodsorban azért, hogy megpróbálja megmenteni és elszaporitani Afrika kiveszéssel fenyegetett állatait. Harmadsorban pedig azért, hogy létrehozza hazánk és a többi szocialista ország első autó-szafari tipusú természeti rezervátumát. S azóta, immár több mint egy évtizede gazdagodik, gyarapszik a ma már külföldön is egyre ismertebbé váló Észak-csehországi Állafkert. Hogyan is születik egy ilyen szafari? Rengeteg igyekezettel, türelemmel és persze tanulással. Az igazgató és munkatársai először Afrika állatvilágával ismerkedtek meg. Majd a helyszínen meggyőződtek arról, hogy Afrikában manapság már több olyan terület is van, ahol a forró és nedves levegőjű erdőkben napokig lehet mászkálni anélkül, hogy néhány madáron és kellemetlenkedő rovarokon kívül egyéb, nagyobb állattal találkozna valaki. Így például az elefánt és a bivaly lassanként teljesen kiszorul, pedig nem is oly régen még a gazellákkal, zsiráfokkal, antilopokkal s más állatokkal együtt nagy mennyiségben élt mindenütt... E helyszíni terepszemle után Josef Vágner és munkatársai kiválasztották azokat a fajtákat, amelyeket nálunk is lehet, vagy a megóvásuk szempontjából egyszerűen kell tenyészteni. Ezután már a jó értelemben vett vadászat: azaz a kiszemelt állatok foglyul ejtése, megvásárlása és hazánkba szállítása következett; itthon pedig a ritka jövevények megszeliditése, új környezethez szoktatása volt az első teendő. Természetesen, mindez rengeteg kalanddal és bonyodalommal járt, ezek leírására nemhogy egy riport, de egy könyv sem lenne elegendő. Ma már ország-világ csodájára jár a Dvúr Králové-i állatkertnek s a látogatók száma évente a 800 ezret is meghaladja! Egy további érdekes adat: az itt nevelt, mintegy 1600 állat értéke jelenleg kereken ötvenmillió korona. Azért hangsúlyozom, hogy jelenleg, mert évente sokszor tartanak itt „keresztelőt", s ezzel folyamatosan gyarapszik az állatok száma és pénzben tulajdonképpen talán ki sem fejezhető értéke. És azt is aligha gondolná valaki, hogy az állatok remek étvágyának csillapítására évente hetven vagon szénát, több mint száz vagon zöldtakarmányt, harminc vagon szemestakarmányt s ugyanennyi gyümölcsöt, száz vagon zöldséget, tizennégy tonna kenyeret, rengeteg rizst, ötven tonna húst, halat és egeret; továbbá ezerötszáz nyulat, különböző sajtokat, túrót és egyéb élelmiszereket osztanak ki a gondozók s a majmok például még pudingot is kapnak ... Az a benyomásom, hogy ezeknek az állatoknak itt jobb soruk van, mintha otthon, saját erejükre utalva a vadonban élnének. Josef Janeček elégedetten tájékoztat a szafari jelenéről, de még nagyobb örömmel beszél e természeti rezervátum jövőjéről. Mert nincs már messze az az idő, amikor itt, Dvúr Královén Skodánk vagy trabantunk ablakából Afrika egy talpalatnyi, izgalmas része közvetlenül, határátlépés vagy akár csak kiszállás nélkül lesz megtekinthető!... Az út menti gyepen szabadon, csordákba verődve szaladgálnak majd az antilopok, zebrák, zsiráfok, vadszamarak és sok-sok más állat. Persze, az orrszarvú, az elefánt vagy az oroszlán az autóban is kárt tehetne, ezért az ő hatalmas kifutóikat biztonsági árok választja majd el a látogatóktól. Az egész szafari területe kereken száz hektár lesz, pillanatnyilag ennek szűk harmada tekinthető meg - egyelőre gyalog. Hogy mikor nyílik majd meg teljes egészében ez az állatkert, az a talajrendezési és egyéb építkezési munkák ütemétől függ. A szafari megtekintése mintegy két órát vesz majd igénybe, utána - ismét gyalogszerrel - az állatkert hagyományos része vagy a később létesítendő delfinárium állatai lesznek még megtekinthetők. Fokozatosan, évről évre egyre nagyobb terület nyílik meg a látogatók százezrei előtt, néhány óráig egyre többen érezhetik magukat az afrikai pampákon, hogy otthon aztán a sokat megélt világutazók kedélyes mosolyával mesélhessék: egy karnyújtásnyira voltak a zebráktól, a bivalyoktól csak egy szerény árok választotta el őket s ennél is közelebbről látták a csimpánzokat, krokodílusokat, flamingókat és még rengeteg egyéb állatot! Kontár Gyula felvételei TETTEN ÉRT „ÜGYESKEDŐK" Gazdasági eredményeink minden kétséget kizáróan bizonyítják, hogy a dolgozók zöme nemcsak jogának, de kötelességének is tekinti a becsületes munkát. Helytelen szembekötősdi lenne azonban elkendőzni, hogy a becsülettel dolgozók millióinak tömegébe — sajnos — naplopók és egyéb becstelen ügyeskedők is vegyülnek, akik törvénytelen úton próbálnak megélhetéshez vagy egyéb többletjövedelemhez jutni. Természetesen, a megélhetésnek ilyen formáit törvény bünteti, ezért bíróságaink a tetten ért „ügyeskedők“ ellen szigorú eljárást indítanak. Igaz, az SZSZK Legfelsőbb Ügyészségének adatai szerint mind tavaly, mind pedig az idei esztendő első hat hónapjában bizonyos mértékben csökkent a társadalmi tulajdon kárára elkövetett bűntettek s ezzel az elítéltek száma is. A friss statisztikai kimutatásokból azonban egyben az is kiolvasható, hogy továbbra is magas a nagyobb tételű károkat vagy a több apró lopások és csalások sorozatát elkövető törvényszegők száma. A Büntető Törvénykönyv erre vonatkozó paragrafusai megsértőinek több mint a negyven százaléka ezért feltétel nélkül, azaz börtönben letöltendő büntetést kap. A jogász szakemberek egy további érdekes észrevétele pedig: a szocialista társadalmi tulajdont megkárosítók jelentős hányada nem pusztán „saját szakállára“, azaz egyedül bonyolódik a törvényellenes cselekedetekbe, hanem két-három. esetleg még több bűntárs segedelmével . .. § § § A kiskorú L. M. édesapja becsületesen megőszült portás volt a bratislavai központi kutatóintézetek egyikében. Lényegében mellékes, hogy mi okból, de egyéb halaszthatatlan családi elfoglaltsága lévén tizennyolcadik életévében iáró fiát kérte meg: aznap este, néhány óráig helyettesítené őt a portán ... A fiú bólintott és apja akkor még mit sem sejthette, hogy fia személyében tulajdonképpen kecskére bízta a káposztát! A „talpraesett“ legényke ugyanis az apai kérelem teljesítésében egyben kiváló lehetőséget látott arra, hogy két haverjával tüzetes terepszemlét tartsanak az intézetben — és adott esetben ezt-azt rögtön el is emeljenek! A pillanatok alatt eltervelt akció a vártnál jobban sikerült. Az intézet pénztárszobájában huszonnégyezer korona készpénzt találtak, amin testvériesen megosztoztak. De nemcsak pénzt, hanem különböző egyéb műszereket és más értékcikkeket is zsákmányoltak. L. M. és két társa az efféle „szórakozásban“ már profinak számított, de törvényellenes tetteikre több hónapig nem derült napfény. Valószínű, hogy ez bátorította őket az intézetben elkövetett lopásra is, hiszen korábban már üzletekbe, garázsokba is behatoltak; két alkalommal pedig — mint később kiderült — szabad ég alatt álló tehergépkocsikat törtek föl. Letartóztatásuk után mindez kiderült. sőt. az is, hogy minden hájjal megkent iskolakerülők is. A bíróság ezt súlyosbító körülménynek minősítette és a három tettest a szocialista társadalmi tulajdon kárára többszörösen elkövetett bűntett, valamint jogtalan gépkocsihasználat vádjával összesen öt évi börtönbüntetésre ítélte: szabadulásuk után pedig további két esztendőre hatósági pártfogói felügyelet alá helyezte mindhármukat. § § § A negyvenkét éves Ján Mocný, revúcai lakos egészségi állapotát tekintve ugyan teljesen rendben volt, ám makkegészséges férfi létére a becsületes munkához mégsem fűlt különösebben a foga. Nem is csoda hát. hogy gyakorta gyötörte őt a „zsebláz“, azaz általában egy lyukas garas se fityegett a zsebében. A munkakerülők többségéhez hasonlóan, ő is általában csalással, üzérkedéssel és lopással biztosította megélhetését. Persze, az efféle életmód csak addig „jövedelmező“, amíg a közbiztonsági szervek nem érik tetten az illetőt. J. Mocný eddig négy alkalommal állt a bíróság előtt. Két ízben élősködésért, két esetben pedig a szocialista társadalmi tulajdon kárára elkövetett bűntettért. Ügy tűnik, a börtönben eltöltött idő eddig nem jelentett számára megfelelő okulást, mert legutolsó büntetésének letöltése után sem változtatott megszokott életmódján. Kezdetben rendkívül egyszerű, de jövedelmező trükköt eszelt ki: megrongálta az építkezési anyagok legközelebbi raktárának kerítését, ahonnan az éj leple alatt különböző árut hordott el. Napközben a vállalat kereskedelmi ..mozgóügynökeként“ népett fel és az építkezési anyagot — készpénz ellenében — értékesítette. Igaz, egy útépítő vállalatnál munkába is lépett, de a munkafegyelemről valóban sajátos elképzelései voltak: az ott töltött két hónap alatt, hetente legföljebb egy-másfél napot dolgozott... Fizetést így természetesen nem kaphatott; pénzszűkében ezért Mocný egy komolyabb „húzásra“ szánta magát: behatolt egy ékszerüzletbe, ahonnan összesen húszezer korona értékben lopott el különböző árut; és hogy kosztra se legyen különösebb gondja, hát három további élelmiszerboltba is behatolt. Közbiztonsági szerveink régi „ismerősként“ tartóztatták le Mocnýt, akit az ügyben illetékes járásbíróság — többszörösen visszaeső bűnözőként — ezúttal már hét évi szigorított fegyházbüntetésre és az okozott kár megtérítésére ítélt. § § § Egy jóforgalmú régiségkereskedés vezetője a vásárlóktól kapott összegeket hosszú időn át a saját pénzeként kezelte. Sőt, jószívűségének bizonyítására, a pénztárban felgyülemlett összegekből kisebb-nagyobb tételeket az ismerőseinek is kölcsönzött. A hiányzó pénzt, különböző leltározási és könyvelési machinációkkal, hosszú ideig fedezni tudta, mígnem egy alaposabb ellenőrzés kiderítette, hogy az illető kereken 140 000 koronával károsította meg az államot, fis ez az összeg csak a készpénzre vonatkozik! Mert különböző nyugták fejében hitelre is árusított különböző régiségeket. Ilyen címen további 65 000 korona hiányt állapított meg a nyomozati eljárás keretében elrendelt szigorú ellenőrzés. A tetten ért üzletvezető sorozatos üzelmeinek „jutalmaképpen“ a bíróság is „bőkezű“ volt: ítéletét hat évi szabadságvesztésben s az okozott kár megtérítésében határozta meg. § § § Hazánkban mindenkinek jogában áll a munka és becsületes kenyérkereset. A munkakerülés, a naplopás, a szocialista társadalmi tulajdon kárára elkövetett üzérkedés ezért épp ellenkezőleg: a legszigorúbban elítélendő bűntettek közé számít. Szinte csak természetes, hogy aki mégis ezt az életmódot választja, annak — érthetően — bűnüldöző szerveink leghatékonyabb erélyével kell számolnia. 17
