A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)

1978-10-28 / 44. szám

ünnepi ülés résztvevői napok, Dunamenti Tavasz) szakmai se­gítséget nyújtanak. A februári győzelem után a szocia­lizmus útját választó ország terhes örökséget vállalt a kultúra frontján. A villanyhuzalok bekötése egy-egy falu­ba könnyebben ment, mint a fontos szerepkörű népművelési intézmények hálózatának a működtetése. A munkás­hatalmat kezdettől az vezette, hogy a villamosítással párhuzamosan a gyors ütemben épülő művelődési otthonokban is felragyogjon a szellem napvilága. Hasson a szó, szálljon a dal, nemesít­se a lelket a tánc stb. Sok még a tennivaló ma is (már ami a művelő­dési otthonok építését illeti), s nem mondunk újat azzal, hogy a munka eredményei nem jelentkeznek mindjárt a kultúra frontján. De már ott tartunk, hogy egyre erőteljesebben mutatkoznak és a negyedszázados út helyességét bizonyítják. A legfejlettebb kapitalista ország sem rendelkezik a népművelési létesítmények olyan széles hálózatával, mint a mi államunk. Tóth Sándor tizenkét éve vezeti a nemzetiségi osztályt. Nincs olyan járá­sa Szlovákiának, ahol ne ismernék, ne járt volna, ne lett volna elfoglaltsága. Olyan fesztivál sem volt sehol Dél- Szlovákiában, amelynek az előkészíté­sében ne vett volna részt. Régóta isme­rik őt a CSEMADOK tisztségviselői is, hiszen az országos jellegű kulturális rendezvényeket szövetségünkkel szóró­ékszerekre (gyöngyök, párták, csepe­­szek, kendők, sapkák, kalapok stb.), zsebkendőkre, továbbá a lábbelikre is. Az egyes ruházati darabok szabásfor­­móját, részeinek és díszítményeinek el­nevezését is a legaprólékosabban je­gyezzük le. A textíliákból a házbelső minden használatban levő és díszül szolgáló szőtt és hímzéssel-varrással ékesített darabjait is gyűjtsük össze (ágyneműk, abroszok, rúdravalók, pok­rócok, csergék, törülközők stb.). A HAGYOMÁNY ÉS TÁRGYAI Az emberi élet fontosabb határese­ményei és az év ünnepi alkalmai sok­féle szokást alakítottak ki, amelyek nemzedékek során át hagyományként őrződtek meg. Ezeknek is megvan a kísérő tárgyi anyaga: pl. bölcsők, szop­tató edénykék, lakodalmi vőfélybotok, ravatali takarók, hímes tojások, farsan­gi alakoskodások kellékei stb. A GYÓGYÍTÁS, RONTÁS ÉS TÁRGYAI Mint cselekményeknek sokféle hagyo­mánya van, de ezeknek gyakorlása közben néha tárgyi anyagot is alkal­maztak. Egynéhány ezek közül: érvá­gók, az ijedtség-űző ólomöntés eszkö­zei, régészeti szórványleletek, pl. átfúrt kőbalta, amelynek lyukán - rontás ellen - átfejték a tejet: talált patkók stb. A VIGALOM, JÁTÉK ÉS TÁRGYAI Az első csoportba a népi hangsze­rek: citerák sokféle változata, timborák, furulyák, sípok, dudák stb. tartoznak. A második csoportot viszont a mindkét san együttműködve bonyolította s bo­nyolítja ma is. „örömmel csináltam, csinálom a munkám", „Engem is lelkesít a százak és ezrek lelkesedése", „Bosszantott és ma is bosszant, ha az iskolaigazgatók visszatartják pedagógusaikat az ama­tőr csoportok munkájától"... Így fogal­mazza tömören hivatásának értelmét. 1974-ben a kulturális miniszter az „Érdemes népművelő" kitüntetést ado­mányozta neki. Most meg, a Népmű­velési Intézet megalakulásának 25. év­fordulóján „Arany plakettet" kapott. Elismerve ezzel is sokéves hasznos munkáját. Nemcsak őt, az osztály minden dolgozóját is elismerésben ré­szesítették. Czingel László ezüst, a töb­biek pedig a bronz plakett tudajdono­­sai lettek. És az élet nem áll meg 25 év múltán sem. Az intézet dolgozói lelkesen foly­tatják, amibe belekezdtek. Abban a tudatban, hogy szükség van rájuk, köz­­művelődési dolgozókra, nagyobb szük­ség, mint ahogy szerényen maguk gon­dolják. Ezt hangsúlyozták a párt- és állami szervek képviselői, a baráti szo­cialista országok testvérintézetének kül­döttei is. Mi is ezúton csatlakozunk azokhoz, akik további eredményeket kívánnak az elkövetkező huszonöt esz­tendőkre ... MACS JÓZSEF nembeli gyermekek, serdülők maguk készítette játékai alkotják. Hogy meny­nyire gazdag ez a tárgycsoport, annak beszédes bizonyítéka a sepsiszentgyör­gyi múzeumban elhelyezett játékgyűjte­mény. A KEGYELET TÁRGYAI E tárgycsoportba tartozó hagyaték­anyag a népművészetnek sok ragyo­góan szép alkotását őrzi. Különösen a temetők tárgyi néprajzi vonatkozású alkotásait: a kopjafákat, a terméskö­vekből kiképzett és díszített sírköveket, a fakeresztekre alkalmazott kovácsolt­vas virágokat - olyanokat, amelyeknek már nincs gondozójuk és így pusztu­lásra vannak ítélve - igyekezzünk összegyűjteni. A tárgyi néprajzi gyűjtésnek van még eay igen lényeges teendője: a tárgyak állapotának megőrzése, tar­tósítása - a konzerválás. Soha egyet­len tárgyat se tegyünk addig állandó tárolási helyére, amíg meg nem tisztí­tottuk, nem fertőtlenítettük, s ha olyan állapotú a tárgy — nem konzerváltuk. Gondos, kényes munka ez, s ezért azt ajánljuk, hogy szükség esetén kérjük ki múzeumi szakemberek véleményét. Ez a tájékoztató nem készülhetett a teljesség igényével, de ha a leírtakat irányelvként elfogadjuk és ahhoz alkal­mazkodunk, akkor nem gyökértelen anyaghalmazt hozunk csak össze, ha­nem tudományos értékű néprajzi gyűj­temény megalkotóivá válhatunk. IDŐSZERŰ ÉS FONTOS TEENDŐK A CSEMADOK Központi Bizott­sága szeptember második felében összehívta a járási titkárok munkaértekezletét, amelyen dr. György István vezető titkár az előző értekezleten elfogadott határozatok teljesítésével, Varga János, a Hét főszerkesztője a lap­­terjesztés időszerű feladataival, Lovicsek Béla KB-titkár pedig a KB és a szakszervezeti üzemi bi­zottság együttműködésének kérdé­seivel foglalkozott. A titkári értekezlet résztvevői értékelték a szövetség járási bi­zottságainak és ezek elnökségének, valamint a helyi szervezetek ve­zetőségének és tagsági gyűlései­nek munkáját, áttekintették a taglétszámmal kapcsolatos teendő­ket, foglalkoztak az ellenőrző bi­zottságok munkájával, a CSEMA­DOK járási bizottságainak az ál­lami szervekkel és társadalmi szervezetekkel való együttmű­ködésével. A beszámolók hangsúlyozták, hogy a szövetség minden járási bizottságának meg kell alakítania szakbizottságát és az albizottsá­gokat, amelyek hasznos segítőtárs­nak bizonyulnak a CSEMADOK feladatainak teljesítésében. A tit­kári értekezlet örömmel nyugtázta, hogy a szrvezeti élet az év első fe­lében tovább szilárdult, de még mindig sok a tennivaló. További erőfeszítéseket kell tenni azért, hogy a XII. országos közgyűlés határozatának szellemében tovább növekedjék a taglétszám. A titkári munkaértekezlet hatá­rozatba foglalta a szövetség leg­időszerűbb és legfontosabb teen­dőit. Ennek értelmében mindig a hónap első felében kell megtarta­ni a járási bizottságok elnökségi üléseit. Értékelni kell a tagtobor­zással és a Hét terjesztésével kap­csolatos munkát. A járási bizott­ságok a jövő év januárjáig elké­szítik az idei kulturális munka összefogó értékelését. Megvizsgál­ják az egyes járási szakbizottsá­gok és ezek albizottságainak tevé­kenységét. Kidolgozzák jövő évi munkatervüket. Megkülönböztetett figyelemben kell részesíteni a CSEMADOK- klubok tevékenységével foglalko­zó albizottság munkáját. További új klubok megalakulásának szor­galmazása szintén fontos feladat. Szövetségünk szerveinek és szer­vezeteinek méltóképpen fel kell készülniük Krúdy Gyula születése 100. évfordulójának megünneplé­sére. A járási szakbizottságok tör­ténelmi-honismereti albizottságai beszéljék meg az öszi-téli időszak feladatait, a munkavégzés legcél­ravezetőbb módját. A titkári munkaértekezleten szó volt még a Kerületi Népművelési Központok iskolázásairól, a Nép­művelési Intézet nemzetiségi osz­tályának hároméves karvezetői és gyermektánccsoport-vezetői tan­folyamáról. Népművelés - magasabb szinten A CSEMADOK munkájának egyik fontos területe a népműve­lés. Fejlesztésének szükségességét hangsúlyozza a KB tavaly októ­beri ülése, meghatározva e terüle­ten a választott szervekre váró feladatokat. A CSEMADOK lévai (Levice) járási bizottsága is megkülönböz­tetett figyelmet szentel a népmű­velési munka magasabb szintjére való emelésének. Vezetésével a helyi szervezetek az idén számos politikai, tudományos és egyéb előadást szerveztek, s ezek meg­felelő érdeklődéssel találkoztak a járás magyar lakossága részéről. Szervezeteink megtárgyalták a szövetségre háruló feladatokat, a kulturális fejlődés fő irányvona­lait, méltatták az egyes történel­mi évfordulók jelentőségét. Elő­adások hangzottak el a mértékte­len alkoholfogyasztás és a do­hányzás káros hatásáról, a szőlő és a gyümölcsfák szakszerű ápo­lásáról, a környezetvédelem és a kultúrált munkakörülmények idő­szerű kérdéseiről, hogy csak né­hány témakört említsek. Szervez­tek irodalmi és más kulturális ve­télkedőket és helytörténeti elő­adásokat. A vámosladányi (Mýtne Luda­­ny) helyi szervezet néprajzi kiál­lítást szervezett a zselizi (Želie­zovce) helyi szervezet pedig Szűcs László helybeli amatőr képző­művész legsikerültebb alkotásai­ból rendezett kiállítást, azon­kívül előadásra hívta meg Sugár Andrást, a Magyar Televízió mun­katársát, akivel így a tagságnak alkalma volt találkozni. Szép eredmények mutatkoznak a könyvvel való munkában, író­olvasó találkozók szervezésében. A Zselízen, Léván, Oroszkán (Po­hronský Ruskov), Zalabán és Ipolyságon (Sahy) megtartott író­olvasó találkozókon Ordódy Kata­lin, Zs. Nagy Lajos, Gál Sándor, Török Elemér, Szénássy Zoltán, Gyurcsó István, Gyimesi György és Emil Boleslav Lukáč találko­zott olvasóival. Az ipolysági, a garamszentgyör­­gyi (Júr nad Hronom), a zsemlé­­ri (Zemliare) a farnadi (Farná) és a lévai helyi szervezetnek műkö­dik irodalmi színpada. A legsike­resebben dolgozik az ipolysági Jó­zsef Attila Irodalmi Színpad, amely Ady Endre, Voznyeszev­­szkij, valamint Nagy László köl­teményeiből készült összeállítást tart műsoron. Az évi munkatervbe foglalt to­vábbi feladatokat a helyi szerve­zetek az őszi és a téli hónapok­ban valósítják meg, remélhetőleg sikerrel. ÁBEL GÁBOR 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom